Végre rábbukantunk egy állati vagány, teljesen fiús könyvre! Ugyan általánosságban nem vagyok különösebb híve a nagyon szigorú nemi megkülönböztetésnek, de mégis fontos, hogy legyenek a sok csajoknak szóló könyv mellett belevaló srácokról szóló történetek, akikkel a fiúk szívesen azonosulnak. Tom Gates minden szempontból igazi telitalálat, már az első soroknál belopta magát mindkettőnk szívébe. Volt már, hogy azért került egy könyv a bevásárlókosárba, mert iszonyúan tetszett a borítója. Ez a könyv -mely a sorozat első része- tartalmát tekintve is ilyen szerethető lesz. Ezért aztán, aki leültetné kisfiát a tanév kezdete után olvasni, ezt nyugodtan csempéssze oda az íróasztalára. 

A főhős Tom egy teljesen átlagos iskolás, átlagos problémákkal. Ehhez kiváló rajzkézség, humor, kellő lustaság (ha az unalmas mindennapi kötelezettségekről van szó), egy jó barát, egy állati idegesítő nővér, no meg a még idegesítőbb, nyafogós padtárs és a szokásos családi mindennapok társulnak: cikin viselkedő és öltözködő szülők, őskövület nagyszülők, rémesen idegesítő unokatestvérek. Csupa olyan dolog, ami egy ötödikes fiú életét megkeseríti.

Sietek hozzátenni, mielőtt valakinek Adrian Mole jutna eszébe, hogy semmi hasonlóság nincs Tom Gates és közte. Kergessen egy zsáknyi mókus, de én Adrian Mole-t sosem szíveltem. Olvastam néhány kötetét, de hiába.

A 10 éves Tom naplója egy iskolai félév történetét öleli fel, tele jópofa, nevettető rajzokkal és szöveggel. Ez másoknak is szemet szúrt, hiszen Angliában elnyerte a legviccesebb könyvnek járó Roald Dahl díjat. 

A könyv a Kolibri Kiadó gondozásában jelent meg, de a legnagyobb meglepetés az volt, hogy a könyv fordítója a mindössze 12 éves Dragomán Gábor (nem véletlen a névrokonság, Szabó T. Anna költő, műfordító, és Dragomán György író, műfordító fiáról van szó). És micsoda jó munkát végzett! Enélkül nem is lenne a könyv ennyire csúcsszuper! 

P is imádta az egész történetet. Azonnal kiszúrta, hogy milyen fura, különleges betűkkel van írva, nem úgy, mint az eddig olvasott könyveink. Ráadásul tele van tűzdelve rajzocskákkal, illusztrálandó az olvasott szöveget. Persze másnap azonnal kedvet kapott, hogy belevágjon a saját könyvének megírásába, amit az első osztályos tanító nénijének ír. A főszereplő pedig Péter, a hobbit-harcos. Ígéretes. Olvasás közben eszébe jutott a nyáron alakított zenekara is, a ©Nyakas Kakas©, így aztán gyakorol is szorgalmasan a gitáron minden nap. Belőlem meg egyszemélyben lett groupie és lelkes rajongó. Miután végeztünk a napló elolvasásával, még vissza-visszatértünk bizonyos részek újra és újra és újraolvasásához. 

 De vissza a könyvhöz. Tom mindent elkövet, hogy a lehető legkisebb ellenállásba ütközzön a mindennapok során (értsd: minimális mennyiségű házi feladat megírása, a lehető legkevesebb öltözködési faxni, maximális karamellás ostya bevitele és a lehető legtöbb gitározás mellett), próbál mindent elkövetni, hogy a nagyon idegesítő nővérét még tovább idegesítse, és a csodálatos Amy Portert a lehető legteljesebb mértékben lenyűgözze. Persze kérdés, hogy az elkerülő hadműveletek nem emésztenek-e fel több energiát, mint maguk a feladatok, de így kétségtelenül viccesebb és érdekesebb. Bár nem 6 éves fiúként olvasok, be kell valljam Tomot egyszerűen nem lehet nem szeretni (kivéve ha az ember Marcus Meldrew), az a huncut betyárféle, aki szerez ugyan időnként nehéz perceket, de a végén muszáj mindig nevetni.

A könyvben lesz még kínos végeredménnyel járó iskolai fotózás, koldulás, családi ebéd fura kajákkal, izgatott várakozás az ultrakedvenc 3fazon koncertjére, mely csupa nem várt fordulatot hoz, de végül eljön fényes siker. Sőt, még a rendszeresen guvadt szemmel bámuló osztályőnök, Mr. Fullerman -akinek meglepő mértékű türelme és humorérzéke van- is óriás meglepetéssel szolgál Tomnak. Aki persze még a történet végére sem bír előrukkolni a házi feladatával. Hiába, valami mindig közbejön.

Nálunk biztos helye van kézközelben a könyvespolcon, és az újraolvasás is garantált, de csak a következő rész megjelenéséig. Úgyhogy -mint az a könyv hátulján is áll- ha elmúltál 6 és még nem vagy 99, akkor mindenképpen olvasd el! De csak ha nem bánod, hogy pukkadozol a nevetéstől.