Az utóbbi években néhány kiadó elkezdett megjelentetni olyan külföldi klasszikus gyerekkönyveket, melyek a hazájukban évtizedek óta olyan népszerűek, mint nálunk pl. a Pöttyös Panni, a Boribon, vagy Janikovszky Éva (és még sokan mások) könyvei. Mi ebbe az áramlatba a Kistigris és Kismackó sorozatokkal kapcsolódtunk be, aztán jött Titi, majd Astrid Lindgren és a csínytevő Juharfalvi Emil, vele együtt pedig a sapkó és puskó kifejezések, a legújabb hiperkedvenc karácsony óta viszont a Kolibri Kiadó jóvoltából megjelent Torzonborz, a rabló! 

Nem is tudom, hogy hol kezdjem az áradozást erről a három részből álló sorozatról! Talán azzal, hogy gyerekkoromból hoztam magammal jópár olyan olvasmány-élményt, amikre a mai napig szívesen gondolok, és persze örömmel veszem elő itthon, vagy izgatottan kapom le az antikvárium polcáról, mert muszáj velem hazajönnie a rég nem látott barátnak. Kellenek az ilyen gyerekkori mérföldkövek, és mostmár Torzonborz is beállt ezeknek a sorába.

Persze nálunk minden nyerő, ami Vitéz Lászlóval és Paprika Jancsival kapcsolatos, így nem volt nehéz dolgunk! A három könyvben az ő kalandjaikat meséli el a volt iskolai tanító Otfried Preußler, aki eredetileg lányainak kezdte mesélni a történeteket, majd ebből születtek egymás után a könyvek, amik olyan, de olyan jók, hogy miután egyszer elolvastuk mindhárom részt, már kezdtük is előlről az egészet. Ezt a kört egyébként még egyszer végigjártuk. Muszáj volt, na. 

Jancsin és Lackón kívül a többi szereplő is csupa jószándékú, mókás, kedves, szerethető figura. Először is itt van a szerencsétlenkedő rendőr Üstöllési főtörzsőrmesterrel, akit Lackóék tettrekészsége, és saját fontosságába vetett tudata okozta vaksága ment meg a hivatali bürokrácia, és saját tehetetlenségéből eredő baklövésektől. Aztán nagymama, aki borzasztóan jól főz, és nagyon talpraesett, bár időről-időre elájul, no meg persze a szivarozó Háy asszonyság, aki szakavatott jósnő, de csapnivaló boszorkány, és Amarillisz a jóságos tündér, és végül, de nem utolsó sorban Torzonborz, a héttőrös -majdnem mindenre- elszánt gazember, fekete rablókalapjába tűzött kakastollával -aki a legutolsó részben azért végül mégiscsak jó útra tér, sőt, az is kiderül róla, hogy szakácsnak sem utolsó.

Ja igen. P nem egy nagy evő, sokszor kell noszogatni, és hát válogat is rendesen. Nincs ezen mit szépíteni. Viszont ezekben a történetekben valaki mindig eszik! Sőt, azokat az ételeket kérte, amit Lackóék ettek. Ettől érdekes módon P-nek is megjött az étvágya, úgyhogy olvasás után általában az étkezőasztal mellett kötöttünk ki. Mondjuk amikor kolbászt kért káposztával, kicsit röhögcséltem, de azért kapott. Rajtam ugyan ne múljon! Csak azt sajnáltam, hogy ez rendszerint az esti fogmosás után, a villanyoltás pillanatában ért el minket, amikor a könyv már amúgy is majd' kiesett a kezemből az álmosságtól... Hjaaaaj. Amúgy hozzáteszem, ilyenkor simán megevett egy rendes adag ételt, szóval nem csak mutatványozás volt. 

A történet tele van csupa ártatlan, mulatságos kalanddal, és gaztettekkel. Torzonborz például úgy indít, hogy ellopja Nagymama zenélő kávédarálóját, amit Jancsi és Lackó persze nem tűrhetnek, azonnal a nyomába erednek. Ettől kezdve pedig nincs megállás az izgalmas kalandokban. Persze a harmadik kötet végére még kedvenc rablónk is megjavul -mert rend a lelke mindennek-, és végül a történet összes szálán bekövetkezik a boldog végkifejlet, addig viszont lehet izgulni, drukkolni és könnyesre nevetni magunkat.

P óriási örömére Lackóék is szeretik a vicces szójátékokat, s remekül kifigurázzák Torzonborz és a gonosz varázsló Petróniusz Pókuszhókusz neveit, olyan ügyesen csűrik-csavarják, hogy tényleg nem lehet megállni nevetés nélkül a nyelvi leleményüket, gyakran a párna alá bújt a nevetőgörcsével -nehogy az alvó T-t felébressze.  Ilyesmik születnek: Morconborz, Borzontorz, Torkongyolcs, és Reptóniusz Lótuszmókusz, Reptóniusz Rókusmókus és társai.  

Olyan öröm volt látni, ahogy a történet megelevenedett, és a mindennapjaink részévé vált. Megjelent a szerepjátékokban, a beszélgetésekben. Mert az ilyen mély lenyomatot hagyó könyvekkel az szokott nálunk történni, hogy az esti olvasás áhított, tátott szájjal való végighallgatása után másnap rendszerint el is kell játszani a hallottakat, vagy lerajzolni, gyúrmából elkészíteni, mert bizony a történet fogva tart, nem ereszt, át kell élni újra és újra. Miután elolvastuk a könyveket, lettek új szavaink/fordulataink is, mint a "jesszasz", a pirított rigókaka, 'morrdizomadta'.  Köszönet ezekért (is) a fordítónak, Nádori Lídiának, aki elképesztően jó érzékkel és fantáziával ültette át a szöveget (a gyereksereg ma este is pirított rigókakát kért vacsorára), az eredetiben például Hotzenplotz-nak hívják a rablót, nálunk ő rendkívül frappánsan: a Torzonborz nevet kapta.  Persze Üstöllési őrmester négy háromszoros duplacsomója is állandó beszédtéma (ez főleg a reggeli rohanós cipőskötésnél szokott galibát okozni), no meg Torzonborz izgalmas, csupa rejtekhellyel teli rablótanyája is izgalmak okozója!  Ennél nagyobb dicséret nem is hiszem, hogy létezik egy könyv számára. Ja, meg a "ne aludj el, olvass mééééééég!"

A szöveget Franz Josef Tripp gyönyörű rajzai keltik életre, csak imádni lehet őket, nemcsak a figurák megjelenése, de a határozott színek is nagyon izgalmassá varázsolják a törénetet.

Kis szines, és talán csak az én bogaram, de én imádom, ha a könyvhöz beépített könyvjelző társul, és azt is ha még a fejezetek címei, és a tartalomjegyzék is rajzos, szerintem ez annyira feldobja a könyvet, ettől olyan érzésem van, hogy nemcsak az olvasó veszi komolyan a könyvet, de a szerző/rajzoló is mély kötődéssel van műve felé. Ja, és úgy látom, hogy az ex libris hagyománya végre kezd apránként visszatérni, nekem ez már annyira hiányzott! Elvégre az ilyen kincses könyveket meg kell becsülni.

Szóval mindezekért, és még sok másért is, muszáj elolvasni Torzonborz kalandjait!

Azt már csak suttogva jegyzem meg, hogy az írónak nemrégiben megjelenit egy másik, szintén nagysikerű könyve, a Kis szellem, hozzánk nemsokára megérkezik, és már alig várom, hogy olvasni kezdhessük. Annál is inkább, mert egy érdekes véletlen kapcsán megvan a társasjáték, amit  a könyvből készítettek. 

Ha tetszett a bejegyzés, ne felejtsd el like-olni a Hintafa Facebook oldalát. Akkor bizosan nem maradsz le a további kalandjainkról sem.