A Könyhét forgatagában T is választott magának könyvet. Fenntartásokkal fogadtam (mert a korosztályi jelölés 5+), de annyira ragaszkodott hozzá, hogy végül rábólintottam.
Ancsa és Pancsa ikrek, látszólag egyformák, mint két tojás. Legalábbis azoknak, akik nem ismerik őket, úgy igazán. Mindenki más tudja jól, hogy Ancsa és Pancsa csak annyira hasonlít, mint két bármely testvér, vagyis semennyire. Kíváncsian vártam, hogy az én két teljesen különböző gyerekem kivel fog leginkább sorsközösséget vállalni, mert az már az elején kiderült, hogy nagyon is lekötötte őket a történet. (Természetesen a velük ellentétes karakterrel... Gondolom, ha pszichológus lennék, akkor ezt valamiféle vágybeteljesítő képzetnek, vagy hasonlónak nevezném. Így csak somolygok.) T-t is, pedig a maga három évével még jóval az ajánlott korosztály alatt van.
Az ikrek egyedül élnek anyukájukkal egy bérházban, és a címből sejthető eseten kívül még jó sok kalandban van részük. Például a mogorva Virgil bácsinak szereznek egy cuki cicát, hátha elmúlik a zordsága, és akad egy kis galiba a magasságuk körül is. A két kislány azonban mindig feltalálja magát. Van, amikor a véletlen segít nekik, és van, hogy ők találnak megoldást.
Helyes kis történetek, időnként humoros kiszólásokkal megtűzdelve a felnőttek (leginkább anyukák) jellemző megnyilatkozásaira. Ugyan az illusztrációkat eleinte picit harsánynak találtam, mégis minél többször lapozgatom a könyvecskét, annál jobban megtetszik az erőteljes színhasználat, mert reflektál a lányok eneregiáira. A lányok apró, hétköznapi, de a gyerekek számára mégis érdekes "ügybe" keverednek. Azt hiszem pont ez az, amiért a fiúk szeretik hallgatni: jól esik ezekben a megnyugtató mozzanatokban, esetekben elmerülni.
Ha tetszett a bejegyzés, ne felejtsd el like-olni a Hintafa Facebook oldalát. Akkor bizosan nem maradsz le a további kalandjainkról sem.