Pár nap múlva ismét advent és a csodavárás időszaka. Minden évben történetek is elkísérik ezt az időszakot. Idén, mivel P már nagyobb (majdnem 11) neki egy nagyon különleges északról érkezett mesét, Maja Lunde: Hónővér c. kötetét választottam.
Ha még csak átlapozod, vagy a kezedben megforgatod a könyvet, már tudod, hogy valami nagyon különlegeset, rendhagyót találtál. A fordító, Patat Bence munkáján is ez látszik. Ez a karácsonyi olvasmányok kiválasztásának legelső szabálya.
Lisa Aisato rajzai ragyognak a színektől, érzésektől és a boldogságtól. De ha arra van szükség, akkor visszatükrözik a tél zordságát, egy magányos ember belső didergését. A papír magas minőségű, fényes is, selymes is, vastag is. Nem egy szezonra szól. Már most olyan érzésem van, mintha egy klasszikussal lenne dolgom. Ez a karácsonyi olvasmányok kiválasztásának második szabálya.
Még a belső borítólaptól is elgyengültem.
Amilyen igényesek a könyv lapjai, olyan különleges és felkavaró Lunde édes-bús adventi könyve. Noel és Hedvig barátságáról, halálról, családról. És hogy hol lehet ebben megtalálni az örömöt. Majdnem vakmerő dolog egy gyászoló család (pláne kettő) történetéből karácsonyi mesét írni, hiszen a halál, a gyász nemcsak erős tabu, de egy gyerek elvesztése olyan fájdalommal jár, ami kimondhatatlan. Ezért Lunde nem is mondja ki, csak finoman, apró mozzanatokkal érzékelteti. Olyan lehengerlő atmoszférát teremtett, hogy sokszor csak suttogva, máskor a megilletődöttségtől rekedten tudtam csak felolvasni.
Miközben karácsonykor egy különleges születést várunk, Noel családját mély apátiába taszította nővére, Júnó halála. A kisfiú és húga hiányérzetét csak növeli, hogy a szülők fakó másolatai önmaguknak (nem mintha ebben bármi meglepő lenne). Tudomást sem vesznek a közelgő ünnepről. Az advent Noel számára komor napjaiban észrevesz egy vibráló mosolyú kislányt. Ő Hedvig. Barátságot, beszélgetést, önfeledt játékot, mosolyokat, forró habos kakaót és kiapadhatatlan szeretettől fényes otthonát kínálja a fiúnak. Hogy valami nem stimmel csak később derül ki.
Felnőttként volt alkalmad megtanulni, hogy az élet nagy ritkán tér vissza magától a normális kerékvágásba. Most is egy gyerek élni akarása, elkeseredéséből fakadó merészsége kell a változáshoz, ami megmutatja a vigaszt, hogy szembeszállhassanak az elmúlás fájdalmával. Mindezt egy olyan megható jelenetben, hogy hiába is próbáltam volna küszködni a könnyeimmel. Ha ennyiben kimerültek volna a Hónővér erényei, már akkor is szívembe zártam volna Lunde-t amiatt, hogy ilyen tetterővel és hatalommal ruház fel egy kisgyereket. Ez a karácsonyi olvasmányok harmadik fontos jellemzője.
Mire eljön a karácsony, újra megtanulja az olvasó-hallgató, hogy a csoda, amit kerestünk és vártunk: bennük van és egyformán elérhető a gyerekek számára is. Ezt a mondatot a Hónővér meséje nélkül olvasva engem is elöntene a szekunder szégyen, de Lunde olyan atmoszférát teremt, ahol üzenetének egyszerű örökérvényűsége és letisztultsága kerül a fókuszba.
Egyet megígérhetek: az utolsó fejezet olyan mélyen megérint majd, hogy a karácsonyi rohanást és minden sallangot fénytelennek és nevetséges nüansznak fogsz látni. Ez a karácsonyi olvasmányok kiválasztásának legfontosabb szabálya.
