Alapvetés, hogy a kukásautót, és kezelőszemélyzetét minden 6 év alatti gyerek nagyon bírja. Nálunk a hét második napját egyenesen bearanyozza a pillanat, amikor végre megérkeznek villogó szirénával a kukásbácsik. A hab a tortán, ha épp a két lelkesen integető bácsi teljesít szolgálatot. 

Zöld Panna Kuka Művek című meséskönyve igazi karácsonyi előcsodaként pottyant a levelesládánkba, minő meglepetés, pont kedden, kukanapon. A fiúk annyit észleltek, hogy jöttek-mentek a kukás bácsik, a postaládában pedig ott hevert egy csomag, benne a könyv. Persze azonnal összekapcsolódott a két esemény és ettől azóta sem vonatkoztattak el, azóta is úgy néznek a bácsikra, mint a világ legrendesebb embereire, akik nemcsak visznek, de hoznak is. A bontogatás után természetesen azonnal leültünk olvasni, mert a karácsonyt megelőző őrület  előkészületek közepette mindannyiunknak jól jött egy kis felüdülés. 

A Virgonc Város életét bemutató sorozat első kötetében két történettel pillanthatunk be a város eseményeibe.  Mindkettő főszereplői, és hősei a legkülönfélébb hulladékkezelő, és a város tisztaságáért felelős kukásautók, akik legtöbbször szép csendben teszik a dolgukat, és hiányuk valószínűleg csak akkor tűnne fel, ha egy nap nem kerekednének fel, nem lenne lesöpörve az utca, összegyűjtve a hulladék. Az első mesében - miután megismerkedünk a Kuka Művek autóival, és Pacával a velük lakó rongybabával - a Városházára várják az eseményre méltóképpen kiglancolt Kuka Művek autóit. Csakhogy az éjszaka óriási vihar tombolt, az óvodát pedig nagy baj érte. Nem is kérdés, hogy mit tesz ilyenkor egy magára valamit adó kukásakutó és társai?  Az már sokkal tanulságosabb, hogy miként viszonozzák a jótéteményt a város lakói. 

A második történetben a városi Tavaszi Fesztivált mentik meg a teljes leégéstől, mindenki legnagyobb örömére és csodálkozására, méghozzá nem is akárhogy, szó szerint a szemétből! 

Bár a környezetvédelem és az újrafelhasználás témájában már számtalan könyv született, gyerekeknek és felnőtteknek is, mégis úgy gondolom, hogy nem lehet eléggé hangsúlyozni és ismételni ennek fontosságát. Ezért is nagyon örültem Zöld Panna nagyon okosan és szépen megírt könyvsorozatának, melyet Igor Lazin vagány rajzai dobnak fel. 

Az iskoláséveim alatt még kevés szó esett arról, hogy miért, mitől és hogyan kellene óvni a környezetet, de ma már ez sokat változott (remélem). Ugyanakkor a gyerekeinknek mi is jó példával kell(ene) elöljárnunk, hogy lássák és tudják: az emberiség nem a Föld koronázatlan királya, hanem egy felelősségteljes gondnok, aki ügyel, figyel és igyekszik jót, jól tenni. Hiszen aközben, hogy annak lehetőségeit kutatjuk, miként lehetne idegen bolygókat terraformálni, a sajátunkét már olyan módon átváltoztattuk, aminek hosszútávú következményeit még nem látjuk pontosan, de bölcsen tesszük, ha átgondoltan élünk. 

Így érdemes minden alkalmat megragadni, hogy beszéljünk róla, a fontosságáról, a lehetőségeinkről. Nem utolsó sorban azért hogy a mindennapok részévé, rutinná váljon. Akár apró, jelentéktelennek tűnő szokásokban is. Ha ötletelésről van szó, akkor a gyerekek itt is meglepően aktívak, és olyan szívmelengető látni, ahogy egy pillanat alatt magukénak érzik a problémát. Ha sikerül megvalósítaniuk egy-egy kezdeményezést, akkor valósággal szárnyalnak. Nem kell nagy dolgokra gondolni, elég ha autó helyett gyalog megyünk közeli célpontokba, apróra összehajtogatjuk az üdítős dobozt, bizonyos szemeteket külön gyűjtünk, fogmosásnál, zuhanyzásnál elzárjuk a vizet.

Zöld Panna könyve nemcsak a kedves történetek miatt szerethető, de a könyv végén nagyon elgondolkodtató kérdéseket, tényeket, ötleteket, és linkeket találunk, melyek sok beszélgetésre, továbbgondolásra adnak alkalmat. Valószínűleg sokan nem ismerik Cateura városát, ahová a "világ elküldi a szemetét, s viszonzásul zenét kapnak", vagy a Cellux-csoport keze nyomán újjászülető tárgyakat. Egy egészen titkos informátor úgy tájékoztatott, hogy a könyvhöz hamarosan weboldal is készül, játékokkal, ötletekkel. Én már alig várom.

Újrafelhasználással kapcsolatos ötleteink nekünk is születtek. Az egyik legjobban sikerült saját készítésű játékunk a Dobozváros. Nemcsak a készítésével eltöltött órák öröme miatt szeretem, hanem a közös, testvérek közötti játékok miatt, amiknek alapjául szolgál. Bár nem rég készült el, már vannak ötletek a város bővítésére is. :D 

Alapja - meglepő módon - egy csomó doboz, jégkrémpálcika, kupakok, és egyéb újrahasznosított háztartási szemét kellék. A dobozokat színes papírral vontuk be, a szökőkút, a templom kupolája és a hotel strandja csillámos dekorgumiból készült. A városlakók már birtokba is vették. 

Ha tetszett a bejegyzés, ne felejtsd el like-olni a Hintafa Facebook oldalát. Akkor bizosan nem maradsz le a további kalandjainkról sem.