Újabb Magasfeszültség! -könyv jelent meg a Kolibri Kiadónál, ami már önmagában is izgalmas, hiszen ezidáig csupa olyan regényt választottak, ami mellett egyszerűen nem lehetett elmenni. És letenni sem, bár időnként meglehetősen provokatív kérdéseket taglalnak. Dehát feszültséget teremteni csak így lehet. Ezúttal egy fiatal koreai származású, norvég író Brynjulf Jung Tjønn kisregényét, A világ legszebb mosolyát választották a 16+ korosztály számára. A téma most is egyszerre szívszorító, és felemelő. Kamaszoknak halálról? Csakis így.

Kedvelem a finneket. Büszke vagyok rá, hogy szívós munka árán megtanultam finnül -nullától négyig számolni. Azért az már valami, nem? Szóval a finnek vitathatatlanul klasszak, azért is, mert rendkívül hatékony az oktatásuk, gyakorlatilag megszűntették az analfabétizmust, nagyon sokan zenélnek az iskolai oktatásnak köszönhetően, óriási a tanárok presztizse, a gyerekek szeretnek iskolába járni. Ráadásul náluk él a Mikulás és Timo Parvela is. Mi beleszerettünk Miú macska és Vau kutya történetébe.

 

Ha csak egy gyermeknevelési könyvet olvasol el, ez legyen az. Komolyan. Minden benne van amit tudni kell, vagy érdemes. Egyszerre megnyugtató és felszabadító.

Az iskolai felszerelés beszerzésekor vettünk egy jóóóó hosszú darab öntapadós fóliát, amivel úgy terveztem majd szépen bekötöm P könyveit. Kiderült, a fóliázás nem nekem való. De ne álljon már egy ilyen jó kis cucc a szekrényben, lett belőle ablakdísz. Eredetileg ehhez a könyvhöz készültek a virágos napfogók.

 

• 
• 

P születése után kezdtem el komolyabban böngészni a gyerekzenéket, és igazi kincsekre bukkantam. Gyerekkori kedvenceimen kívül rátaláltam Szalóki Ágira, Palya Beára, majd a játékos-mondókás Kerekítő kukucskára. Rettentő jól szórakoztunk. A legigazibb mégis az volt, amikor kitört a Ringatózás. A közelünkben egy zenebölcsinek nevezett foglalkozás indult, ami méltán volt népszerű. Az első alkalom előtt felhívtam szegény foglalkozásvezető lányt, és riadtan kértem erősítsen meg abbéli hitemben, hogy a zenebölcsi egy olyan megmozdulást takar, amelyen a szülők diszkréten a háttérbe húzódva egészen halkan énekelgetnek, miközben a gyerekek kiélik zene és éneklés iránti igényüket. Természetesen azonnal biztosított ennek ellenkezőjéről, majd  megnyugtatott,  aggodalomra semmi ok, jó lesz, a gyerek élvezni fogja. Igaza lett. Annyira belejöttünk, hogy az első Ringató könyv megjelenésekor már borzasztóan lelkes voltam. Persze  csak itthoni keretek között dalolásztam fennhangon és játszottuk az ölbéli játékokat, amit mindketten nagyon élveztük. 

N zsákmánya ez volt a könyvheti forgatagban. Micsoda jó választás volt! A Mókus, Mókus mit csinálsz? c. négy dalt/verset magában foglaló lapozó a Pagony kiadásában jelent meg, Horváth Ildi rajzaival. 

Nyáron kicsit minden más. Azonban vannak dolgok, amikhez többé-kevésbé ragaszkodom. Ilyen az esti lefekvés időpontja. Persze gyakran van nyavalygás, mert az óriásiakat ásító gyerek is kiszúrja, hogy már majdnem 9 óra, de még nincs sötét, tehát a móka még folytatódhat. Az iskola kezdetével persze a lefekvés időpontja még inkább fájó ponttá vált. Nekem viszont van egy régi-új trükköm: nyitottam egy AUTÓSMOZIT. A dolog lényege, hogy ebbe a moziba csak fürdés után, köntösben/pizsamában és csillogóan tiszta fogsorral lehet belépni.

A másik különlegessége, hogy a vetített filmek DIAFILMek.

A kép címe: késik a vetítés, hívom a vezetőséget!

 

A Pagony kiadónál jelent meg Vadadi Adrienn ovónő negyedik, Alma utca 22. című kötete. Mi pár napra beköltöztünk ebbe a nagyon barátságos, izgalmakkal teli házba. Azért csak ilyen rövid időre, mert muszáj volt egyfolytában olvasnunk. Bár P az ovis és a sulis lét határán billeg, azonnal hatott rá a varázslat. Ahogy az előző részekben (Ovis történetek, Örökké óvodás maradok), most is az óvodai élet kalandjairól olvashatunk olyan szerethető módon, hogy P már rögtön az első este közölte: "Lehet, hogy az almát utálom, de az Alma utca 22.-t nagyon imádom!" És ez így is maradt. Nem tudom, hogy mennyi köze lehet a könyvhöz, de azóta a gyümölcsöknek notóriusan ellenálló gyerekem megeszi a tízóriaira csomagolt almáját.

 

Nem mértem, de talán 10 perc kellett, hogy beleszeressünk Uwe Rosenberg Patchwork nevet viselő játékába.  Nem csoda, hogy a Magyar Társasjátékdíj jelöltjei közé is bekerült.

Mióta P is színezős korba lépett azóta figyelem irigykedve. Néha kikönyörögtem (ő pedig nagy kegyesen megengedte), hogy egy-egy kerítést, vagy borzot én is kidíszíthessek, de ez nem volt az igazi. Időnként becsúszott egy-két mandalás színező is, de az idei névnapomon kiderült, hogy ezek csak gyenge pótlékok egy igazán klassz színezőkönyv mellett. Természetesen az akvizíció után fedeztem fel, hogy az utóbbi időben egyre-másra jelentek meg felnőtteknek is szóló kreatív színezők. Ha valaki kevésbé csajos cuccra vágyna, érdemes megnézni ezt, ezt és ezt, na meg ezt.  Amikor belelapoztam Johanna Basford által rajzolt könyvbe, cseppet sem csalódtam. Gyerekkorom legszebb pillanatait idézte fel, amikor hosszú-hosszú ideig önfeledten kombináltam a színeket, és alkottam a magam örömére.