Játszva minden könnyebb

Hintafa

Elisabetta Gnone: Olga, a papírlány - A különleges utazás

2019. január 25. - palinta77

img_4579.jpgLassan véget ér a január, amit szándékom szerint kicsit elmélyedve, merengősebben és valamiféle erőgyűjtésben töltöttünk. (A valóság persze megint kiröhögött. Elkaptuk az összes most futó vírust, úgyhogy a lélektuning mellett az immunrendszerünkre is gyúrtunk.) Az eredeti tervem az volt, hogy olyan olvasmányokkal tarkítsam ezt a hónapot, mint Elisabetta Gnone könyve: Olga, a papírlány - A különleges utazás.

img_4585.jpg

Olga Papel különös kislány. Úgy tud mesélni, mint senki más. Kis falujában idős és fiatal, férfi és nő egyaránt imádja hallgatni. Olyankor megáll az élet és mindenki Olgára figyel. Ma, amikor kezedbe veszed a könyvet pont egy Olga nevű papírlány történetébe kezd, aki útra kel, hogy olyan varázslatot kérjen, amitől normális lesz. (Ebben az is a figyelemre méltó, hogy a legtöbb általam ismert gyerek 5 évestől felfelé normális akar lenni. Aztán majd ez elmúlik egy rövid időre, de az igazodás vágya egy bizonyos normához, a kortársak elfogadása egy folyamatosan létező vágy, amiből nem kigyógyulni kell, csak jól kezelni.)

img_4587_1.jpg

A két Olga története párhuzamosan halad, sokszor csak a tipográfia árulja el, hogy éppen melyikük helyszínen járunk. A párhuzamos vonalakként futó két élet hasonlósága egy-egy pillanatra felvillan, hogy a végtelenben, -a történet végén - összeérjen és fény derüljön titkokra, amibe Gnone csak apránként avat be minket.

Pikareszk kaland- és fejlődésregény az utazás, amiben mi is csatlakozunk Olga hallgatóságához, hogy meséje segítségével változtassa át közönségét. Mély és nagyon színes érzelmeket hív elő. Mégis sokféleképpen lehet részt venni a történetben. Ha arra van szükség, akkor egy érdekes, változatos tájakra kalauzoló kaland, de lélekigazítóként adja át az igazi varázslatot, aminek a végén -ettől is különleges ugyebár az út- mindenki hazatér az otthonába, önmagába. 

img_4590_1.jpg

Nagyon nehéz gyerekeknek az önazonosságról, saját magunk elfogadásáról beszélni, amikor gyakorlatilag kontroll nélkül ömlenek ránk is, rájuk az elvárások. Hol vannak ilyenkor a hangsúlyok, a prioritások? Hol nyújtózik a nomális?  A gyenge papír, aki az út során komoly külső és belső -szinte már valószerűtlennek tűnő- változásokon esett át mégis ép és egész és végre jól van úgy, ahogy van, hiszen felfedezte saját belső tájainak szépségeit. Egy apró ugrás csupán a mindezekből előbújó gondolat, hogy a papírra vetett könyvek, gondolatok, ezen keresztül a mesék milyen hatalmas, akár elsöprő erővel tudnak hatni az életünkre. A gondolatok, amiket egy-egy történet hatására megformálódnak könnyen alakulnak át álmokká, reménnyé, szalmaszállá, ami kihúzhat sokféle gödörből. Aki ezt megtapasztalja az a későbbiekben is ugyanúgy fogja kutatni a hasonlóan euforikus élményeket. 

img_4594.jpg

Több párhuzamos utazás szeli át ezt a történetet keresztül-kasul, kívül-belül. Utazunk a valós térben a papírlánnyal, utazunk a múltba a mesélő Olgával, de nagy utat teszünk meg saját magunkban, ahogy felfedezzünk és felismerjük,meg- és rátaláljunk önmagunkra, de még inkább elfogadjuk mindenestül azt, akik vagyunk. Egyáltalán nem könnyű téma (szerző egyébként a Fairy Oak, és a W.I.T.C.H. sorozatokból lehet ismerős), viszont a kivitelezés bravúrosan könnyedre sikerült. Olyannyira, hogy a Olga meséjének ereje még T-t is lenyűgözte. A fordítás Todero Anna remek munkája. 

img_4596.jpg

 

A bejegyzés trackback címe:

https://hintafa.blog.hu/api/trackback/id/tr1714584376

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.