Az idei év már sok könyves boldogságot hozott magával. Legutóbb Marék Veronika A bohóc és a kismajom című mesegyűjteményének örültünk, ami vélhetőleg egy sokrészes sorozat induló kötete.
Az első részben tizenhárom különböző mese és köztük két vers gyűlt össze. Ezeket szelíd, barátságos hangulatuk, nyelvezetük egyszerű, de mégis jól formáltsága fűzi egybe. A sokféle szereplő az óvodások és kisiskolások figyelmét és képzeletét megragadja és nem ereszti. Egytől-egyig egyszerű, könnyen érthető problémából indulnak ki a történetek, amik végén a tanulságot nem érezzük tehernek, inkább magától értetődőnek, az események természetes következményének. Marék Veronika a humorról is gondoskodik és ehhez elég néhány egyszerű, de kedves ötlet. Lehet az játékos versike, vagy majmocskák bolondos kókuszdió-lakomája. Érzelmileg is színesek a kalandok. Van, ami megmosolyogtat, máskor drukkolunk, hogy hősünk szomorúsága, magánya enyhülést találjon. A változatos helyzetekhez egy óvodásnak is gyakran van szerencséje, ezért is volt olyan nagyon jó olvasni a kötetet, amikben a csetlő-botló, vagy az egyedülléttől szenvedő, netán goromba, esetleg komisz, pláne szófogadatlan főhős eligazodik és megtalálja boldogulása módját.
A karakterek okosan eltalált vonásai sokszor rácáfolnak a külső jegyeikre, ami már eleve elgondolkodtató volt hallgatóságom számára.
Sokszor meséltem már, hogy T simán feláll egy mese mellől, ha nem éri el az ingerküszöbét. (Ebben is annyira különbözőek P-vel, aki szinte bármeddig hajlandó hallgatni és ábrándozni.) A bohóc és a kismajom meséi viszont ideálisak hosszúságukban, nyelvezetükben és a történet dinamikájában is. A leghosszabb is 8-9 oldal, amit az illusztrációk lazítanak még tovább.
Pásztohy Panka tökéletes választásnak bizonyult a kötet képi világának megálmodásához. Látszik, hogy átgondoltak, a szöveggel megfelelő ritmusban mozognak együtt a képei. Ennek a fontosságára sokszor ráeszmélek még T-nél is, mert a belső képalkotó készség kialakulásához az is lényeges, hogy a hallott mese egy-egy fontos momentuma megjelenjen az illusztrációkon. Jól estek a szemünknek a fekete-fehér rajzok, hiszen a túlzottan sok színes kép is megterhelő tud lenni. Ahogy a bejegyzés írása közben visszagondoltam a képekre, majd átlapoztam újra a könyvet egy szó jutott eszembe: holdfényes. (Dacára annak, hogy a világos tónusú rajzok többségben vannak.) Talán ez a szó is érzékelteti a mesék megnyugtató miliőjét, kitartó vonzalmunkat, ahogy minden este vártuk, hogy visszatérhessünk hozzájuk.
Egyszóval bűbájosra sikeredett a kötet. Az egyik kedvencem kivételesen nem mese, hanem a Milyen a tenger? című vers. Milyen jó, hogy a mesék mellett Marék Veronika gazdag életművéből ezek is helyet kaptak a kötetben! Egyébként teljes jogkörrel szerepelnek, líraiak, kedvesek. Mondjuk T szerint a csillagos sokkal jobb, de ízlésbeli kérdésekben nem vitatkozunk. A lényeg, hogy mindenki megtalálta a magáét. A bohóc és a kismajom esti mesének is tökéletesen bevált: nyugodt, simogató hangulatot árasztanak, jó volt velük.
