Komolyan mondom, napjainkban egyetlen tisztességes háztartás sem nélkülözhet egy belevaló szörnyet. Választásnál ügyeljetek, hogy barátságos legyen, kellően kulturált stb. Ha az évtizedekig szavatos papíralapúakat favorizáljátok, akkor Varacskát  ajánlom figyelmetekbe. 

Ennél vidítóbb óvodás-kisiskolás történetet keresve sem találhattunk volna az elmúlt hetek betegséges és egyéb borongásai közepette. És olyat sem, ami ennyire a gyerekeinkről és nem utolsósorban a bennem élő gyerekről szól. (Kivéve a büdössajt-dugdosás.)

Új barátunk különös ismertetőjelei: félszeg mosoly, kék bunda, végtagokon és apró szarvain lila-kék csíkok. A fogait találomra mossa (ugyebár..) és a rendrakásban is ez az életfilozófiája. Imád társasozni bélyeget gyűjteni és szenvedélyes triangulumozó. Specialitása a kavicsos pizza és a konyhai katasztrófák és az olvasók felhőtlen szórakoztatása.

Nehéz lenne a kötet hat meséje közül kedvencet választani, mert mindegyik hozzájárult, hogy ennek a mozgalmas és kalandos szörnyvilágnak feltétlen rajongói legyünk. Varacska és a többi szörny felváltva murisak, kelekótyák, félénkek, határtalanul vidámak, vagy huncutok. És mindez annyira emlékeztet arra, ahogy a gyerekeim viselik magukat. Nyilván ők is érzik a lelki közösséget a könyv szereplőivel, azért hallgatják sokadszorra olyan átéléssel a kalandjaikat.

Susan Kreller szörnyeiben van spiritusz. Nem csak tengnek-lengnek és várják, hogy újra beköszöntsön kedvenc hónapjuk, a november, addig pedig élik mozgalmas mindennapjaikat. A szerző keresetlen stílusban, könnyedén, mégis mértéktartóan aknázza ki a humor forrását jelentő szörnyvilágot, így cseppet sem érződik erőltetettnek, elnyűttnek (köszönet Nádori Lídia fordítónak). 

De mégis mire föl ez a nagy vonzalom a szörnyek iránt? Azt hiszem  Kreller figurái visszatükrözik a gyermekkor esendőségét, a színes változatosságot, ahogy a világra tekintenek és bizony az alakulófélben lévő szabálytalan “formáikat”, különbözőségüket, apró stiklijeiket és érthetetlen mániáikat (gondolok a konzekvensen felemás zoknikra és egyéb hóbortokra). Hogy módot adnak, hogy mindegyiküket másért szerethessük. Ahogy a gyerekek esetében, úgy a szörnyeknél is szinte bármi előfordulhat és erre a bármire igencsak kreatív, rugalmas megoldásokkal kell előállni. (Lásd Varacska fülbemászóját.) Valószínűleg ezért is olyan szörnyen szerethetőek. (Kész, eddig bírtam megállni a szóviccet.) 

Az illusztrátor Sabine Büchner a történethez illő, pompásan kifejező képi világot hozott létre. Rajzaiból süt a szereplők csíntalansága, szeretnivaló kétbalkezessége. Az apró részletekben rejlő humoros megoldásokról már nem is beszélve. Az efféle komplex szórakoztatást az újraolvasásainkkal értékeljük.