Játszva minden könnyebb

Hintafa

MamiCatchMi

2016. január 22. - palinta77

f56a8406uj.jpg

Már csak ez hiányzott! De tényleg. Ugyanis reakción alapuló társasjátékunk még nem volt, így ideje volt változtatni. Ismerve magunkat nincs ebben semmi meglepő, mert olyan fajták vagyunk, akik hajlamosak minden előzetes figyelmeztetés nélkül hosszan elrévedezni a messzi távolba. Gyakran álmodozunk a tányérunk felett csak úgy a reggelbe, és távolról sem vagyunk a gyors döntések emberei. Időnként mindketten túl sokat hezitálunk, meg- és időnként túlgondoljuk magunkat. Ezért saját komfortzónánkból kilépve, új kihívást keresve, felvéstem a karácsonyi listára egy játékot, ami megtornáztatja a figyelőizmainkat, agyunk koncentrálásért felelős központját, és az információt továbbító neuronjainkat. És még vicces is. 

A kínálat itt is zavarbaejtően széles. Végül a választás a francia Djeco -MamiCatchMi játékára esett. Elsősorban azért, mert ebbe T is hamarabb fog belenőni (sőt, igazából már azt hiszi, hogy bele is nőtt: élvezettel pakolássza a kis figurákat egyik helyről a másikra, miközben mindenfélét magyaráz nekik), másrészt annyira jópofa a játék témája, ami az ajánláson szereplő 5-12 éves korosztályon kívül is mindenkinek tetszik.

Anyósom amikor meglátta az asztalon az összeállított játékot azonnal meg is kérdezte, hogy ez valami újfajta asztaldísz? Ki tudja?! Elvégre  sokféle furcsaságot látott már a játékasztalon. A célközönségre is hasonló hatással volt már a doboz látványa is. Záporoztak a "Miezmiezezmiez" és a "Húúúúúúbontsukkihaddnézzemmeg" mondatok. Összeszerelés után meg csak pislogtak: nem járt még nálunk 3D-s társas. 

A doboz kibontása után, a leírásnak megfelelően össze kell szerelnünk az alkatrészeket. Az előre kivágott elemekből meg kell építenünk a cica fáját, a kutya házát és a nagyi székét. Egyébként ez az egyetlen kifogásom a játékkal kapcsolatban. Elvileg minden alkalommal össze kellene rakni, majd szétszedni az elemeket, mert a dobozba máshogy nem is férnének el. Bár mindegyik nagyon masszív kemény kartonból készült, ritkán merem szétbontani mert félek, hogy a szerelgetéstől elkopnak a szélek. Pedig ezzel a játékkal még az unokáimmal is szeretnék játszani.

A játékteret mi állítjuk össze, a képen látható módon, majd mindenki választ magának  egyet karakterek közül. A MamiCatchMi alapötlete a háztáji kergetőzés: kockadobás után a kigurított arcok közül "harcol" kettő egymással. Amelyik fél a másiktól elmenekül a "házába", az üldöző pedig utána. Az egérlyuk mellé a rétre, a fa tövébe, a szőnyegre stb. Akinek előbb sikerül a megfelelő helyen landolnia kap egy győzelmi lapkát a másiktól. 

A játék kezdete. A játékos a kutyával, P játékos a nagyival küzd. Középen vannak azok a karakterek, akikkel most nem játszunk, ők a "közös figurák". 

f56a8394uj.jpg

A játék akkor ér véget, ha valakinek összegyűlik 10 db jelölője, vagy ha teljesen elfogynak a győzelmi lapkái (ebben az esetben a legtöbb lapkát birtokló játékos nyer). 

A nagyi természetesen fél az egértől. Ezért ha egeret-nagyit gurítottunk a nagymama megpróbál gyorsan felmászni a szék tetejére, az egér pedig még ennél is gyorsabban odaérni a szőnyegre, hogy innen tartsa őt sokkban. Az egér fél a macskától és a kutyától. Ilyenkor a cincogi bemenekül az egérlyukba a kutya és/vagy a macska pedig utána a rétre. A kutya a nagyitól fél, ezért beiszkol a házába, miközben nagyi próbál hamarabb lecövekelni a kutyaház melleltt. A macskát a kutya, és/vagy a nagymama tudja felkergetni a fára, ekkor nekik a fa tövéhez kell a lehető leggyorsabban megérkezniük.  

A fotó kedvéért mindenki elmenekült a helyére.

f56a8402uj.jpg

Egy kis kitérő a design, a minőség és ennek vonzatai érdekében. Mivel a Djeconál nagy hangsúlyt kap, hogy a játékok (és az összes egyéb termékük) a legapróbb részletekig szemet gyönyörködtető, igényes kivitelezésű és nagyon magas minőségű legyen. (Érdekesség: több játékukat és lakberendezési tárgyukat például az a Tom Schamp tervezte, akik a Csimotánál megjelent Ottó-sorozatot is.) Ezért aztán tartósak, és nem csak játszani jó velük, de kézbe venni, nézegetni, együtt élni velük. S bár mindezekért nem a legolcsóbb kategóriába tartoznak, ha módomban áll, mégis szívesen választok a cuki gyíkocska logót viselő játékok közül. Az a szomorú tapasztalatom ugyanis, hogy sok játék, ami talán a felébe kerül,  olyan gyenge minőségű, hogy nem  bírja a megpróbáltatásokat, ezért kénytelen elhagyni a gyerekszoba polcát. Sajnos idén karácsonykor is sikerült megugrani ezt a kört. Még nem ért véget az ünnep, de már volt egy szétesett játékunk, ami dupla keserűség. A megajándékozottnak, és az ajándékozónak is. Ráaádásul minden várakozásunk és reményünk ellenére, sajnos nem a 8 féle vurstlizenét(!!!!) játszó motor lett az áldozat (bár a 8 zenéből már csak egyet hajlandó lejátszani, azt viszont jó hangosan).  

Szerencsére az esztétikai örömökön túl arra is ügyeltek a Djeconál, hogy a 4 főnél kisebb társaságok is kiegyensúlyozottan kergetőzhessenek, ezért beépítették a rablás lehetőségét. Azok a karakterek, akikkel épp senki nem játszik, a "közös figurák". Ha az ő képüket mutatja a kocka egy aktív szereplőjével együtt, akkor lehetőség van a közös bábut mozgatni. Ilyenkor ha a közös bábut mozgató volt a gyorsabb az aktiv karakterrel jatszónál, akkor ez utóbbi elveszít egy lapkát. Így már két fővel is remekül játszható, illetve nagyobb odafigyelést kíván, no meg lehet taktikázni, kitolni a másikkal.

 A kocka egy aktív (nagyi bábu) és egy közös (egér) figura képét mutatja. Az A játékos megragadja az egeret, és hamarabb sikerül a szőnyegre helyeznie, mint P játékosnak a nagyit. Így P játékos kénytelen egy jelölőjét visszatenni a talonba. 

+1 kitolás: ha egyforma arcokat gurítottunk lecserélhetjük a figuránkat egy másikra, vagy áthelyezhetünk két objektumot. 

Konklúzió: a MamiCatchMi amilyen könnyen tanulható, olyan gyorsan megszerehtető. Kevés szabályt kell megtanulni, így a gyerekek akár egymás között, felnőtt közbeiktatása nélkül is tudják játszani. Mert néha olyan is kell. Az első pár játék után jól tapinható fizikai fáradtságot éreztem, ami az eddig megismert játékokhoz képest  szokatlan, de nagyon kellemes meglepetés. Azóta már edződöm és P -n is azt látom, hogy nagyon éles szemmel figyeli melyik bábut hova tegye. Az utóbbi idők legnagyobb felfedezése számára, hogy milyen kis erőfeszítésébe kerül elpáholni a bundámat.   

Ha csak most ismerkedik valaki a társasokkal, ez nagyon jó kiindulópont, mert nem igényel különösebb "előképzettséget", így hamar belevethetjük magunkat a muriba. Sőt, akár egy megfáradt, az egész napon végigrohant felnőtt is alkalmas még egy kis kergetőzésre, nem kell a játékot, az együttlétet a hétvégére tartogatni. Mert az esti játék, még akkor is ha csak 15 perc olyan ajándék a gyerekeinknek, amit semmi más nem pótol. Nagyon sok szülői kézikönyv hangsúlyozza a kötődő nevelést, és sokan szorgalmasan hordozzák magukra kötve a gyerekeket (én is). De attól, hogy a saját lábán tud szaladni, még távolról sem jelenti azt, hogy annyira önálló, hogy nincs szüksége a közös játék nyújtotta  élményekre, melegségre. Akinek nincs kedve különösebben megmerítkezni a társasok világába (pedig sokat mulaszt), annak is tökéletes választás egy ilyen típusú játék.

Tettem egy érdekes megfigyelést az ünnepek alatt, amikor végre volt sok-sok időnk és a hétköznapoknál némileg több lehetőségünk is a társasozásra: P, ha gyerekjátékokkal játszunk alig bírja elviselni a vesztés tényét. Ellenben ha felnőttesebb játékok kekrülnek elő, simán lenyeli a békát, kihúzza magát, felveszi a következő körben a küzdőpózt és nagyon-nagyon koncentrál a lépéseire, döntéseire. Következtetést még nem vontam le, lehet nem is fogok, de meglepett, hogy mennyire idomul kis lénye az adott helyzethez. 

 

Ha tetszett a bejegyzés, ne felejtsd el like-olni a Hintafa Facebook oldalát. Akkor bizosan nem maradsz le a további kalandjainkról sem. 

Ár: cca. 6.800,- Ft 

Korosztály: 5+ 

Külcsíny: minden benne van, amiért a francia designt szeretjük

Belbecs: bármikor, bármennyit 

A bejegyzés trackback címe:

https://hintafa.blog.hu/api/trackback/id/tr768253498

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.