Játszva minden könnyebb

Hintafa

Manós függődísz filcből és fából

2016. február 19. - palinta77

Amikor eljött az idő, hogy P saját szobába költözzön, természetes volt, hogy a lehető legbarátságosabbá próbáljam tenni az új lakot. A függődísz-fétisemet ápolandó, egyértelmű volt, hogy legalább egy ilyen csoda fog lógni a plafonról. 

Végül úgy alakult, hogy P éjszakára maradt eredeti helyén, a szülői ágyban, csak a játékai és könyvei vették tartósan birtokba a gyerekszobát.

Mivel a cél az volt, hogy minél barátságosabb és meghittebb hangulatot árasszon a szoba, olyan függődíszt szerettem volna, ami nemcsak könnyen elkészíthető, de a közvetített üzenete is a biztonság és a szeretett legyen. Így költöztek be a törpék, akik nemcsak a saját kincsükre, de az enyémekre is vigyáznak. Az ötletet itt találtam. Bónusz: a lelógó prizmák a napsütésben gyönyörű fényjátékot vetítenek a falra, amit a fiúkkal sokszor bámulunk önfeledten.

Hozzávalók: 

A manókhoz:

  • fabábú (én itt találtam, de szerintem sok kreatív boltban lehet kapni)
  • filc
  • gyöngy
  • tű, cérna
  • ragasztópisztoly

A faághoz:

  • drót
  • barna kötőfonal (1 gombolyag)

f56a8488uj.jpg

 

Elkészítése:

Először kiszabjuk a bábu méretének megfelelő ruhát, ügyelve arra, hogy legyen egy kis hajtókája is, mert úgy csinosabb. A ruhát ezután olyan szorosan ahogy tudjuk a cérna és a tű segítségével ráerősítjük a törpére. Hogy a varrás ne látszódjon, és a ruha is különlegesebb legyen az utolsó öltéseknél egy gyönygyöt is felfűztem a cérnára.

f56a8490uj.jpg

A sapkának roppant tudományos módon - próbálgatással - álltam neki. Elővettem egy darab papírt, hozzáillesztettem a törpe kobakjához és nagyjából bejelöltem a méretet. Majd a kiterített lapon körberajzoltam egy trapéz formát. Amikor elkészült a szabásminta kivágtam a kalapokat. Ezután már csak ragasztani kellett. Egy fogpiszkálóval megtámogattam a hajtást, hogy szép csúcsos legyen a kalap.

A faághoz drótokat csavartam és hajlítottam. Egyetlen szempontként a faágak anatómiáját próbáltam szem előtt tartani. Amikor a faág mérete és formája megközelítette a valódit, jöhetett a fonal. A faág fő ágára annyi fonalat tekertem, hogy kellően vastag legyen, míg az oldalsókra kevesebb is elég volt, hiszen azok vékonyabbak. 

Azt hiszem ez az egyik legkedvesebb alkotásom. Nemcsak az örömért és a sikerélményért, de az utóélete is nagyon szép. Sokszor ülünk a gyerekszobában és csak bambuljuk a gyönyörű táncoló fényeket, amiket a nap varázsol a falunkra. f56a8532uj.jpg

 

Ez a kismanó már T-nek készült, és még az is lehet, hogy utazó ügynök lesz, mert ő az a fajta kisfiú, aki szívesen cipel kisebb-nagyobb útjainkra mindenféle kedves kincset itthonról. Mondjuk nem bánnám, ha megszabadulnánk a zseblámpa-fakanál kombótól, mint állandó kiegészítőnktől.

 

  Ha tetszett a bejegyzés, ne felejtsd el like-olni a Hintafa Facebook oldalát. Akkor bizosan nem maradsz le a további kalandjainkról sem.  

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://hintafa.blog.hu/api/trackback/id/tr838388648

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.