Játszva minden könnyebb

Hintafa

Varró Dániel: A szomjas troll

Kis viking legendárium

2018. november 06. - palinta77

img_2947ab.jpg

Sosem gondoltátok volna, kik laknak a Maszat-hegytől messze északon: szomjas troll, ogre, fókatündér, druidák népesítik be a tájat. (És még sokan mások.) Kis viking legendárium, gyerekek és felnőttek örömére.

img_2952ab.jpg

Közben persze nem győzök csodálkozni a szerzőn! Miután pár hónapja komoly rímkrízist idézett elő, most még a novemberi búslakodást is romba dönti mitikus északi és kelta lényeivel. Tehát. Ha önkéntes novemberi búskomorságot fogadtatok volna, akkor ez a könyv nem a Ti olvasmányotok.

img_2954ab.jpg

A négy verses mesét tartalmazó kötet röhögős és hosszan olvasós délutánokat okoz. Az örökzöld-gyanús történeteket felnőttként is csodásan izgalmas volt (fel)olvasni, mert a szerző mondókás kötetei óta tudom, hogy csengő-zengő rímekkel, pazar szófordulatokkal és az olvasás örömével vár. (Azóta sem nézünk egyetlen Mercedes-re sem ugyanúgy, mint azelőtt.)

img_2956ab.jpg

Ahogy ezen a köteten gondolkodtam, eszembe jutott, hogy az én gyerekeimnek ugyanazt nyújtja Varró Dani a verseivel, mint nekem annak idején Weöres Sándor, Nemes Nagy Ágnes. Életem egyik komoly csalódása volt, amikor kiderült, hogy Weöres egyáltalán nem érezte magához olyan közel a gyerekeket, mint azt a versei alapján gyerekként gondoltam. Jelen esetben erre nem kerülhet sor: Varró világát átszövi a játék és a (játékos) gyerekek szeretete.

img_2958ab.jpg

A lakkaszörpre szomjazó Kalle troll, a múlhatatlan kíváncsiságával egy egész város életét megbolygató kíváncsi óratörpe, a kis hablegény kalandjai rövidebbek, a legnagyobb részt a leprikónok átkától sújtott vikingek megpróbáltatásai teszik ki. Sokáig tanakodtunk, hogy melyik a kedvencünk és egyáltalán kell-e kedvencet választani (mindenképpen). De mint eddig oly sokszor, csak az derült ki, hogy mindig azt kell a legjobban szeretni, amit éppen olvasunk. 

img_2970ab.jpg

A felfedezés boldogságát nyújtó kis viking legendárium világát többféle módon is átszövi a játékosság. A különféle versformákban vidámkodó történetek olykor megmosolyogtató, máskor meglepő -még Kierkegaard-nak is akadt - rímpárjai, a hétköznapi, gyereknyelvben előforduló szavak (bébikönnyű) kicsattanó hangulatjavítók.  Visszaköszönnek olyan klasszikusok, mint Arany, Petőfi, Grimm, Andersen (a többi felfedezésének örömét meghagyom nektek), ráadásul a meséket nem választja el a szigorú pont. A szereplők itt-ott újra felbukkannak, előremozdítják, átszövik egymás történetét. 

A leprikónok átka alatt infantilissá vált felnőtteket megmenteni vágyó kis viking harcos története a legfordulatosabb. A régi Kaland-játék-kockázat olvasói döntések alapján formálódó történeteiről ismert kötetei szolgáltak alapul. (Micsoda munka lehetett megírni és végigkövetni a sok választásból fakadó ösvényeket. Dehát azért vagyok én az olvasó, hogy a szerző erőfeszítésében a fotelből gyönyörködjek.) Mialatt az átok megtöréséhez szükséges varázsfőzet hozzávalóit keresgélitek, a választásaitokból fakadó szerteágazó utatok során az előző részekből megismert hősök is visszatérnek egy-egy pillanatra. A döntés egyébként valós kockázattal jár -mire sikerre vittem a vállalkozást legalább kétszer meghaltam-, de ennek az élét a szöveg múlhatatlanul vidám hangvétele tompítja. 

A “jó szóra juszt se hajló, a kíváncsi lébenkanál” Eino megejtően hasonlít bármelyikünk pácba kerülő “mókusadta” szerelő-zsiványára, aki a fürge mellébeszélés és füllentés technikájával próbál javítani saját megítélésén. Talán nem olyan elvetemült gondolat az sem, hogy a szerző saját gyerekeiről mintázhatta egyik-másik szereplőt, de az olvasó természetesen önzése azt mondatja velem, hogy igazából úgyis az a lényeg, hogy az én gyerekeim benne vannak. És ki tudja, talán a tieitek is.

img_2963ab.jpg

Nem az első eset -és bizonyosan nem is az utolsó-, hogy Maros Krisztina rajzait dicsérem. A képek megszokott és nagyra értékelt átgondoltsága mellett humoros és barátságos a látvány, színei és formái a szöveg melegségét és vidámságát tükrözik. 

img_2976ab.jpg

Számtalan érdeme van a szomjas trollnak és társainak -okosan, sítlusosan megírt dallamos humorára még sokáig emlékezni fogunk. De. A mi szempontunkból a legnagyobb és legértékesebb, hogy a sok mosolygás-somolygás-kuncogás-rötyögés kipróbáltan hideg- és szomorúságtaszító, ráadásul belül is melegen tartanak. A kesztű-sapka-sál mellé erősen javallott téli kiegészítőnek.

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://hintafa.blog.hu/api/trackback/id/tr114337955

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.