Játszva minden könnyebb

Hintafa

Jessica Townsend: Nevermoor -Morrigan Crow Négy próbája

2018. október 19. - palinta77

nevermoon-1.jpgAmíg tűkön ülve várom a Tél jegyeseinek a folytatását, egy új ígéret terelte el a figyelmem. Jessica Townsend Nevermoor -Morrigan Crow négy próbája c. könyvét röviddel a tavalyi megjelenés után már hatalmas siker övezte. 

Nem mintha a csinnadrattára minden esetben érdemes lenne adni, de a gyakorlat mégis azt mutatja, hogy az adatok valósak, ismét egy történet, amit kifulladásig lehet olvasni.

Való igaz, Morrigan Crow négy próbája nyomokban tartalmaz némi párhuzamot a HP könyvekkel, de a legmarkánsabb és számomra a legfontosabb, hogy végre újra átélhetem azt az elsöprő erejű érzést, amikor egy könyv valósága a retinám mögé kúszik*. És hiába sétálok az őszi fák alatt és ropog a vadgesztenye héja a talpam alatt, egy részem mégis Nevermoorban jár, ahol hősnőnk Morrigan Crow próbál a Csudálatos Társaság illusztris tagjai közé bekerülni. 

Elsősorban a túlélőösztön hajtja, no és persze a mindannyiunk számára ismerős vágy, hogy része legyen egy közösségnek, egy szoros testvériségnek, akik a végsőkig, mindenen át kitartanak egymás mellett. Üdítő változatosság lenne a jackalfaxi valósággal szemben, ahol hősnőnk az Elátkozott Gyermekek listáján szerepelt, akikre születésük után 12 évvel gyászos sors vár. Mindez elsősorban csak kínos tény Morrigan családja számára. Ebbe az érzelmi sivatagba toppan az utolsó pillanatban Jupiter North kapitány a rőthajú, lehetetlenül harsány színű ruhákban pompázó titokzatos férfi, aki megmenti Morrigant és halála éjszakáján becsempészi egy párhuzamos világba, ahol nincsen sem átok, sem árnyvadászok. Van viszont illegális bevándorlókat üldöző felügyelő. A visszatoloncolástól csak az menti meg, ha felvételt nyer a Csudálatos Társaság soraiba. 

Négy próba vár rá de mind közül a legnehezebb, hogy szembenézzen a titokkal, amit a sors számára kijelölt. 

Csavarosan kidolgozott, üdítően váltakozó tempójú és jól felépített történettel rukkolt elő az ausztrál szerző. Morrigan-nel a sivár és baljóslatú Köztársaság után fokozatosan merítkezünk meg Szabadállam felszabadítóan csodás, akarom mondani csudákkal telt miliőjében. Talán végre egy igazi otthon, szerető barátok és önazonosság vár rá. Olvasóként aligha remélhetünk többet annál, mint főhősünkkel együtt egy kicsit mi is részesei legyünk annak a boldogító érzésnek, hogy megtaláltuk a helyünket. 

A főszereplő mellett felbukkanó többi karakter sem lapos, érezhetően sok mesélnivalót tartogat még a további részekre Townsend. A HP könyvekben annyira értékelt fiú-lány barátság hangsúlyos elem, így bárki megmondhatja, hogy a fiúkat legalább annyira elvarázsolja majd Nevermoor, mint a lányokat.

Elmaradnak a Dabos-nál kényes műgonddal ábrázolt nagy képek,  apró részletekig kidolgozott tablók. Azok a helyszínek, ahová eljutunk, vibráló színekkel teliek. A csudaenergiával,  titokzatos és nem kevésbé varázslatos Ökörnyállal, hipnotizőrökkel, sárkánylovasokkal, Csudalattival, macskarizmákkal és egyéb káprázatos különlegességekkel átszőtt világ ez. Magával ragadóan izgalmas és látványos. Pék Zoltán fordító, -tapasztalt fantáziavilág utazó- újfent egészen kiváló munkát végzett. Hangulatos megoldásai közelebb hozzák Nevermoort. És mennyi felfedezés vár még ránk! Természetesen készülőben van a film is, amit illő szkepticizmussal várok, nehogy tönkretegye a fantáziámban felépített szépséges képet. Egy biztos, mostantól más szemmel nézek az esernyőkre. 

Morrigan is beállt azoknak az antihősnőknek és hősöknek (Ophélie-k és Harry-k) sorába, akik első pillanatban aggasztóan átlagosak -talán ezért is lehet nekik olyan átlagon felüli izgalommal drukkolni innen kintről-, majd szép fokozatosan felnőnek, elfogadják, önmagukat és összeszedik a bátorságukat, hogy bátran lépjenek és hazaérjenek. Útközben kiderül, hogy Morrigan, aki egy maga is egy jelenség következetesen fekete ruhájában Nevermoor harsány színekben pulzáló világában, de üdítően csipősen fanyar a humora. Sokra viszi még ez a lány. Townsend ilyen egyszerű, de hatásos fogásokkal, éri el, hogy az olvasót átélje azt a mámoros örömöt, amit egy szerethető, belakható fantáziavilág felfedezése nyújt. 

*Miután egész nyáron nosztalgikus vágyakozással figyeltem a gyermekem, ahogy beleveti magát a HP világba, ezt a mostani könyves kalandot az univerzum gondoskodásának tekintem.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://hintafa.blog.hu/api/trackback/id/tr1914307117

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.