Eltelt egy tanév, hamarosan újra itt  a vakáció. Év közben nem nagyon tudtam R-t ellátni olvasnivalóval, mert az iskolai kötelezettségek mellett a kötelezőkön túl másra nem maradt ideje. Szomorú, de tény.

Úgy döntöttem, hogy idén már jó előre felkészülök és a nyarát csupa jó könyvvel igyekszem megtölteni. Azt már sikerült elérnem, hogy ha tőlem kap könyvet, akkor nem villan meg a tekintetében a gyanú lángja, azt jelezve "ez már megint mi"? Vagy még inkább "ezt most tényleg muszáj"? Ehelyett azt látom, hogy elkezdett azzal a bűvös bizsergető izgalommal tekinteni  a könyvekre, amit mind a mai napig érzek, ha egy új olvasnivaló -vagy régi kedvenc- kerül a kezembe.

Először Alex Sheerer Felhővadászok című könyvét olvastam el. Bár a cím alapján egy kalandos történetre számítottam, annál sokkal többet kaptam. 

A történet egy elképzelt világban játszódik (a kerekded Föld nevű bolygó már rég a múlté, lassan beleveszik a népmesei homályba) ahol lebegő szigeteken laknak az emberek. A nap immáron a szigetek alatti messzeségben van, körülötte lebeg több (száz)ezer sziget. Ennek a berendezkedésnek is megvannak az előnyei, lehet például levegőúszni a part mentén, fantasztikus égbálnákat, égcicákat és égfókákat látni a levegőben, sőt időnként életveszélyes medúzákat is. A világot a kereskedelem élteti, tartja mozgásban. A legfontosabb árucikk a víz, hiszen vannak szigetek -főleg a naphoz közelebb esők- ahol egészen csekély mennyiség áll rendelkezésre. Nagyjából olyan fontos, mint nekünk az olaj. A Felhővadászok népe nomádokként járja az eget, hogy megkeresse és begyűjtse a felhőkben lapuló vizet, amit eladnak. Ők azok, akik szemüktől a szájuk széléig egy mély vágást viselnek egész életükben, kifejezve másságukat, elkülönülésüket a többiektől, és  hangsúlyozva összetartozásukat a többi felhővadásszal. Egy nap Christian osztályába érkezik egy ilyen lány. A fiú életét és gondolkodásmódját alapvetően változttja meg ez a találkozás. Christiant azonnal lenyűgözi Jenine szépség, mássága. Végül úgy alakul, hogy a nyári szünetben ő is kipróbálhatja magát felhővadászként egy olyan kalandban, amire nem számított és amit nem biztos, hogy valaha megismételne.

A történetvezetés inkább lassú és megfontolt, amit én mindenképpen a könyv javára írok, hiszen így sokkal jobban közelít a valós élet eseményeihez. Az Alex Shearer által teremtett világ lebilincselően érdekes. A fordító Pék Zoltán remekül tomácsolja a Fősodor zajló eseményeit, a Tiltott és a Szakadár szigetek különc lakosainak jellemzőit, és az Éjszaka-szigetek nyomasztó világát, ahol a sötétség olyan mély, mint  amennyire lakosai veszélyesek. A szereplők szimpatikusak, könnyű megkedvelni őket.

A történet legnagyobb erőssége, hogy az érdekes és továbbolvasásra ösztönző események közepette egy sor vadul aktuális és örökzöld kérdéssel foglalkozik. Olyasmikkel, mint a kitaszítottság, mások elnyomása, a különcség, a lemondás, az elfogadás. Mindezt nagyon elegánsan, szájbarágás nélkül, a tizenéves főszereplő gondolatain keresztül, akivel természetesen szívesen és gyorsan azonosulunk. Hiszen Christian úgy csetlik-botlik a kamaszlétben, ahogy tettük azt mindannyian. Az író nem foglal állást, inkább arra ösztönöz, hogy az olvasó a saját viszonyai között értékelje ezeket a kérdéseket. Mindössze szempontokat ad és megteremti a hangulatot, hogy a problémáikat saját magunkénak érezzük. Alex Shearer jól ráérzett a fiatal felnőttek moralizálásra hajlamos világára, akiket már foglalkoztatnak az élet nagy kérdései, akik keresik az újtukat, a saját hangjukat és véleményüket a világról, és történéseiről.

Bár sok szülő úgy gondolja, hogy a tizenéves gyerek olvasmányainak kiválasztásába már nem érdemes beleavatkozni, azért őszintén remélem többen vannak azok, akik, szükségét érzik, hogy a függetlenedő kiskamaszok figyelmét az értékek felé fordítsák. Mert a Felhővadászok csak látszólag egy kellemes kalandregény, valójában egy elgondolkodtató történet egy csomó fontos "ügyről", amikről az elsuhanó hétköznapokban ritkán esik szó. A könyv elolvasása jó alap fontos beszélgetéshez. 

 Ha tetszett a bejegyzés, ne felejtsd el like-olni a Hintafa Facebook oldalát. Akkor bizosan nem maradsz le a további kalandjainkról sem.