Játszva minden könnyebb

Hintafa

Matt Haig: Karácsony apó és a csokitojás

2018. december 20. - palinta77

img_4157.jpgKétszer ad, aki könyvet ad, de Matt Haig A fiú, akit Karácsonynak hívnak trilógiája kapcsán ez az érzés valahogy megsokszorozódik. A sorozat befejező része, Karácsonyó apó és a csokitojás tette fel az ünnepi készülődésünkre a pontot.

img_4176.jpg

Az utóbbi évek legkellemesebb és legjobban várt pillanataivá nőtte ki magát Haig karácsonyi könyveinek olvasása. Eleinte még együtt bújtuk P-vel Nicolas történetét, mostanra viszont már egyedül falja a sorokat. Az első kötet óta pedig minden évben egyre jobban várjuk, hogy együtt belevarázsolódjunk az angol szerző ellenállhatatlanul kellemes, humoros, a lelkeket és a szíveket melegséggel és boldogsággal megtöltő mesevilágába. A legtöbb esetben ilyenkor már szaladnék a szájvízért, mert az érzelmek ezen kombinácója mindenki másnál egyszerűen túl sok lenne. De Haig olyan jól kezeli ezeket a kényes, túlburjánzó belső színeket. Ügyesen vezeti végig az olvasót a történeten, így  magától kialakul a tomboló vágy, hogy  részesei legyünk a csodának és az örömteli reménynek. img_4165.jpg

Igazi sikertörténet és tutibiztos ajándékötlet Haig-trilógiája. Mindent tud, amire vágyunk az ünnepekkor. Az ünnephez méltón nagyon szép - és aaaah!! az az enyhén visszafogott glitteres borító, gyógyír minden bajra! 

img_4168.jpg

A kézikönyv fogalma némileg átalakul Haig könyvei kapcsán. Nagyon erős, lebilincselő atmoszférát teremt, a trilógia összes részés alig lehet letenni, miközben a lapok olyan gyorsan és észrevétlenül pörögnek az olvasó ujjai alatt, hogy az már tényleg csodaszámba megy.

img_4164.jpg

Na igen, a csoda. Matt Haig ebben a legerősebb. Hozzásegít a csodavárás, csodavágyás elemi igényéhez. Emlékeztet minden évben, amikor kezünkbe vesszük a könyveit, hogy ez az ünnep egyik sarkalatos pontja: a jóságba vetett remény. Nem a fa alatt sorakozó dobozok száma, vagy mérete, csak a tudat, hogy a világunkban, a levegő elemi részecskéiben, az emberek között  létezik még annyi jóság, ami elég a holnaphoz.

img_4172.jpg

Persze az hittük, hogy miután tavaly Amélia megmentette a karácsonyt, idén a trilógia zárókötetében már hátradőlve drukkolhatunk, hogy beilleszkedése Koboldfalva életébe zökkenőmentes legyen. De a száműzetésbe kényszerült ünneprontó és emberellenes Vodol apó egy gonosz és fondorlatos tervet eszelt ki. Bizony, idén is egy hajszál híján múlik a karácsony és a remény, amit az emberek az ünnepbe vetnek. (Magyari Andrea szép munkája a fordítás.)

img_4183.jpg

Visszatér sokunk kedvence az Igazmondó glimpilány, aki drámai  és kényszeres igazmondásával az egyik legviccesebb karakterré nőtte ki magát. Bohó az újságírás koronázatlan koboldkirálynője, Karácsony apó töretlen optimizmusával és az első részből megismert Durmika, akinek életére a múlt eseményei komolyan rányomták a bélyegüket. Emellett természetesen fény derül a húsvéti csokitojás eredettörténetére és Amélia sorsa is méltóképpen rendeződik.

Természetesen sok szempontból reflektál Haig a mesevilágon túli valóságra, ebbe nyugodtan beleolvashat ki-ki a maga vérmérséklete szerint ilyen-olyan üzeneteket, de egyet nem szabad elmulasztani: idén is legyen rá alkalmunk, hogy reményt, jóságot és örömöt csempésszünk a karácsonyba. Ha nincs ötleted, vagy a hangulati nívód még nem érte el a megfelelő szintet, Matt Haig valósággal magával ránt a reményteli csodavárás izgalmától kellemesen remegő ünnepi hangulatba.

Szívből kívánok Mindannyiótoknak gyönyörű ünnepet

img_4158.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://hintafa.blog.hu/api/trackback/id/tr2314502694

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.