Játszva minden könnyebb

Hintafa

Öt gyerekkönyv Óperencián innen, határokon túl

2018. április 14. - palinta77

img_9242.jpg

Szeretek könyveket simogatni. Kézbe venni, csodálni a rajzokat, elképzelni, ahogy a fejünkben utazunk velük képzeletbeli tájakon. Nemrég találtam két (de a bejegyzés végére négy lesz belőle) minden szempontból simogató és simogatható könyvet.

Szőcs Margit: Az összecsukható nagymama

img_9256.jpgEredetileg csak P-nek olvastam volna fel, de T-t is magával ragadta az elképzelés, hogy egy ponton össze fogunk csukni egy egész nagymamát.  Ebből meg ő sem maradhat ki. Elvégre az ilyesmi lehetőségek végtelen tárházát kínálja.

 img_9260.jpg

Szőcs Margit legújabb mesekönyve tulajdonképpen három könyv. Az első részben egy Boldizsár nevű kisfiú kalandjairól olvashatunk. Költözés közben előkerülő kellemetlenkedő porcicák, Dzsuvadarok és Locsodárok, a világot felfedezni vágyó teknős és társai. 

 img_9265.jpg

A második részben Teofil törpe életébe leshetünk be, a harmadikban pedig idézem “érdekes eset, profi varázslat…”-oknak lehetünk szem és fültanúi. Egyébként ez utóbbi volt a kedvencem.

 img_9262.jpg

Szőcsnek már előző, Madarász Béni avagy az űrparittyás ajándéka c. meséje óta őrzöm a vizitkártyáját, így a viszontlátás örömére szívünkre öleltük a nagymamát is. Ugyanaz a szelíd kedvesség, csavaros fantázia, sokszínűség hatja át, amit az előző kötetben megszoktunk. Történeteit megtölti a szeretet, az elvágyódás (akár az elveszett gyerekkor, vagy az elszalasztott pillanatok után), a gyógyító csodák és igen, az emberség felé. Belefér mindez egy gyerekkönyvbe? Az hiszem igen, hiszen Szőcs Margit képes két síkon is élvezetesen mesélni. A gyereket bevonja fordulatos, a hétköznapit lefegyverzően érdekessé varázsoló világába, ugyanakkor a felnőtt számára megindító és elgondolkodtató mondanivalóval szolgál. 

Elbeszélő hangját áthatja egy kis csipkelődő humor, a szerző nem rest görbe tükröt tartani a felnőtt elé. Nyelvezete fanyarul zamatos, nagyon jó és magabiztos stílusa tökéletes íve könyvének. Kürti Andrea illusztrációira pedig elég csak ránézni, minden bennük van. De tényleg. Szerettem ezeket a karakteres arcokat, a bátor színválasztást, a fantáziadús megoldásokat, hogy a rajzai ennyire összeforrnak a történettel. 

img_9263.jpg

 

László Noémi: Bodzabél

img_9272.jpg 

László Noémi verseskötetébe belelapoztam és végem volt. Gyönyörű lágyság, vidámság és végtelen fantázia jellemzi a rajzokat. Kürti Andrea ismét csodát művelt, már csak azért kellett izgulnom, hogy a versek is hasonlóképpen hassanak érzékszerveinkre. 

 img_9273.jpg

Nem vagyok fülszöveg-rajongó, de ez most telitalálat. Ebben a verseskötetben tényleg minden van, ami gyerekként fontos lehet, vagy valaha az volt. A sok hétköznapi részlet megörökítése mellett érzések, apró villanások, titkok, emlékek, vágyódások. Végtelenül kedves kis minivilágok. 

 img_9333-2.jpg

Bárhol jó felütni, akár az illusztrációkat nézegetni, vagy a versek között szemezgetni, adózva a nosztalgiának,  elmúlt gyerekkorunk zamatát felidézve, vagy a versek kedves ritmusát hallgatva.

A bevezetőben két kötetet említtetettem, de négy lesz belőle, mert a bejegyzés befejezése előtt rábukkantam két nagyon érdekes kötetre. Így legalább az óvodástól a kiskamaszig tetszés szerint válogathattok négyük közülük.

 img_9336.jpg

Itt van mindjárt Szabó Róbert Csaba Vajon nagyi és az aranyásók című vakációs kalandja. A 12 éves Ferkó Vajon nagyinál tölti a nyarat. Érkezése után azonban azonnal érzi, hogy valami nagyon megváltozott. Az addig tettrekész, energikus asszonyban. Hamarosan kiderül, hogy egy fondorlatos tervnek köszönhetően a városa pusztulásra van ítélve. A lakók lassan elhagyják, eladják házaikat a mérhetetlen gazdaság reményében, nem is sejtve, hogy a nekik tett ígéretek kongóan üresek. Miután nagyit elrabolják Ferkó, és barátja Zsuzsi együtt lépnek akcióba.  

 img_9348.jpg

A ciánnal végzett kitermelés és a hatalmas, pusztító gépek a felnőttek számára gyomorszorító emlékeket idéznek, ám a megoldás végül egy aranyos mondaszerű csavarral érkezik. Varázslat, fantasztikum, izgalom, üldözés és egy csodálatos képességű hegedűtok is feltűnik. Nagyon klassz vakációs történet, lehet izgulni, ámulni a mágikus részleteken. A fejezetek rövidek (én szívesen vettem volna ha többet megtudok erről a világról), haladósak, akár  gyakorlattal rendelkező önálló olvasók számára is jó választás.

Orosz Annabella illusztrációin már Fény Sebestyénnél is megakadt a szemem, most hasonlóan kellemes élmény volt nézegetni rajzait. Izgalmasak szép, mélyebb árnyalatú színei és érdekes, időnként rendhagyó szemszögből ábrázolt képei. 

 

Molnár Krisztina: A házicsoki színe

 img_9245.jpg

Nemrég volt szó a blogon ’56-os forradalmat gyerekek számára is érthető, élvezhető módon feldolgozó könyvről. Most előre ugrunk az időben pár évtizedet gyerekkorunk képeskönyvébe. 

 img_9246.jpg

Molnár Krisztina nem kevesebbre vállalkozik A házicsoki színében, mint bemutatni erdélyi gyerekkora színeit. Mielőtt azt hinnétek, hogy főképp azokat szólítja meg, akik a ‘couleur locale’-t hobbiszinten gyűjtik, gyorsan megcáfolom. Az a tényállás ugyanis, hogy több árnyalatban kapcsolódik Molnár Krisztina erdélyi gyerekkora magyarországi gyerekségünkhöz.

img_9252.jpg

Ez pedig fantasztikusan megkönnyíti, és ami még jobb, ürügyet szolgáltat, hogy arról meséljünk a gyerekeink generációjának, milyen volt amikor az információért nem az okostelefont kaptuk elő (vezetékes telefon sem volt), hanem elslattyogtunk a könyvtárba; amikor a banán (különösen ha érett volt) barátságokat juttatott a tönk szélére, az iskolában köpenyt kellett hordani, ünnepekkor meg kisdobos vagy úttörő hacukában feszítettünk. És nem volt hétfőn adás, mesék is csak maximum naponta kétszer -mai szemmel nézve- nevetségesen rövid blokkokban. Ellenben volt unatkozás és kínunkban kitaláltunk mindenféle játékokat. Nekem fontos, hogy a gyerekeink is tudják, hogy megértsék mi honnan jövünk, hogy hatásuk legyen arra, hogy ők hová tartanak. 

 img_9249.jpg

És látom, hogy hihetetlenül érdekli őket a múlt (ahogy én is nyaggattam erről a nagyszüleimet). Még T is levesestányér szemmel bámult, amikor arról meséltünk neki, hogy autót nem úgy vett az ember, mint manapság. És jó, hogy van ez a képeskönyv, mert a történelemnek nem egy tőlünk idegen tantárgynak kellene lennie, hanem sztoriknak, színeknek, szagoknak, amikhez nekünk is közünk van.

img_9254.jpg 

Molnár Krisztina könyve pont ezeket a kis emlékfoszlányokat eleveníti fel. A kollázs-festék technikával készült képei a múlt, az emlékezés töredezettségét, kavalkádját elevenítik fel. Zárásként még annyit: (szerintem) elég nagy űr van az olyan történelmet idéző gyerekkönyvek terén, amik úgy mesélnek a kiskamasz korosztálynak, hogy annak nyoma marad. És nem azért mert jegyet kapnak rá. Már csak egy dolog, aztán megyek teregetni.

Mind a négy könyv határon túli írók alkotása, amit azért nem hangsúlyoztam, mert ezek számomra elsősorban  és igényes könyvek. 

 

A bejegyzés trackback címe:

http://hintafa.blog.hu/api/trackback/id/tr1313828272

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.