Játszva minden könnyebb

Hintafa

Kertész Erzsi: A küldetés (Panthera 2.)

2017. június 22. - palinta77

 img_4670.jpg

Az elmúlt évben viszonylag gyakran előfordultak a blogon Kertész Erzsi könyvei, aki az utóbbi időben feltűnt egyik legszínesebb tollú gyerekkönyv írónk. Bármilyen műfajról is legyen szó, minden történetét szerettük.  A Panthera volt számomra a tavalyi év egyik legizgalmasabb gyerekkrimije, de az első rész befejezésével kicsit elégedetlen voltam. Most már tudom miért: hiányzott a folytatás, A küldetés.   

A különös hegyről utoljára akkor hallottunk, amikor Kismukk elvitte egy játékboltba és a többi hógömb között hagyta. De ahelyett, hogy a polcon pihenne, valaki megvásárolta és most ott csücsül egy gyerekszoba éjjeliszekrényén. Persze ez még nem lenne önmagában olyan nagy baj, csakhogy Kismukknak fogalma sem volt arról, hogy a hegy és környéke egyáltalán nem lakatlan. Két nép lakja, az egyik az inspirátorok, a másik a szabotőrök csapata. Az előbbiek feladata, hogy segítsék, "inspirálják" a világ fejlődését, híres találmányok, művészeti alkotások, felfedezések képében. A szabotőrök viszont mindent elkövetnek, hogy ezt megakadályozzák, így a két nép évszázadok óta egymás riválisa. A manipuláció és furfang minden eszközével azon vannak, hogy saját céljaikat érvényesítsék.

img_4698.jpg

Ebben a részben végre alkalmunk van alaposabban körbenézni a búra alatt. Megismerjük az inspirátorok népét, szokásaikat, a bevethető módszereket és a szabotőrök jelentette veszélyt. Egyúttal előrevetítve a könyvsorozat folytatásának egyik lehetséges vonalát. Az inspirátorok közül ezúttal Jácint indul útnak, hogy egy léhűtő, videójátékfüggő főiskolás srác fókuszát elterelje a képernyőről a tudományos pálya irányába. Természetesen már maga a feladat sem tűnik kis falatnak, hát még amikor kiderül, hogy mennyire megváltoztak a hegy földrajzi körülményei. De Jácint segítőket is kap maga mellé, hiszen az emberek furcsa, zajos világában nem könnyű eligazodni, különösen hangyányi méretben. Így aztán Rozika és Mihály is társául szegődik, a régi csapatból pedig Kismukk, Noémi és Vince segíti a feladatában. 

img_4696.jpg

A sorozat második részében a történet lassabb tempót diktál, hiszen a búra alatti világgal való ismerkedést nem lehet csak úgy elkapkodni. Ennek a fordulatnak külön örültem, mert nagyon szeretek (ki nem?!) új, érdekes világokkal ismerkedni. Így is maradt még bőven felfedeznivaló a következő részre. Ahogy a Panthera kötetei is átlépnek a mesék és kisebb kalandokról beszámoló könyvek világán, úgy gazdagodik az olvasó a szereplők személyiségét bemutató részekkel. Persze nem a 8-9 évesek számára megterhelő módon, csak annyira, hogy tudjuk mire számíthatunk az anyáskodó, fecsegő Rozika nénitől, vagy Vincétől, aki hajlamos a saját pecsenyéjét sütögetni. Mindez azért nagyon szerencsés, mert a kis olvasókat nagyon jól át- és rávezeti, hogy a későbbi felnőttesebb olvasmányoknál a szereplők személyiségét ügyesen tudják követni, értékelni. Ugyan általában kicsit gyanakodva tekintek a sorozatokra, de jelen esetben nagyon elégdett vagyok. Nemcsak továbbvitte a szerző a történetet, hanem érdekes irányt is adott a folytatásnak. 

 

img_4692.jpg

Érdekes és eredeti ötlet a manipulációt, mint az emberi történelmet és haladást befolyásoló eszközt, a történet mozgatórugójává tenni. Ez a korosztály -szerencsére- ritkán kerül tudatosan kapcsolatba a jelenséggel, mindenesetre   olyan motívum ez, aminek gondolatával szívesen eljátszik az olvasó. Természetesen a történet csúcspontján bőven van okunk drukkolni és a feszült pillanatokban szorítani a szereplőkért, de ezeket a pillanatokat hamar feloldja egy humorosabb megjegyzés, vagy jelenet. Az elbeszélés nyelvezete -újra Kismukk a krónikás-mesélő- könnyed, mégis vagány. Az illusztrátor Bernát Barbara fekete-fehér rajzainak hangulata tökéletesen illik a történet stílusához. 

Ahogy Kertész Erzsi többi könyvén, ezen is érződik a gondos tervezés, odafigyelés, arányérzék. Az egész történet kiegyensúlyozott, pont annyi feszültséggel, amennyi jól esik, nincs benne túlpörgetve sem az izgalom, sem pedig a kaland. Ugyanakkor a humor sem hiányozhat: a szereplők megjegyzései, kiszólásai nagyon szórakoztatóak. A végén a legfontosabb szálakat elvarrja a szerző, de marad még bőven felfedeznivaló a Panthera körül. Az első rész után a folytatás is mindent tud, amit ebben a kategóriában elvárunk egy könyvtől, csak arra vagyunk továbbra is nagyon kíváncsiak, hogy mi lesz a miniatűr hegy sorsa. 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://hintafa.blog.hu/api/trackback/id/tr3612564143

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.