Ahogy a hercegnőknél ígértem folytatódik a beszámoló a legkellemesebb társasjátékos kalandjainkért felelős őszi megjelenésekről. A DownForce egy versenyautó maximális sebességével lőtte be magát családi kedvenceink közé. 

Vannak játékok, amik elvesznek az idő homályában. Unalmas lesz, eljárt felette az idő, nem keresik, nem érdeklődnek iránta. És vannak azok a játékok, amiken nem fog az idő. Ilyen Wolfgang Kramer játéka, amely DownForce néven lett az utóbbi idők nagy visszatérője.

Szándékosan kerültem az ‘újdonság” szót, mert a játék gyökerei 1974-ig nyúlnak vissza. Több módosításon is átesett, amikor 1996-ban Kramer az El Grande-val megnyerte a Spiel des Jahres fődíját, míg a(z akkor nevén) Top Race a jelöltek listáján landolt. A szoros mezőnyben ez nem sokkal kisebb elismerést jelent. Újabb pár év múlva kikopott a polcokról, ám tavaly kicsit felfrissülve megjelent, idén pedig már a magyar kiadás is, sőt a kiegészítő is, két új pályával és egyéb lehetőségekkel.

Nagyon jó döntés volt a retró stílusú tábla, mert ismeretlen ismerősként gyerekkorunk képi- és színvilágát emlékeit idézi, amikor minden (is) jobb volt, a túró rudi zamatosabb és a főtt kukoricára is jobban tapadt a só. 

Szerencsés helyzet, hogy a téma és a játékmenet ennyire jól rezonál együtt, könnyű belesimulni a játékszituációba. Főleg iskolai keretek között éreztem, hogy többnyire kevésnek bizonyul a hat autó. 

De mielőtt felbőgnének a motorok, akad egy kis dolgunk: versenyautókat kell vásárolnunk magunknak. A látszat ellenére az árverés elsősorban nem a színekről (vagy a vezetők neméről), hanem a különféle vezetési stílusokról szól. Ezek a futam idején különféle előnyökhöz juttatnak.  

Egyforma licitek esetén az nyer, akinek a kártyáján több sáv van

Előfordulhat, hogy több autót is nyertünk, de csak egyetlen vezetési stílust tarthatunk meg.

A licitáláshoz felhasznált kártyáink nem vesznek kárba, a versenyfázisban ezekkel utazik a mezőny. Kijátszásukkor, fentről lefelé kell az összes, megfelelő színű autót mozgatunk, a hozzájuk tartozó számnak megfelelően. Ahogy a képen szereplő példán látszik egy játékos körében akár hat autót is irányít. Az ellenfeleink mozgását mi is befolyásolhatjuk (és fordítva). 

 Ezért érdemes taktikusan terveznünk. A csak előre és átlósan közlekedő autókat akár olyan helyzetbe is hozhatjuk, hogy ne tudják lelépni a számukra kijelölt mennyiségű mezőt, így akadályozhatjuk, lelassíthatjuk a többiek mozgását, a sajátunkét pedig ellenkezőleg.

Ez persze fordítva is igaz, amikor előre megfontolt szándékkal olyan kártyákat játszik ki a többi játékos, amik beszorítják a járgányainkat a pálya egy szűk pontjára, ahol a torlódás következtében nem tudjuk lelépni a szükséges számú mezőt. A forgalmi dugót csak úgy oldhatjuk fel, ha ellenfeleinknek kedvező kártyákat kijátszásával. 

A piros autó beragadt a zöld mögé, mert csak az átlósan kapcsoló mezőre léphetne

Körültekintően kell gazdálkodni kártyáinkkal, mert a játék előrehaladtával számuk megcsappan, így az sem életidegen helyzet, hogy -bár erősen fanyalogva- az ellenfelek autóját a saját körünkben mi visszük át a célegyenesen.

Vezetési stílusunk nyújtotta előnyök sokat lendíthetnek helyzetünkön, de érdemes jól tervezni, hogy sebességkártyáinkat jó ütemben és a megfelelő pillanatban játsszuk ki. Az állandó tervezés-újratervezés folyamata fárasztónak tűnhet, de olyan egyszerűen átlátható a helyzetet, hogy utóízként csak a verseny izgalma és a játék öröme marad meg. 

Mondanom sem kell, hogy a bevételünk szempontjából is jól tesszük, ha minél előkelőbb helyen végeznek autóink. Nyereségünket a három sárga vonallal jelzett fogadásokkal is növelhetjük. A pontozólapjainkon jelöljük titkos tippjeinket, hogy a futam három adott pillanatában szerintünk melyik versenyautó fog elsőként célba érni. A játék legvégén azt is meg kell vizsgálnunk, hogy a fogadások során bejelölt autók milyen helyezést értek el. Az ezekből befolyt összegeket az elért helyezésekkel együtt fel kell jegyeznünk a pontozótáblázatunkban. 

A szabály szerint a verseny győztese az, aki a legnagyobb nyereséget könyvelheti el. Érzésre viszont mindannyian nyertünk. Pehelykönnyű szabályaiba könnyű beletanulni, a játékmenet szórakoztató kihívásába egy pillanat volt beleszeretni. Részünkről családilag kedvenceltük, hiszen a téma és a szabályok olyan egyszerűek és magától értetődőek; szinte egyik fakad a másikból.

Szerencsénkre T is beszállhatott a versenybe a legkisebbek számára lecsupaszított szabályokkal, amikről P -természetesen-némileg fintorogva megjegyezte, hogy ez így “csak” egy uncsi lépegetős játék. Amiből csak utóbbi igaz, mert egy 5-6 éves számára pont elég az a minimális gondolatmenetet végigvinni, hogy a kezében tartott három kártyája közül melyiket érdemes az adott helyzetben felhasználnia. 

Játékosok száma: 2-6
Életkor: 8+ (de az egyszerűsített szabályokkal már 5+)
Külcsín/Belbecs: szemrevalóan színes/ meglepően cseles
Ára: 9.990,- Ft