Nálunk tiszta káosz uralkodik. Ti hogy vagytok? “Túlélünk” mondta egy barátnőm. Majd hozzátette: és várjuk a vakációt. Felháborít a gondolat, hogy arra várjak, amikor MAJD jobb lesz. Megterhelő és szomorú. És ekkor kezembe nyomták Helaine Becker -Ne izgulj! c. könyvét.
A körülmények ugyebár adottak, de akkor ebből hozzuk ki a legtöbbet. A vidám borítójú könyv egy csomó praktikus, működőképes, gyakorlati (szinte már túl sok a jóból, nem?) tanáccsal látja el … hát nem is tudom… a gyerekeket, a felnőtteket, szülőket, nagyszülőket?? Valószínűleg mindenkit, aki hajlandó megállni egy pillanatra és tenni valamit saját és környezete jobb közérzete érdekében.
Az egyik kedvencem a 'probléma kalendárium' -ha nekem ilyen tizenévesen lett volna..
Közös okulásunk érdekében együtt olvastuk a könyvet P-vel. Mert hiába a szülői szép szó, leírva valahogy jobban csúszik. Nem mellesleg a kiskamaszkorba feltartóztathatatlanul belecsúszva jól jön egy szövetséges. A célnak megfelelő olvasmányos stílusban megírt, sűrűn illusztrált oldalak csak úgy pörögtek a kezünk alatt.
Becker minden fontos “levezető csatornára” gondolt. Egyformán nyújt a lélek számára üdítő tanácsokat és a gyakorlati problémák esetében működő egyszerű megoldásokat. A nyújtástól kezdve, az érzelmi reakciók tudatos kezelésén át a kötelességek (házi feladat/házimunka stb.) halogatását elkerülő beosztásig mindenről olvashattok. (Kiss Enikő Hajna munkája a fordítás.) Egyik sem varázslat, csupa olyasmi, amit elvileg magunktól is tudhatnánk, de valahogy mégis elfeledkezünk róla és nem alkalmazzuk.
A táskában kényelmesen megférő kézikönyv zöld-fehér illusztrációi is nyugalmat és magabiztosságot árasztanak, hát még a módszerek! Apró trükkök a jól-létért. Ami a legfőbb: mindettől úgy érezzük újra urai vagyunk az életünknek. Az én napjaimból egyébként ez hiányzik a leggyakrabban.
A rövid, mindössze fél, vagy maximum egy oldalas ötletek között vegyesen követik egymást a praktikus megoldások és belső nyugalmat elősegítő módszerek, amikben Becker kitér a közösségi jelenlét okozta szorongásokhoz, a kiközösítésekből fakadó elszigeteltségre is. Szülőként is jó, ha emlékeztetjük magunkat erre. Úgy érzem, hogy nem tudom rossz helyen felütni a könyvet, mindig valami olyasmire akadok, amitől jókedvem lesz. A lényeg, hogy megkapom ettől a citromsárgába bújtatott vidámságtól a lökést, hogy tegyek valamit a jó közérzetért.
Az egyetlen tanács amit szerintem NE fogadjatok meg: hagyjátok azt a Monopoly-t! Tényleg. Inkább játszatok ezzel, ezzel, vagy ezzel.
Emlékezve tizenéves önmagamra, sok mindentől megkímélhetett volna ez a könyv.