Játszva minden könnyebb

Hintafa

Michael Ende -Wieland Freund: Rosszcsont Rodrigó és Filkó, a fegyverhodozó kalandjai

2019. május 15. - palinta77

img_6143.jpg

A könyvespolc rendezgetése közben kezembe kerültek Michael Ende könyvei és rögtön eszembe jutottak azok a hosszú olvasós délutánok, amikor a mosott ruhát (meg minden mást) egy vállrándítással intéztem el, hogy inkább folytassam a felolvasást. Ekkor -tisztára Deus Ex Machina- a Könyvfesztiválra megjelent Rosszcsont Rodrigó és Filkó, a fegyverhordozója kalandjai.


img_6146.jpg

Már nagyon kellett egy olyan belebújós könyv, amikor napokon keresztül izgulunk a hősökért, követjük a kalandjaikat, beszélünk róluk, találgatjuk, hogy mi lesz velük és persze serényen cipeljük a könyvet mindenhova. Tudjátok, amikor úgy igazán átadjuk magunkat egy történetnek. Ja, és azt is szeretem, ha ártatlan, mesés varázsos a hangulata. Persze nem egy ilyen könyvhöz volt már szerencsénk, de az új barátságokat mindig szorgalmazzuk. Mert Ende-vel mi nagyon úgy vagyunk. P is hasonlóképpen érez, mert gyorsan eldöntötte, hogy Filkó kalandjai közös mese legyen.

img_6148.jpg 

Michael Ende halála előtt fogott hozzá a harlekin jelmezes kisfiú történetéhez. Az első három fejezet elkészült, de a befejezésre  25 évet kellett várni. Wieland Freund vette fel újra a történet fonalát és töretlenül vitte végig (mintha az utolsó előtti fejezetben éreztem volna egy hajszálvékony repedést, de talán csak túl sok eső esett aznap).

 img_6150.jpg

Filkó, Dick tata és Dick néne egyetlen szem fiacskája, nyárspolgár szüleit hátrahagyva lelép egy viharos éjszakán. A kétségbeesett felnőttek hiába járják a Rémerdőt, Filkót sehol sem találják. Szókratész, a bölcs papagáj jön rá, hogy a rablólovag Rosszcsont Rodrigóhoz vezethetett az útja. Sajnálatos módon, mire a szülők elérik a rablóvárat, már a történet szálai a félreértések nyomán összekuszálódtak. Csak az olvasók számára világos, hogy a rettegett rabló tulajdonképpen egy szelíd álmodozó, aki maga teremtette a róla szóló ijesztő legendákat, néhány gipszből készített koponya és pár faragott sírkő segítségével. 

 img_6154.jpg

Innen kanyarog a történet, váratlan és néhány kiszámítható fordulattal. Úttalan utakon baktatunk, útitársaink az elrabolt hercegkisasszony, gonosz varázsló, mélabús király, gonosz  (?) sárkány. Ármány, cselszövés, izgulásra és drukkolásra termett kalandokban volt részünk. img_6167.jpg

Nem tudom (és elszántan nem is akartam kikutatni), hogy Freund a mese szálainak kialakításánál mennyire támaszkodott Ende jegyzeteire -ha voltak egyáltalán-, mert már egészen korán a karakterek bűvöletébe estünk. 

 img_6156.jpg

A két rendíthetetlen gyerek Filkó és Rózsika bátorsága és őszintesége messze túlragyogja a felnőttek mersz nélküli, megalkuvó életét. Ők azok, akik bátran belevágnak, kitörnek a megszokott unalomból. Míg a “nagyok” szinte egytől, egyig benne ragadtak a rutinokból álló, félresikerült sorsukban. Filkó szülei a bábszínházuk fantáziátlan előadásaival ugyanolyan zsákutcában léteznek, mint a kaktuszok és fantáziák világában élő Rosszcsont Rodrigó. Életüket mégis ugyanabban a mederben folytatják, amibe beleszülettek. Filkó spontaneitása és naivitása nem ismer határokat. Félelmének hiányát eleinte makacs komiszságnak véltem, de kiderült, hogy olyan erősen dédelgeti a lovagi életről szőtt álmát, ami táplálja a meggyőződéshez szükséges elszánást.

 img_6163.jpg

A felnőttek elveszettségének mértéke akkor látszik igazán, amikor -gyerekek töretlen bátorságának hála- sikerül ezeket a félresiklott életeket kizökkenteni a megszokott rutinból. Ez a kis pikareszk kalandregény, végül úgy ér véget, ahogy vártuk, igazi boldog befejezéssel és az érzéssel, hogy végre minden a helyére zökkent. Van valami felszabadító a tudatban, hogy a mese szereplői a bábszínház marionettjeiben is megjelennek, miközben a "hús-vér" szereplők, tőlük független, szabadon alakítják sorsukat.  

img_6152.jpg
 

Külcsín tekintetében is gyorsan magunkra találtam ebben az újfajta, selymes tapintású borítóban. Benne van minden érzés amit a történet előhívott, a melegség és öröm, amit kézbe véve éreztünk, meg persze ahogy simogatni szoktuk a szívünknek kedves olvasmányainkat. Ende eddigi meséiben is a hihető varázslat fogott meg. Filkó kalandjait is magától értetődő természetességgel szerettük meg, annyira egyértelmű volt, hogy minden alkalmat megragadtunk az olvasásra. (A fordítás Perczel Enikő munkája.)

A bejegyzés trackback címe:

https://hintafa.blog.hu/api/trackback/id/tr1714828030

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.