Játszva minden könnyebb

Hintafa

Szellemlépcső -Geistertreppe

2015. március 18. - palinta77

 

f56a3734.jpgEz az első olyan társasunk, ami igazi nagybetűs KEDVENC, karácsonyi szerzemény. Ha jól emlékszem ezt vártam a legjobban, hogy lekerüljön róla a csomagolópapír, hogy aztán együtt örvendezhessünk P-vel, és vágjunk neki azonnal a játéknak.

 

A folytatás előtt egy rövid szünet egy tanács erejéig. Biztosan sokan kerültek már olyan helyzetbe, hogy társasjátékot ajándékoztak, a gyerek pedig örömében és izgatottságában fel-le ugrált, miközben mi a 4-5 oldalas szabálykönyvet böngésztük, és próbáltuk értelmezni az ott olvasottakat, ami nem könnyű, ha valaki 10 másodpercenként azt kérdezgeti, hogy “elolvastad már?” (vagy ennek egy másik verzióját). Egy idő után nehéz higgadtan válaszolnunk, és igazán kár lenne az ünnep, és a játék előre sejtett izgalmát elrontani: érdemes előre elolvasni a szabályokat. Így, ha esetleg valami nem érthető elsőre van rá lehetőségünk, hogy választ kapjunk, nyugodt körülmények között értelmezhetjük. Természetesen ez nem minden társasra igaz, de vannak olyan, a gyerekeknek szóló játékok között is, amikben már egészen sokrétű szabályt kell fejben tartani.

Ehhez persze nem kell feltétlenül kibontani a dobozt. Nagyon sok társasnak letölthető a szabályzata. Vannak webáruházak, ahol a játék adatlapjához mellékelik a leírást, így segítve a vásárlás előtt a döntést. Nekem ők, és ők a személyes kedvenceim, nemcsak mert nagyon hozzáértőek, de tényleg jófejek, és igazán segítőkészek is. A Magyar Társasjátékos Egyesület jóvoltálból pedig létezik már társasjáték segélyszolgálat is, tőlük is bátran lehet kédezni!

Vissza a játékhoz. A Drei Magier Spiele német játékkiadó munkáját dícséri, ez a 2004-ben díjnyertes társas. Aki nem ismerte eddig a játékaikat, érdemes annyit elárulni róluk, hogy minden játékuk, nemcsak a történet tekintetében, amik főként varázslók, boszorkányok világában játszódnak, de a társasok mechanizmusát illetően is egy apró kis “varázslatra” épít:  a mágnesességre. Ami gyerekszemmel tényleg varázslatos. Nálunk mindkét gyerek lenyűgözve figyeli, ahogy a mágnes pólusai vonzzák/taszítják egymást. E köré kanyarintanak jobbnál-jobb ötleteket, és annyira jól csinálják, hogy egyik ötletük sem laposodott még el. A kivitelezés pedig kivételesen szép, a bábuk, a zsetonok és a kockák is fából készültek, a festék egyikről sem kopott még le, pedig komoly próbatételeknek vannak kitéve. Főként T miatt, aki még csak másfél múlt, de már lelkesen kiabálja, hogy ‘társi’. Persze mindent csak dobál még, de élvezi, hogy ő is része lehet a játéknak, főleg mikor mindenki őt kergeti, hogy visszaszerezzük a dobókockát. 

A Szellemlépcsőnek már a doboza is izgalmas kalandot ígér, aztán kibontva pedig meglepődnek, hogy milyen kevés részből áll a játék (én is).  Mindösszesen egy nagyméretű tábla, négy darab, kedvesen mosolygó fehér szellemfigura, négy darab különböző színű, mágneses fejű babú és a hozzájuk tartozó színben velük megegyező zseton, illetve egy dobókocka.

f56a3705.jpg

 

  Maga a játék sem túl bonyolult. A kerettörténete szerint a gyerekek megpróbálnak feljutni az öreg szellemhez a toronyba, hogy alaposan ráijesszenek. Azonban az öreg szellem eszén nem olyan könnyű  túljárni, elhatározza, hogy ő ijeszti meg a gyerekeket, méghozzá úgy, hogy szellemmé váltotatja őket, arra az időre, amíg fel nem érnek a lépcsősor tetejére. Már ez a kis mese teljes extázissal töltötte el P-t, azóta is ő meséli el az új játékosoknak.

Kezdjük végre a játékot. Tábla szétnyitva, minden játékos választ magának egy bábut, amit elhelyez a lépcső aljára (nyíl mutatja a haladási irányt) és a hozzá színben passzoló zsetont. Erre azért lesz szükség, hogy a játék fordulatai során emlékezzünk, melyik a mi színünk. A szellemfigurákat a játéktábla mellé helyezzük. 

A játékról tömören:

Két dolgot tehetünk,

1. lépünk, amennyit dobtunk

2. ha szellemet dobtunk átváltoztatjuk az egyik bábut, ha pedig már minden bábú átváltozott kicserélhetünk egymással két bábut. 

Az nyer, akinek a bábuja elsőként ér fel a toronyba.

Kicsit bűvebben, lépésről lépésre:

Az első játékos dob a kockával, majd a dobásának megfelelő számú lépcsőre lép. Ha azonban szellemet dobott (a kockán 1-től 4-ig tart a számozás, a fennmaradó két oldalon szellemfigurák vannak), lehetősége van az egyik játékost szellemmé változtatni úgy, hogy ráhelyezi a bábujára a szellemfigurát (akár a saját színű bábura, ha mindenki más már átváltozott). Ha már minden játékos átváltozott, de megint szellemet dobtunk, akkor kicserélhetünk egymással két szellemet, amivel alaposan összekuszálhatjuk a szálakat. 

Technikai kitérő: az átváltozás módját illetően. A szellembábuk csúcsában egy csavar van, ami a mágneses fejű bábút magához rántja, és a játék végéig nem is engedi lepottyanni. Tudom, mert kipróbáltuk. 

f56a3708.jpg

 

A szellemet legközelebb csak akkor szabad felfordítanunk, ha a torony csúcsára érve, egy hangos HUH! kiálltással megijesztettük a szellemet.  Ebben a pillanatban derül ki, hogy jól figyeltük-e a játék során bábunk mozgását, mert ha nem a saját bábunkat vittük fel, akkor bizony mást segítettünk a győzelemhez. És ez milyen gyakran előfordul! Első ránézésre talán nem látszik, de a játék során a bábuk gyakori csere-beréje közben nagyon könnyű a szellemmé változott bábunkat szem elől téveszteni, ez pedig a végén nagy örömködésekre, vagy bosszankodásokra ad okot. Nem egyedi eset, hogy még csak a negyedik lépcsőfokon áll a bábum (feltehetőleg) de én már fogalmam sincs, hogy a saját színemmel lépek, vagy valaki máséval. De aggodalomra semmi ok, mert jön a visszavágó!!

f56a3706.jpg

A játék elsősorban a megfigyelő- koncentrálóképességet és a memóriát teszi próbára, az én tapasztalatom szerint úgy, hogy már a kisebb óvodások (játszottunk már 3 évessel is) számára is élvezetes. A sok bábu-cserélgetéssel az izgalom egészen a játékmező végéig kitart, egy percre sem lanyhul az érdeklődés.

Sokáig gondolkodtam, hogy beszerezzük-e a játékot, mert mi tagadás nem tartozik a legolcsóbbak közé, főleg ahhoz képest, hogy a doboz tartalma egészen csenevész. Mi kerül ezen ennyibe? Egy tábla, meg pár bábu, és kész. Végül mégis bizalmat szavaztam, és cseppet sem bántam meg. Már régóta úgy gondolom, hogy egy játékot az áraz be elsősorban, hogy mennyit játszanak vele. Mi ezt nagyon gyakran előkapjuk, úgyhogy igazán remek befektetés volt. 

Összességében megint egy izgalmas játék, amivel gyerekek és felnőttek is örömmel játszanak, sőt kifejezetten kihívást jelent követni a bábunk útját. Olyan könnyed, és szórakoztató ez a játék,hogy, ha előállna az a szörnyű helyzet, hogy csak egy két társas lehetne a polcon, akkor ez lenne az egyik (legalábbis pillanatnyilag).

Ár: újonnan 8000-

Külcsíny: hangulatos képek, nagyon jó minőségű kiegészítők

Ajánlott életkor: (nálunk 3-) 4-99

Játékosok száma: 2-4

Belbecs: bármikor, bármennyit

Ha tetszett a bejegyzés, ne felejtsd el like-olni a Hintafa Facebook oldalát. Akkor bizosan nem maradsz le a további kalandjainkról sem.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://hintafa.blog.hu/api/trackback/id/tr27280175

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.