Játszva minden könnyebb

Hintafa

Hintafa

Matt Haig: A fiú, akit Karácsonynak hívnak

Amit mindig is tudni akartál, de sosem kaptál rá választ

2016. december 18. - palinta77

img_1912.jpg

Gőzerővel készülünk a hipergyorsan közeledő ünnepekre. (Igen, én is érzem az előző mondatban szereplő aránytalanságot, de idén úgy döntöttem nem fogok aggódni.) Ehhez természetesen az is hozzátartozik, hogy olyan könyveket olvasunk, amik témájukban, hangulatukban kapcsolódnak a karácsonyhoz. A gondolat talán nem túl eredeti, annál inkább a könyv, amit idén választottam.

Matt Haig könyve  A fiú, akit Karácsonynak hívnak egyszerűen telitalálat. Nem túlzás azt állítani, hogy ennek az évnek tagadhatatlanul a karácsonyi slágere. (Jövőre talán érkezik a folytatás is, hiszen A lány, aki megmenti a Karácsonyt címet viselő rész idén került az angolszász könyvesboltok polcaira.) A harmadik bekezdésnél már tudtam, hogy imádni fogjuk. Sőt P, aki az utóbbi időben már nem riad meg attól, ha egy vaskosabb kötet kerül a kezébe notóriusan bojkottálta közös olvasásainkat, elkezdte magának olvasni. Komoly előrelépés ez, hiszen a könyv nem bővelkedik annyira képekben, mint az eddig megszokottak. Végül nagyjából a felét ő olvasta el saját magának, miközben próbáltam lépést tartani a tempójával és a történettel is. 

Sokan és sokféleképpen feldolgozták már a karácsony témáját, de Matt Haig könyve nem csupán egy rendhagyó eredettörténet, amely megismertet Karácsony apó számtalan nevével (családi kedvencünk a: "Nagyhasú Idegen, aki Rénszarvasokkal Társalog és Ajándékot Hoz"). Vagy azzal, hogy egy szegény favágó fia hogyan lett és maradt Karácsony apó évszázadokig. Természetesen az is roppant érdekes, hogy számtalan életveszélyes kalandon és megpróbáltatáson át Nikolas -édesapja után kutatva- eljut a koboldfalvára, miként változtatja meg a saját és koboldok életét (még több veszélyes kaland következik) és hogyan jön rá, ki ő valójában. Még arra is választ kaptam, hogy miért nem fázik a Mikulás/Télapó. 

Ha röviden akarnám összefoglalni a könyvvel kapcsolatos benyomásaimat, azt mondanám, elég rápillanatani a borítóra. A visszafogottan elegáns, mégis izgalmas betűk, a glitteres hópelyhek, a fényes és matt felületek váltakozása nagy dolgok krónikájának ígérkezik. Örömmel konstatáltam, hogy beváltja a hozzá fűzött reményeket.  Matt Haig története igazán szívből jövő írás, szellemes stílusban elmesélve. Az izgalmas eseményeket, megható gondolatok váltják. A szereplők hitelesek és nagyon szimpatikusak. Nikolas szelíd jóakarata és szakadatlan kedvessége sem erőltetett (ez ügyben sokat köszönhetünk négylábú barátainak). Mielőtt túlzottan elérzékenyülnénk hősünk szinte már földöntúli jóságától közbelépnek a rénszarvasok, akiknek minden jó tulajdonságuk mellett igen fejlett az igazság- és a humorérzékük is. Chris Hould vagány és lendületes illusztrációi nagyon sokat tesznek hozzá a történethez. 

img_1985ab.jpg

Persze könnyű lenne a téma kapcsán átcsúszni a szirupos giccsfolyamba, de Matt Haig ennél sokkal jobban ismeri mesterségét. (Lásd a borítót.) A könyv végső üzenete, a csoda, a minden felülíró jóság öröme, a remény és a hit varázsa. Amik függetlenek az összes geográfiai, társadalmi helyzettől, a vallástól és minden mástól is. Egyetlen közös bennük, hogy az emberek világából apránként ugyan, de eltűnőben vannak. Mindezekről ki tudna hitelesebben írni, mint egy olyan ember, aki megjárta a depresszió poklát (és erről könyvet írt, Miért érdemes élni? címmel). Nektek is feltűnt, hogy mostanában egyre több olyan könyv kerül a kezünkbe, amiben a reménység, a jóságban való hit vezérfonala jelenik meg a legerősebben? Tényleg folyamatosan emlékeztetnie kell magát az emberiségnek errre?? Amikor az űr legtávolabbi pontjait kutatjuk, szíveket ültetünk át naponta, van 3G, kontaktlencse és sovány tej. Elfelejtünk jónak lenni?* Ugyanakkor boldog vagyok, hogy vannak olyan írók, akik úgy tudnak írni ezekről a témákról, hogy az iMindenség korában is elevenünkbe találnak. Őszintén örülök, amiért átadhattam mindezen örökzöld (igaza lett Stephen Fry-nak -ld. borító) üzenetet a lenyűgöző történet keretein belül (nem lehet elégszer ismételni). Az pedig, hogy pont a várakozás időszakában történt, különös varázslatot jelentett. Köszönet érte többek között a fordító Magyari Andrea remek munkájának.

Ne felejtsétek, és sokat ismételjétek. Jónak lenni mindig jobb, a csodákban hinni kell, mert "ahol csoda van, ott út is vezet hozzá."

 * Igen.

Ha tetszett a bejegyzés, ne felejtsd el like-olni a Hintafa Facebook oldalát. Akkor bizosan nem maradsz le a további kalandjainkról  

Amennyiben felhasználnád a bejegyzésben szereplő képeket, kérlek előtte mindenképpen vedd fel velem a kapcsolatot! Köszi!

A bejegyzés trackback címe:

https://hintafa.blog.hu/api/trackback/id/tr8312041871

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

sargatraktor 2017.01.04. 14:08:07

Szia és boldog új évet!
Mennyire "leleplező" ez a könyv? Szeretném a gyerekekkel elolvasni, de nem szeretném, hogyha kétségeket ébresztene bennük a történet. Azt hiszem érthető, hogy mire célzok... :)
Előre is köszönöm a választ.

palinta77 · hintafa.blog.hu 2017.01.05. 03:34:02

Szia! Nagyon köszönöm, Neketek is! :)
Röviden: egyáltalán nem. Mi elolvastuk és ebben az évben is sütöttünk a Mikulásnak sütit. :D
Hosszabban: nem a keresztény változatot meséli el. A történetben Nikolas, egy finn favágó kisfiából lesz a Mikulás. Úgyhogy amikor tévében láttuk leszállni a repülőről nem nagyon lepődtek meg, de a hitüket egyáltalán nem rengette meg.
süti beállítások módosítása