Játszva minden könnyebb

Hintafa

David Walliams: A nagy szökés

2017. május 31. - palinta77

img_4558.jpg

Vannak írók, akikre lehet számítani. Úgy tudnak mesélni, hogy már az első oldalakon megteremtik azt a mesés hangulatot, melynek okán a nagyérdeműnek szeme-szája tátva marad, a könyv pedig jóformán csak a legszükségesebb pillanatokra kerül ki a kezéből. (Nem arra, a másik legszükségesebb pillantra gondoltam.) David Walliams is közéjük tartozik. Legutóbb a Nagy szökés c. könyve hódított meg minket.  

Igazi családi könyv, ami ugyanúgy leköti a 8-9 éves gyereket, mint a kiskamaszt és szüleiket. Persze az író minden tőle telhetőt elkövet, hogy így legyen. Fordulatoktól, izgalmas kalandoktól hemzseg Walliams új regénye. Ezért akár önálló olvasmányként is kezébe veheti egy kicsit tapasztaltabb olvasó, a Tony Ross találó illusztrációiban gazdag könyvet. Ezúttal egy háborús veterán pilóta nagypapát és unokáját Jacket avatja hősökké és a köztük meglévő cinkos-szeretetteljes kapcsolat kap hangsúlyt. A tizenkétéves Jacket és veterán vadászpilóta nagyapját elvarázsolják a repülőgépek, főleg a II. világháborús Spitfire-ök világa. Az alezeredesnek ezek az idők voltak élete fénypontjai, Jack számára pedig saját eseménytelen hétköznapjai után álmodozásainak netovábbjai a háborús mesék, a fantáziajátékok.  

Csakhogy nagypapa számára a fantázia hamarosan átveszi a hétköznapok felett az uralmat. Először csak apró dolgokban, majd teljesen átveszik az irányítást a jelen felett. Sajnos az egyik "bevetés" során nagypapa a templomtorony tetején köt ki, így a felnőttek úgy döntenek, hogy állandó gondoskodára van szüksége. Először saját otthonukban helyezik el, de Jack minden óvintézkedése ellenére újabb háborús akcióra indul és ezúttal napokra eltűnik. Amikor Jack megtalálja nincs többé visszaút, kezdetét veszi az utolsó, mindent eldöntő hadművelet, melynek első állomása  az Ártány tiszteletes által olyan negédesen javasolt Alkonyi Hajlék.

Persze Jack azonnal "kiszagolja", hogy valami nagyon nem stimmel az idősek otthonával. Miközben anyunak és apunak eszébe sem jut gyanakodni a nap 23 óráját alvással töltő lakók helyzetén, sőt azt sem tartják különösnek, hogy a látogatási idő mindössze 15 perc. Természetesen Jack és az alezredes haladéktalanul megkezdik a menekülési terv kivitelezését és ebben nagy hasznát veszik többek között egy merőkanálnak, egy tucat női fehérneműnek és egy boborsónak. 

img_4582.jpg

Walliams ismét olyan szereplőket emelt ki a mellőzöttségből, akik a hétköznapokban kirekesztettek, a perifériára szorultak. Egy demens nagypapát és egy félénk, népszerűtlen kiskamaszt, akik együtt elérhetetlennek tűnő magasságokba emelkednek (nemcsak szó szerint). Miközben a többi szereplőt, akik képtelenek meglátni és észrevenni az igazán fontosat, sajtszaggal és/vagy mérhetetlen ostobasággal vonja be. Állandó mellékszereplőinek gárdájából kiemelkedik Rádzs a rendkívül sajátos üzletpolitikát folytató újságárus, aki mindig kész a szereplők meggyötört lelkivilágát ápolni.

img_4583.jpg

A szerző szívvel-lélekkel, helyenként hihetetlen fordulatokkal és némi fanyar humorral fűszerezve meséli el Jack és nagypapája szívbemarkoló történetét, minden akadályon át folytatott küzdelmüket. Bár időnként elég nehéz, kilátástalan helyzetekbe keverednek, mégsem adják fel a küzdelmet, elkeseredésükön mindig felülkerekedik a győzelembe vetett hit, a kellő pillanatban megtámogatva némi avas keksszel. Az író ügyel rá, hogy szereplői számára frappáns mondatokat, vicces helyzeteket generáljon (azt hiszem a triciklin száguldó trió képe sokáig velünk fog maradni). A fordító Vereckei Andrea tökéletesen felvette a ritmust a történettel, nagypapa és a többi szeretetreméltó idős szereplő néhol elegáns, máskor ódivatú kifejezései remekül keverednek a többiekével. Ebben a kalandos kavalkádban Walliams egy pillanatra sem lépi át az érzelgősség határmezsgyéjét, mégis pontosan tudja az olvasó, hogy mikor és mitől kell meghatódnia. A napjainkban erősen presztízsveszteséget szenvedett nagypapa-unoka kapcsolatnak újra csillogást és jelentőséget ad. Sőt, Walliams regényében az idősek sem hasznavehetetlen, feleslges bútordarabok. Az alezredes és kis csapata szembeszállnak fogvatartóikkal, a történet végén pedig még egy agyafúrt csalást is lelepleznek. Nem is tudta se kicsi, se nagy kivonni magát a hatása alól. P még azt is rögtön elhatározta, hogy Jackhez hasonlóan ő is modellezni szeretne. Jól is van ez így, mert azt jelzi, hogy Walliams sorai eljutnak a szív titkos kamráiba és ott kérnek maguknak helyet, Roald Dahl történetei mellett. Hiszen mindketten úgy írnak, hogy az egyszerre lélekemelő és húsba vágó, mégis felhőtlenül szórakoztató.

Ilyen különleges ételeket is csak egy nagypapa tud főzni

img_4587.jpg

A nagypapa-unoka erősen kötődő kapcsolatában még egy mérföldkővel szembe kell nézni: az elkerülhetetlen elmúlással. Walliams ezt is olyan frappánsan oldja meg, kicsit misztikus, sokat sejtető módon ér véget a történet. A végső mondanivalója pedig egyszerű és nagyon meleg érzéseket hagy maga után. 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://hintafa.blog.hu/api/trackback/id/tr9212549213

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.