Játszva minden könnyebb

Hintafa

Hintafa

Maros Krisztina -Szabó T. Anna: Milyen színű a boldogság

2018. február 02. - palinta77

img_7300.jpg

T szerint csakis piros. És éppen lehetne is, de ebben a bejegyzésben inkább arról mesélnék, hogy miért volt olyan nagy öröm Marosi Krisztina: Milyen színű a boldogság? címet viselő könyvét kézbe venni.

Izgalmas a ‘Silent Book Awards’ verseny eredeti koncepciója: egy szavak nélkül, kizárólag képekkel kell elmesélni egy történetet. Bár kereskedelmi forgalomba kerülésekor már Szabó T. Anna kedves versével olvashatjuk, ám a tavalyi versenyen döntőbe jutó alkotás szöveg nélkül is megállja a helyét. Egy teljes egészében csendes könyv kiadására azt hiszem még várnunk de én már azt is egy óriási lépésnek gondolom, hogy megjelenhetett egy olyan gyerekkönyv, amiben a képek mesélik a történetet, a szöveg -ha úgy döntünk- mellékes. 

img_7302.jpg

Ha kíváncsiak vagytok a többi versenyműre itt tudjátok átlapozni őket. 

img_7303.jpg

És milyen szemsimogatóan gyönyörű lírai finomságú, játékos képekben beszél Marosi Krisztina a boldogságról! Szinte már zenei élményt nyújtanak ezek a hangulatos pillanatképek -alig lehet betelni velük. Tizenhárom árnyalatban, melyekhez annyi jelentést és történetet fűzhetünk, amennyit szeretnék. A különböző jelenetek  új ötleteket, apró részleteket hívnak elő, amit azelőtt nem vettünk észre, vagy nem jutott eszünkbe. 

img_7306.jpg

Az egész könyvnek tulajdonképpen ez az egyik legnagyobb szépsége, hogy annyi mese van benne, ahányan olvassák. Mindenki a saját képzeletéhez, élményeihez, vágyaihoz alakítja a látottakat, az olvasó egyszersmind nagyobb szerep jut: mesélő lesz. Kétségtelenül munkásabb, mint elolvasni egy kész szöveget, de izgalmasabb, örömtelibb játék magunknak felfedezni az egymást követő képek ritmusát, a köztük lévő kapcsolatot, a nekünk szóló mondanivalójukat. Utóbbi -mármint a játék- pedig a gyerekek természetes közege, amiben a felnőtteknél összehasonlíthatatlanul jobbak. Számukra a sikerélmény garantálva van. 

img_7307.jpg

A látvány teljesen független a szövegtől, akár a legkisebbek is bogarászhatják, “olvashatják” ezt az andalító könyvecskét. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy érdekes megnézni, hogy a kicsik és a nagyok mennyire másként tudnak mesélni a képekről. Egészen eltérő dolgok ragadják meg a fantáziájukat.) A vizuális nevelés egyébként is egy olyan terület, kevés hangsúlyt kap, holott a képek sokkal fontosabb szerepet töltenek be az életünkben, mint évtizedekkel ezelőtt. Csakhogy a túl gyorsan pörgő képi világban ritkán szakítunk időt arra, hogy megálljuk és értelmezzünk is, amit látunk. 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://hintafa.blog.hu/api/trackback/id/tr4513572409

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása