Idén ősszel rendeztünk egy társasjáték-napot,  ami az összes szervezési nehézség és leküzdendő akadály mellett borzasztóan jó volt. Szívmelengető volt végignézni ahogy egy csomó ember játszott együtt egy nagy teremben a legkülönfélébb játékokkal az egészen kicsiktől kezdve a felnőtt társaságokig. Voltak, akik a székükből majd kiesve kacagtak, mások homlokráncolva koncentráltak a következő lépésükre, vagy izgalmukban felpattantak és úgy próbálták megmenteni a világot. Szerencsére volt alkalmam - bár kevesebb, mint szerettem volna - kipróbálni pár új játékot. Az egyik legnagyobb és legkellemesebb meglepetés a Battle Sheep volt. Nem volt könnyű dolgom, a játék állandóan maximális kihasználtság mellett robogott. Sőt, valamiért senki nem akarta abbahagyni. 

A játékot közelebbről megnézve nem is csodálkoztam olyan nagyon, mert amilyen egyszerűek a szabályai olyan nagyszerű maga a játék. Az sem elhanyagolható szempont, hogy nagyon jó kézbe venni a tartozékait. Mert mondjon bárki, bármit lehet egy játék bármennyire észveszejtően jó, ha az elemek igénytelenek és randák, akkor az élményből nagyon sokat elvesz. A legelőlapkák kem ény kartonból készültek, míg a báránykorongok masszívak, kellemes tapintásúak, szép és vicces kidolgozottságúak.

Ezek a birkák nem egyszerűen csak szelíden legelnek: pofákat vágnak, és jól leolvasható személyiségük van. A legváltozatosabb módon grimaszolnak, virágot csócsálnak, dühösen méregetik az embert,  dülledt szemmel, máskor gúnyosan, már-már lesajnálóan bármulnak, vagy tátott szájjal bambulnak tova. Az újdonsült játékosokkal még a szabályok ismertetése előtt ezzel indul a játék: mulatunk a báránypofikon. 

A játék célja egyszerű: megszerezni a saját színüknek megfelelő legnagyobb legelő területet, ügyelve arra, hogy döntetlen esetén (ha mindenkinek elfogytak a báránykorongjai) a legnagyobb összefüggő legelő tulajdonosa nyer. 

A játék a legelőmezők lepakolásával kezdődik: szétosztjuk a legelőmezőket, majd sorban egymás után mindenki letesz egyet az asztalra ügyelve arra, hogy legalább egy mezejével kapcsolódjon az előzőhöz. Természetesen lehet teljesen összefüggő legelőt kialakítani, de az is érdekes ha beépítünk egy üres helyet is. Amint elfogytak a legelőlapok, jöhetnek a barik.

A fekete az alábbi helyekre léphet. 

Minden játékos kap egy 16 bárányból álló csapatot, amelyet - toronyba rendezve - a mező bármely szélső mezején elhelyezhet. A mezők elfoglalása a bárányok mozgatásával történik, a következő szabályok figyelmbevételével:

• a bárányok csak egyenes vonalban mozoghatnak
• a mozgás mindig az első akadályig történik, ami lehet a mező széle, illetve egy (akár saját) báránykorong
• a mozgatásnál legalább egy korongot kell hagyni a kiindulás helyén, vagyis a tornyot valamilyen arányban ketté kell osztani: például egy korong marad a kiindulási mezőn és a többi utazik, vagy fordítva, megfelezve stb.
• bárányokat átugrani nem lehet (sajátokat sem).

Első ránézésre nem gondoltam sokat a játékról, aztán kipróbáltuk itthon is, és egész délután le sem került az asztalról. A szabályok egy összehajtott zsebkendőn elférnek, így nem kell sok információt fejben tartani, lehet agyalni a következő lépésünkön. Az a helyzet, hogy van is min pörögni, mert már ketten is olyan helyzetekbe tudjuk egymást (és időnként magunkat hozni), hogy csak kapkodjuk a fejünket. Ezért aztán van, hogy nagyon gyorsan véget ér egy parti. Ebben az esetben azonban ezt nagy előnynek tartom. Hiszen minden játékból, - persze főleg a vesztettekből - tanulunk egy csomó trükköt, stratégiát amit az következő menetekben bevethetünk. Az pedig, hogy lesz következő játék, egészen biztos. Így az ok-okozat folyamatokat tesközelből tapasztaljuk. Mert az óvatlan birkapásztort bizony nagyon könnyen be lehet zárni, akár úgy is, hogy egy féltucat bárányát nem tudja elmozdítani. 

A kék bárányok közül kettő a helyén maradt, hogy az üres mezőt -majd valamikor- ki tudja tölteni.

A játékot kipróbáltuk kettő és több játékossal is, mindenhogy nagyon jó. Két játékossal természetesen kisebb a rendelkezésre álló mező, ezért bőven tartogat kihívást. Nyilván több játékos esetén még jobban oda kell figyelni, hogy a mások mely mezőkön legelnek, de még négy játékossal sem lassult be az etetés. Sőt, inkább dobott a hangulaton, ahogy egymással próbáltunk kitolni. 

 A vicces téma és az érdekes mechanika miatt úgy tapasztaltam, hogy nemcsak gyerekek a felnőttekkel, de felnőttek egymás között is szívesen játsszák. Külön érdeme, hogy minimális előkészület után (mert néha olyan is kell) mehet egymás gyalulása. De már most szólok: addiktív!

Mivel a stratégiai/taktikai játékokban járatlanok is könnyen és hamar a mélyére látnak, így egy egészen univerzális játékkal gazdagodhat a polcunk. Bevallom nekem ez lett az elmúlt hónapokban a legkedvesebb játékom. Talán azért is, mert semmilyen előzetes elvárásom nem volt, ettől pedig csak ütősebb lett a hatás. Mehet a nyomulás, a küzdelem, lehet kitolni a másikkal, elorozni minden talpalattnyi legelőt, mert ha a fűről van szó a bárányok nem ismernek kegyelmet.

Mivel a játék csak kölcsönben volt nálunk, a másik nagy sikert aratott Csodapalotával egyetemben, amikor visszakerült a tulajdonosához szomorú űrt hagyott maga után. P azóta is szájbiggyesztve emlegeti a reggelt, amikor - világ csúfjára - kénytelen volt úgy indulni iskolába, hogy nem játszhattunk velük egyet sem.

Update: A történet happy enddel végződik, mert a karácsony csodájának köszönhetően újra minden nap legeltetünk. Én szóltam: addiktív.

Ha tetszett a bejegyzés, ne felejtsd el like-olni a Hintafa Facebook oldalát. Akkor bizosan nem maradsz le a további kalandjainkról sem. 

Ár: cca. 6.500,- Ft 

Korosztály: 7+ (nálunk 6+)

Külcsíny: Vidám

Belbecs: Mutatós és szupervicces, egy játék sosem elég