Papírszínházaztok még? Mi igen, bár ennek a blogon nincs nyoma. Most viszont a Csimota Kiadó gondozásában megjelent  Papírszínáz-módszertani kézikönyv kapcsán visszatérek a "dobozos mesékhez" (a gyerekeim körében mostanában ez a legkedveltebb neve).

A tavalyi Könyvfesztivál újdonságai között akadt meg a szemem a könyvön. A célja nyilvánvaló: összegyűjteni minden, a témához kapcsolódó ismeretet, ezzel még több emberrel megismertetni a mesélésnek ezt a módját, másfelől új lendületet adni azoknak, akik már belekósoltak a Papírszínházas mesékbe.

A gyanútlan olvasó először egy rövid történeti bevezetőben ismerheti meg a kamishibai kialakulásának folyamatát. Az eleinte buddhista szerzetesek által használt technikát később átvették a vándorló, gyerekeknek cukorkát osztogató, a nagyvilág híreiről beszámoló biciklis hírnökök. Ők az előképei a papírokkal zsonglőrködő mesélőknek. Ezután az újoncok beavatása következik: a technika legapróbb részletei is bemutatásra kerülnek. És amikor aprót írok, akkor komolyan is gondolom: tényleg minden lényeges momentumra kitérnek. Mire érdemes odafigyelni mesélés közben, hogyan készüljünk fel egy előadásra: a papírok kihúzásának ritmusától kezdve, a helyszín elrendezéséig, milyen különleges "effekteket" építhetünk bele a mesékbe. Olyan mesélők személyes élményei, "trükkjei" gazdagítják ezt a részt, akik gyakran mesélnek dobozból. Ahogy haladunk előre a könyvben, az is gyorsan kiderül, hogy a számtalan képernyő által tagolt világban miért olyan nagy élmény a gyerekeknek a Papírszínház. Vállalkozó kedvű pedagógusok (ugye vagytok még valahol?) a kamishibai pedagógiai felhasználásához is bőven kapnak inspirációt. A könyv legvégén kidolgozott foglalkozásterveket is mellékeltek! Nagyjából ez az a rész, ahol az olvasóban elkezd motoszkálni valami. Ha még ismeretlen terület a Papírszínház, akkor azért, ha pedig régi ismerős, akkor azért.

A következő fejezetben már igazán vékony jégen járunk. (Én szóltam, de úgysem fogsz rám hallgatni.) Ide gyűjtötték a szerzők az eddig megjelent Papírszínházas mesékhez azokat az ötleteket, letölhető sablonokat, színezőket stb., amelyek még színesebbé, érdekesebbé teszik meséléseinket. Vannak játékok, amik a ráhangolódást segítik, trükkök, amikkel bevonhatjuk a hallgatóságot a mesevilágba és olyanok is, amiket levezetésként, lezárásként játszhatunk. Bár nem terveztem, olvasás közben képtelen voltam abbahagyni az ötletelést, hogy a saját előadásainkat hogyan alakítsam a közönségem számára érdekessé, változatossá. És ha ezt is elolvasod, akkor vélhetőleg Téged is azonnal elfog a kényszer, hogy most azonnal mesélj egy Papírszínház történetet. Mert már látod lelki szemeid előtt a gyerekeid tágra nyílt szemét és hallod, ahogy teljes átéléssel üvöltenek azért, hogy kinyíljon a főszereplők előtt bezárult ajtó. Sokszor jelent (nekem legalábbis) problémát, hogy melyik mesét válasszam. A mesékhez fűzött leírások, játékötletek abban is segítettek eligazodni, hogy a mesék mit "tudnak".

A viccet félretéve, a módszertankönyv beváltotta minden hozzá fűzött reményemet. Nem csak azoknak tökéletes kiindulási alap, akik még nem ismerik ezt a technikát, de azok is új lendületet kapnak, akik már rendelkeznek tapasztalattal. Az igazán jó módszertani kézikönyvek mintájára arra sarkall, hogy továbbgondoljuk, kitaláljuk saját módszereinket, kidolgozzuk saját ötleteinket. 

A kézikönyvhöz Marosi Krisztina álmodott gyönyörű borítót.

Ha tetszett a bejegyzés, ne felejtsd el like-olni a Hintafa Facebook oldalát. Akkor bizosan nem maradsz le a további kalandjainkról 

Amennyiben felhasználnád a bejegyzésben szereplő képeket, kérlek előtte mindenképpen vedd fel velem a kapcsolatot! Köszi!