Játszva minden könnyebb

Hintafa

Bartos Erika: Buda tornyai (Brúnó Budapesten)

2017. július 12. - palinta77

img_4989ab.jpg

Bartos Erika erőteljesen jelét adta annak, hogy rátalált írói hangjára, ami nagy öröm, mert igazán szépen szól. Az Ünnepi Könyvhéten útnak induló hat részesre tervezett Brúnó Budapesten-sorozat első  kötetében Buda Tornyaival ismerkedtünk meg.

 img_4996.jpg

Pár hónapja boldogan olvastunk egy különleges várostörténeti családi kalauzt, most pedig itt az új örömforrás: a Budapestet bebarangoló Brúnó, az óvodás és a kisiskolás korosztály számára. Bár két nagyon eltérő stílusú kötetről van szó, azt tapasztaltam, hogy tökéletesen kiegészítik egymást. Felvettük ugyanis azt a szokást, hogy a fővárosi utazásaink, sétáink során mesélek az éppen aktuális látnivalókról, amelyek mindkét gyerek fantáziáját egyfolytában mozgatják. Egyértelmű volt, hogy  Bartos Erika mesés épületillusztrációit nem hagyhatjuk ki. Az a sok-sok érdekesség, amit a családi kalauzból mesélek nekik budai helyszínekről, ebben a kötetben megelevenedik.

 img_4998.jpg

Olvasás után szinte öntudatlanul a gyerekszoba könyvespolcának átrendezésébe kezdtem, annyira elámultam  az épületrajzoktól és a könyv hangulatától. Nemcsak a hihetetlenül nagy energia- és munkabefektetéstől, amit az aprólékos gondossággal megrajzolt és színezett épületek, térképek, szobrok és közterek tükröznek, hanem a néhány keresztmetszeti ábrától is, amik egészen új gondolatvihart indítottak el P fejében. Ezért az új perspektíváért különösen hálás vagyok (és jöhetne belőle több is, ha lehet kívánni). A körültekintő gondosság és szeretet, amit az író-építész szerző belevitt a kötetbe, meghozta gyümölcsét és ráragadt olvasótáborunkra.   Mindkét gyerek élvezettel és belefeledkezve fürkészi az oldalakat. Csak annyi információt tartalmaz amennyi ahhoz szükséges, hogy egy óvodás, kisiskolás korú gyerek fantáziáját beindítsa, megragadja. És hozzátszem: sok esetben el sem engedi. Az első olvasás óta már komplett történetet szőttem a Mátyás templom háborúban megsérült harangjához. Nemigen marad választás, muszáj kézen ragadni a szülőket, hogy elinduljunk akár Brúnó nyomdokában, akár új utakat felfedezve. Nagyon megnyerő az épületek szögletességét ellenpontozó emberábrázolások egyszerű, barátságos gömbölydedsége.

A másik ok -nem kevésbé jelentős, csakhogy ez a könyv a főként az építészeti remekekről szól, így illőnek tűnt ezekről szólni először-, amiért helyet kapott a szívünkben Brúnó, az a történetet átszövő meghitt hangulat. Az érzékenység, a másság elfogadása és a jószándék, ami a többi, Bartos Erika által rajzolt segítő könyvekben hangsúlyosan megjelenik (Csillagbusz, Őrangyal stb.). Esetünkben nyilván nem a segítés kapja a főszerepet, de nagyon örültem, hogy a Brúnó rokonságában élő siket kislány is helyet kapott a történetben. Nem mint megtűrt mellékszereplő, hanem fontos és természetes része egy család életének (akárcsak az új házban lakó kerekesszékes idős bácsi).

Mókás egybeesés volt az olvasásunkkal párhuzamosan kezdődő nyaralásunk, mert míg mi  elindultunk a Balaton felé, Brúnó a szüleivel felköltözött Budapestre. A kisfiú számára ijesztő a változás, a jól ismert családi fészek elhagyása. A megszokott helyeket és családtagokat felváltja az új, ismeretlen város, a berendezésre váró új otthon. Egyszóval káosz és rendetlenség kívül-belül. A zűrzavarban anya felhívja keresztapát és Brúnó néhány napig náluk vendégeskedik. Elkezdik bejárni a Budai Várat és a környékét. A kalandos, kirándulós nyár pedig hasonlóképpen folytatódik. Szép sorban, új barátokkal és rég nem látott rokonokkal fedez fel Brúnó egy rakás olyan helyet Budapesten, amelyektől még a Balatonnál pancsoló és homokvárakat gyártó gyerekeimnek is felcsillant a szeme. 

Ugyan az elején éreztem egy-egy döccenést a szövegen, a történet egészében nagyon kedves, szerethető és ami a legfőbb: működött. Lekötötte a hallgatókat, beindította a fantáziájukat. Nincsenek nagy konfliktusok és hatalmas ívű megoldásra váró problémák, de ez így nagyon jól van, mert ezeknek a helyét átveszi a bizonyosság és biztonság érzése. A meghitt családi, rokoni együttléteket és érdekes kirándulásokat azért itt-ott fűszerezi néhány különlegesebb eset, amitől korántsem lesz monoton, idillikus, vagy szirupos a történet. A dolgozó szülők mellett készenlétben álló barátok, rokonok a kisfiú első budapesti nyarát igazán mozgalmasra és emlékezetesre varázsolják. Emlékeztetve az olvasót arra, hogy egy jól sikerült nyári naphoz nincs szükség nagy varázslatra, elég akár egy közös csocsózás a Rómain. Ha Brúnó történetei hasonló stílusban és minőségben folytatódnak (és miért ne lenne így?) akkor -ami minket illet- gyűjteményes polcot fogunk indítani. A sorozat tervezett részeiben a család bejárja a pesti belvárost, a budai hegyeket, Budapest környékét és utaznak a Dunán is.

img_4991.jpg

Ha pedig túl nagy a meleg a kinti kiránduláshoz, nézzétek meg a könyvhöz készült foglalkoztatót, mi már nekiláttunk. Van ebben minden. A színezőtől kezdve a labirintuson át, párosító játékig egy csomó érdekes feladat. A füzet legvégén pedig sok-sok fénykép a meglátogatható helyekről. 

 

A bejegyzés trackback címe:

http://hintafa.blog.hu/api/trackback/id/tr6112632579

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Laeisz 2017.07.13. 20:04:17

Kurva jó könyv - lett volna 30 évvel ezelőtt. De most, az internet és a mindenhová már a kisgyerekek által is magukkal vitt okoseszközök korában legalább annyira idejétmúlt és emiatt unalmas, érdektelen, mint egy barlangfestmény...:-)

fiji 2017.07.16. 15:55:55

@Laeisz: Igazi primitív hozzászólás, jobb lett volna csöndben maradni és megtartani a véleményt. Kedves Laeisz, nézz meg egy barlangfestményt alaposabban, vélhetően ilyen még nem fordult elő. És gondolom az egyéb művészetek is unalmasak és idejétmúltak...