Játszva minden könnyebb

Hintafa

Robert Paul Weston: A hatodik Ghork

2016. február 26. - palinta77

f56a8540uj.jpg

Robert Paul Weston Hatodik Ghork című regénye tartogatott némi meglepetést: csak hazaérve esett le, hogy ez bizony a folytatása a tavaly megjelent Szörnyen titkos részlegnek. Amit vélhetőleg azért nem olvastunk, mert még nem nőttünk bele. Ehhez képest P hetekig nyúzott, mert szerinte már elég nagyfiú, hogy egy szörnyes könyvet elolvasson. Főleg ha világít a sötétben.

Na persze. Végül kiegyeztünk egy döntetlenben. Elmeséltem neki a történet vázát, és minden este  szórakozhatott a világító borítóval. Ami belül van, az úgyis megvárja, míg többé-kevésbé eléri az ajánlott korosztályt. Nem a tartalom miatt gondolom így, csak nem szeretném elvenni tőle a lehetőséget, hogy önállóan olvashassa el, amikor már meg tud birkózni hosszabb szöveggel is. 

Így, hogy csak a második részt olvastam, maradtak nyitva kérdések, de a történet egészében így is érthető és élevezetes volt. Kicsit már várom is, hogy P elolvassa az elsőt és elmesélje azt, amit én még nem tudok. Az első és a második résznek magyarul Pék Zoltán fordításában örülhetünk. 

A két főszereplő Eliott és Leslie szabadidejükben kisvárosuk Bickleburgh, Denki-3000 névre hallgató cégének Szörnyen Titkos lényrészlegénél (SZRT) tevékenykednek, mint feltalálók. Ahogy a neve is mutatja, a két gyereken és Eliott nagybátyján kívül nem szokványos alkalmazottak agyalnak elképesztőbbnél-elképesztőbb találmányokon, hanem lények. Nem, nem szörnyek, hanem lények. Jófej, barátságos, vicces, fura és különc figurák, akik az emberek szeme elől rejtve élnek egy ránézésre egészen apró és roskadozó házikóban. Nem mintha veszélyesek lennének, inkább csak túlságosan mások. Az emberek nagy része pedig az átlagtól eltérőt elég nehezen tűri. Nem így Leslie és Eliott, akik szintén nem mindennapi figurák. Eliott a neonzöld horgászmellényében, amiben a történet háromnegyedében feszít, és nyilván Leslie sem véletlenül találja olyan megnyugtatónak ha teljesen feketébe öltözhet.  

A lényrészleg tagjaira nehéz idők várnak. Az elvetemült és meglehetősen ostoba Ghorkok (akik tényleg egészen SZÖRNYűséges fazonok) és az őket irányító Főnök újabb világuralomra törő tervet eszeltek ki. Előkerítették a próféciákban említett Hatodik Ghorkot akivel fajuk majd legyőzhetetlenné válik. Kiegészítő tervként egy komplett kisváros lakosságát szeretnék ghorkká átváltoztatni, majd hadsereggé szervezni. Innen meg ugye már csak egy lépés az egész Föld ghorkosítása.

Erre a legjobb alkalom a Heppleworth-ben megrendezett kulináris fesztivál ígérkekzik, ahol az utolsó fogásként felszolgált ételbe keverik majd a szörnyesítő elixírt. Amint az SZRT tudomást szerez mindezekről azonnal ellentámadásba lendülnek. Ám a grandiózus mentési terv hamar kifullad. A lények fogságba esnek, a nagypapa eltűnik, közben egyre-másra tűnnek fel a megszokottnál is furább szerzetek. Majd Eliott leveti ikonikus mellényét, és még valami mást is. Ráadásul megmenekülésük (és a világé) egy kabaréfellépés sikerén múlik. Elsőre nem túl bíztató ugye?  

Tudom, a sok puki után itt ez a könyv, amiben -mit tagadjam- időnként túlteng az orrváladék. Nekem mégis tetszett. Elsősorban nem a fröcsögő testnedvek okán, inkább a könyv végső üzenete miatt, amit minden gyereknek (és felnőttnek) tudnia kell(ene), főként a kamaszkor küszöbén: mindenkiben lakozik egy kis lény. És ez nem baj. Miért lenne? Mindenki fura, csak máshogy, és ez így rendben van. Csak tanuljunk már meg ezzel együttélni.

Bennetek milyen lény lakik? 

 

Ha tetszett a bejegyzés, ne felejtsd el like-olni a Hintafa Facebook oldalát. Akkor bizosan nem maradsz le a további kalandjainkról sem.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://hintafa.blog.hu/api/trackback/id/tr848394792

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.