Játszva minden könnyebb

hintafa

Schotten Totten

2017. augusztus 03. - palinta77

img_5617.jpg 

Sok olyan játék van, amin túllép az idő vasfoga. Az idén nagykorúsodó Schotten Totten esetében nem sikerült. Igazi klasszikus, ami a iEllo jóvoltából idén kapott izgalmas, új külsőt. Számunkra a nyár egyik legjobb választása volt, mind népszerűsége, mind pedig ár-érték arányát tekintve. Bár (kop-kop-kop) úgy tűnik sikerült egy állandó (lelkes!) játékostársat találni, aki mindezen erényei mellett ráadásul elmúlt 12 éves is, azért még nem álltunk le a kétszemélyes játékokkal, mert jó ha van ilyen is. 

Ugyan kisdobozos játékról van szó, mégis nagy hiba lenne alábecsülni, mert Knizia játéka amilyen kicsi(nek tűnik) olyan trükkös és lebilincselő. A játék célja, hogy a szomszédos falu játéktér középére lefektetett 9 darab határkőjéből elfoglaljunk 3 egymás mellett lévőt, vagy 5 elszórtan elhelyezkedőt. 

img_5622.jpg

Induláskor az alapjátékban a játékosok kapnak 6 darab klánkártyát. A pakliban összesen 6 különböző színű 1-9-ig  számozott vérengző skót lapul (9 sárga, 9 kék, 9 piros stb.). A játék menete igen egyszerű (ezért traktállak vele benneteket): a soron lévő játékos lerak a kezéből az egyik kő mellé egy kártyát, majd újat húz a pakliból.  A következőket kell figyelembe venni:

  • lerakott kártyát elmozdítani nem lehet.
  • Minden kő mellé legfeljebb 3 kártya kerülhet.

Követ úgy szerezhetünk, hogy az ellenfelünknél erősebb kártyakombinációt állítunk össze a túlsó oldalon. A lehetséges kombinációk a legerősebbtől a leggyengébbik: 

  • színsor,
  • drill,
  • szín,
  • sor,
  • összeg. img_5624.jpg

A színsor és a sor esetében a kártyák kijátszásának sorrendje nem számít (tehát nem gond, ha a kék kártyák 7-9-8 sorrendben kerülnek az asztalra). Az elfoglalt határkő átkerül annak az oldalára, aki megnyerte. Persze létezik olyan helyzet is, amikor egy követ már azelőtt magunknak követelhetünk, hogy az ellenfél lerakta volna a saját 3. kártyáját. És itt andalog be a képbe, amiért azonnal beleszerettem a játékba. Ahhoz, hogy nyerjük, vagy legalább esélyünk nyíljon rá, nagyon résen kell lennünk nemcsak a saját kombinációinkat, hanem az ellenfél lepakolt lapjait tekintve. Így a kezünkben tartott lapjainkra épített terveinket muszáj a kialakulóban lévő erőviszonyoknak megfeleően folyamatosan (át)alakítani. 

 

img_5637_2.jpg

 

Másfelől az újratervezés mellett/helyett simán teret kaphat azt olyan csalafintaság, mint a cselvetés. A szomszédos falu előre eltervezett, szántszándékkal elkövetett és önző célok vezérelte megtévesztése. Vegyünk egy példát. P lerak az egyik kőhöz egy piros 5-öst (lásd a képen), majd a következő körben egy piros 4-est. Mire én a túloldalon azt gondolhatnám, hogy ez a gyerek mindjárt előáll egy színsorral. Jobb lesz igyekeznem, valami hasonlóan erős kombinációval előállnom, különben esélyem sem lesz a kőre. 

img_5625.jpg 

De! Elképzelhető, hogy még csak várja a színsorhoz szükséges harmadik kártyát, így ezzel a lépéssel csak megpróbál megrettenteni és megszabadítani az erős lapjaimtól, meggyengítve a védekezésemet. Mivel azt is kifigyeltem, hogy hova ravaszkodja el a szobájában a rendetlenséget, így nagyon valószínű, hogy megpróbál csőbe húzni. (Ráadásul közben kihúzom a piros 3-ast, ami további bízakodásra ad okot.) Ezért a piros színsorával szemben nekem elég egy drillt összehoznom. 


 

Egyszóval a két játékos közti interakcióra, agyalásra, variálásra nem lehet panasz. És akkor még nem beszéltem a többi apró trükkről, amiket bevethetünk. Például a teljesen haszontalan lapok számára kialakíthatunk az ellenfél legyőzhetetlenül erős lapjaival szemben egy “lerakatot”. Ide szoktak kerülni azok a kártyáim, amiktől szabadulni szeretnék, hogy helyettük új, remélehetőleg erősebb lapokhoz jussak.

 

img_5635.jpg 

Az alapjáték nem sokkal megjelenése után kibővült a taktikai lapokkal, amikkel további, válogatott módon szúrhatunk ki a szomszédokkal az ellenfeleinkkel. Van itt minden, ami egy jó kis agytekervény szkanderhez kell. Kém, pajzshordozó, banshee, áruló. Az illusztrációkat jegyző Jean-Baptiste Reynaud a vérengző falusiakat elszántságuk tetőfokán örökítette meg -még a legfiatalabb lakos is párját ritkítóan vad- jelzik a küzdelem komolyságát, míg az apró, de vicces részletek, mint a karddíszként szolgáló barika, vagy a leszakadt rózsaszín szíveskés fehérneműdarab és társai elveszik az élét, helyette  a humorra, a játékban rejlő végső örömöt hangsúlyozva. 

 

Knizia már 20 évvel ezelőtt is nagyon tudott játékot készíteni, a Schotten Tottenre nem is lehet panaszunk. Bár a szabály elolvasásakor még nem feltételnül derül ki, hogy ebből az egészen egyszerű ötletből milyen okos, taktikus, érdekes, élvezetes (hurráá, megvan a négy darab jelző!). Nem csoda, hogy alig van olyan nap, hogy ne kerülne az asztalra, így újrajátszatóság tekintetében sem marad le a nagydobozos társasjátékok mögött. Bónusz: úgy fest P talált egy “apás” játékot. Valahogy sikerült rávennie Á-t, hogy játszanak. A harmadik játék végére az érzéseit is summázta: “végre egy normális játék”. Azért halkan megjegyzem, hogy a sarkos véleményét kikérem a többi kedvencelt játékunk nevében, de kétségtelen, hogy a Schotten Totten kihagyhatatlan.

img_5627_1.jpg

A bejegyzés trackback címe:

http://hintafa.blog.hu/api/trackback/id/tr10012716820

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.