Játszva minden könnyebb

Hintafa

Lissa Evans: Stuart Horten mágikus masinái

2016. január 24. - palinta77

f56a8408uj.jpg

"El kell mennem, és lehet, hogy nem tudok visszajönni. Ha nem térek vissza, akkor a műhelyem és minden, ami benne van, a Tiéd. Ha megtalálod. És ha megtalálod, akkor olyan fiú vagy, aki megérdemli,hogy az övé legyen. Szeretettel: Tony bácsi Ui.: Kezdd a telefonfülkében a Fő utcán!...  Ezzel a levéllel kezdődik a könyv. Aki ilyen indítás után sem érez leküzdhetetlen vágyat a folytatáshoz, az ellenőrizze a pulzusát. Most.

Rév Fülöp sikere bebizonyította, hogy eljött az idő, amikor már a nagyobbaknak való könyvek között is érdemes keresgélnünk. Persze P most még pont abban a korban van, amikor a kisebb korosztálynak szóló könyvek is lekötik, de már azok is éberen tartják a figyelmét, melyek nagyobbaknak szólnak. Ezért a megjelenés után azonnal lecsaptam Stuart Horten mágikus masináira. A fordítás Wertheimer Gábor munkája. 

Kiadóként bizonyára nem könnyű feladat kiválasztani, hogy milyen legyen a borító, az első benyomás, amivel az olvasóközönség tekintetét befogják. Temujin Doran pontosan eltalálta a rejtélyes, titokzatos, izgalmas, kalandos, varázslatos hangulatot, ami végig mozgásban tartja a történetet. 

Stuart látszólag életének legrosszabb nyara elé néz. Bár a szülei ugyan nagyon okosak  (anya kutatóorvos, apa pedig keresztrejtvénymágus foglalkozási ártalomként egy csomó fura, idegen szót használ) mégis egy elég rémes ötlettel álltak elő: nyár elején  elköltöznek a sivár Beetonba, édesapja szülővárosába. Unalmas a ház, a közelben nincs se uszoda, se játszótér, se más gyerek, akivel játszani lehetne. 

Aztán egy szép napon elindulnak kicsinyég sétálni, közben megtalálják Tony nagy-nagybácsi elhagyatott és romos házát. Apa visszaemlékezéséből kiderül, hogy a nagy-nagybácsi korának ünnepelt eszkamotőrje volt. Ugye milyen idegesítő lehet Stuart apukája fiának lenni? Szóval Tony bácsi varázsló volt, egy csomó különleges, titokzatos és nagyon népszerű szerkezet feltalálója, de egy nap rejtélyes módon, nyom nélkül eltűnt, és azóta sem adott magáról életjelet. Sőt, előtte jópár évvel egy tűzesetben ennél még rejtélyesebben nyoma veszett Tony bácsi menyasszonyának, Lilynek. 

Tony bácsitól egyetlen emlék maradt: Stuart apukájának ajándékot hagyott hátra, a Horten-féle Mágikus Masinák családi vállalkozásnak egyik termékét, a pénzes dobozt. S ami apának nem tűnt fel (mert nem olyan fiú), Stuartnak azonnal beindítja a fantáziáját, s egy mozdulattal kideríti, hogy a dobozba elrejtettek néhány három pennys érmét. Bár pénzforgalmi értékük nincs, mindegyik érme szerepe fontos a kibontakozó nyomozásban. Tony bácsi házának meghiúsult felderítési kísérlete után eljut egy telefonfülkébe, ahol kap egy roppant meglepő telefonhívást a könyvtárból. Megérkezett az 50 évvel  ezelőtt kikért könyve, "Az újkori Beeton története fényképekben". Átlapozza, és a legszembetűnőbb vonása a könyvnek, hogy a város összes nevezetességét megörökítő képen szerepel ugyanaz a kisfiú. Egyszer egy mérleg mellett áll az állomáson, máskor a strand bejáratánál a beléptető kapunál, a Fő utcán a telefonfülkében, vagy a parkban a színpadnál. Mintha fel akarná hívni valamire a figyelmet, és sokszor úgy tűnik, hogy éppen csak sikerült elkapnia a pillanatot, hogy rajta lehessen a képen. Vajon mi akar üzenni a múltból? 

Stuart úgy dönt meglátogatja a képeken szereplő helyszíneket, s legnagyobb meglepetésére mindenhol talál egy Horten-féle szerkezetet, melyek mind három pennys érmével működnek, és újabb titokzatos részlettel szolgálnak. Végül rálel a fent idézett levélre, és mostmár tisztában van vele, hogy egy igazi, hamisítatlan rejtéllyel van dolga. Mostmár tudja, hogy mit kell keresnie, s azt is, hogy az eredeti címzett nem ő, hanem édesapja volt. Vajon neki sikerül, amiről apukája nem  vett tudomást sem? Természetesen elkezdi egymás után felkutatni a masinákat, de egyáltalán nincs könnyű dolga, hiszen az ötven évvel ezelőtt elhelyezett berendezések már vagy nincsenek a helyükön, vagy épp most szabadulnak meg tőlük.

Stuart versenyt fut az idővel, és hamarosan kiderül, hogy a keresésben olyan komoly konkurenciája akad, aki kevés dologtól riad vissza a siker érdekében. Stuart szerencséjére nem várt helyről érkezik egy elszánt és nagyon találékony segítőtárs, mert ahogy a történet halad előre, úgy lesz a kaland egyre izgalmasabb és lélegzet-szakasztó.

A végén pedig még egy olyan fordulat is bekövetkezik, amire igazán nem számítottam, bár volt mindenféle vad, és kevésbé vad teóriám. Azonban az írónő egy nagyon frappáns és meglepő, amolyan egyszerű, de nagyszerű ötlettel oldotta meg a bonyodalmakat. 

Talán Stuart Horten mágikus masinái volt az első (de biztosan nem utolsó) könyv, aminél már P is szabályosan visszafolytott lélegzettel várta a következő mondatot, és olyan esetre is emlékszem, amikor azért könyörgött, hogy csak most ne hagyjuk abba az olvasást, mert azt nem lehet kibírni, hogy ne tudjuk meg a folytatást (és tényleg). A könyv ebből a szempontból is nagyon jól felépített. Az izgalmas részek után mindig jön egy szusszanásnyi kis idő, amikor nemcsak a főhös jut lélegzethez, de mi is. 

És akkor azt még nem is mondtam, hogy létezik második része is...

 

 Ha tetszett a bejegyzés, ne felejtsd el like-olni a Hintafa Facebook oldalát. Akkor bizosan nem maradsz le a további kalandjainkról sem.  

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://hintafa.blog.hu/api/trackback/id/tr368279050

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.