Játszva minden könnyebb

Hintafa

Machi Koro

A beépíthető angol. Japánból

2016. október 23. - palinta77

img_1106.jpgSzeptember 1-jével mélyrepülést vett a hangulatom. Elkeserítő, hogy a gyerekeknek elég pár nap és újra felváltva kántálják, hogy utálokiskolábajárni, utáloktanulni. Őket próbáljuk felkészíteni az előre nem látható jövőre, ahol valószínűleg az élethosszig tartó tanulás nem csak egy meglebegtett ígéret lesz, hanem a valóság? Nemrégiben több cikk is foglalkozott a még nem létező szakmákkal, amikkel a mostani alsósok találkozni fognak (azt hiszem a Nol.hu-n jelent meg eredetileg, de az már ugye a múlté). Olyasmik, mint nanaoorvos, a testrészkészítő, a digitális gondnok, újtudomány-gondnok a produktivitási szakértő és társai. Elég bizarr, nem? Mindezekhez minimum rugalmas és önálló gondolkodás, értő olvasás és angol tudás, tíz ujjas vakon gépelés kellene (a többit mos hagyjuk). Csupa olyasmi, amiben az iskolarendszer nem jeleskedik (tisztelet néhány kivételnek). Tehát mit tesz az elkeseredett szülő (vagyis én)? Elkezdi törni a fejét. Igazság szerint először felváltva estem kétségbeestem és háborodtam fel. Felmerült bennem egy csomó extrém és kevésbé szélsőséges megoldás is. Olyanok mint a költözés, státuszváltás. Aztán a szép szeptemberi napsütésben (és egy kicsit Á realizmusának köszönhetően) lenyugodtam. Úgy döntöttem, hogy megpróbálunk kompenzálni. 

Elsőnek: elkezdünk angolul tanulni társasozás közben (is). Eddig is nagyon jól tudtuk a társasokat használni különféle gyakorlásokhoz, miért az angol lenne a kivétel? Ráadásul tegnap eszembe jutott egy másik játék, amit átdolgozhatnék angolra és a szókincs gyakorlásához használhatnánk. Juhhúú, jó lesz ez! :) 

Kezdetnek a látványvilág és a városépítős tematika miatt szereztem be a Machi Korot. Most viszont nagyon örülök, hogy elő tudom kapni az angolozáshoz. Mintha Ende színektől áradó mesevilága elevenedne meg a Noboru Hotta által megálmodott kis univerzumban, enyhén minimalista stílussal, franciás lezserséggel. Machi Koro építményei csupa élénk, vidám színben pompáznak, süt belőlük a jókedv és az életerő, mindehhez az egyszerű formákból álló illusztrációk izgalmas, vagány külsőt biztosítanak. Jó üzenet egy játékhoz, nem? 

Dióhéjban a városépítésről

A cél, hogy városunk polgármestereként minél jövedelmezőbb várost építsünk fel. A befolyó jövedelmekből pedig a leghamarabb megvásároljuk városunk négy Fő Látványosságát (Pályaudvar, Bevásárlóközpont, Vidámpark, Rádió torony). Akinek ez elsőként sikerül, az nyeri a játékot. 

Az építés természetesen pénzbe kerül (a bal alsó sarokban látható az épületek megépítésének költsége), amit a megvásárolt épületkártyáink termelnek meg, dobásaink alapján. 

Ezekből a kártyákból válaszhattok építésnél.

img_1112.jpg

A kártyák fejlécén díszelgő szám határozza meg, hogy mely kockadobáskor aktiválódnak, vagyis mikor hoznak jövedelmet. Minél változatosabb épületeink vannak, annál nagyobb esélyünk van arra, hogy több pénz folyjon be a város kasszájába. (Illetve ez csak annyiban van így, amennyiben a kocka kegyeskedik minél különbözőbb eredményeket gurulni.)

A játék elején mindenki rendelkezik ugyanakkora csekély alaptőkével és két "építménnyel".  Egy pékséggel és egy búzatáblával. (A kezdőkártyák hátuljának színe halvány zöld, míg az összes városunkba felépíthető épületé sárga.) kép a kezdőkártyákról zöld hátérrel

 

Nem a külső számít

A megfontolt várostervezés nem (csak) az esztétikus összhangra fekteti a hangsúlyt. Az épület funkcióján kívül a háromféle kártyaszínnek is jelentősége van.  

  • Kék: a banktól bármely játékostársunk körében kapunk bevételt.
  • Zöld: csak a saját körünkben fizet a bank (ha az adott kártyán szereplő számot gurítjuk) és  
  • Piros: egy másik játékostól veszünk el jövedelmet.

A különböző színek, különböző irányokba hatnak. A piros és nagy általánosságban a lila kártyák is játékostársaink bevételeire gyakorolnak negatív hatást. Míg a zöld és kék épületek a banktól származó bevételkártyák.

Például az egyik játékos 1-est gurít (kék színű kártya), akkor mindenki, akinek van 1-es számú építménye, bevételhez fog jutni (annyiszor, ahány ilyen kártyája van). Ha viszont 4-est (zöld színű építmény) mutat a kocka, akkor az jut jövedelemhez, aki ezt a számot gurította és van vegyesbolt kártyája. KÉP 4-est gurít, két négyes kártyája van, megmutat, hogy mennyi pénzt kap 6-os gurít, megmutat, hogy a másik játékostól elvesz pénzt

Minden összefügg mindennel? 

Elsőre egy egyszerű kártyaépítgetős-pénzgyűjtögetős játéknak tűnhet, de szerencsére azzal, hogy egymás városaira is tudunk nyomást gyakorolni mégsem laposodik el a játék. Ráadásul nem csak a városba felépített épületkártyák vannak egymásra hatással. Megépítésük után a Fő Látványosságok is járjanak bizonyos előnyökkel. Van, amelyik lehetővé teszi, hogy két kockával dobjunk és olyan is akad, amelyik megnöveli bizonyos épületfajták bevételét. A legjobban tehát az jár, aki jól átgondolja az építkezései sorrendjét és a legváltozatosabb épületeket szerzi meg a városába. 

Két fővel is kellemes építkezni, de igazán három polgármesterrel lesz változatos. Persze Á szerint felháborítóan  szerencsealapú, ami csak annyiban fedi a valóságot, hogy kockadobás dönti el melyik kártyánk hoz az adott körben bevételt. Aki szemfüles, a szomszédos polgármesterek városunkat megsarcoló kártyái ellenében beszerezhet olyan épületeket is, amikkel ellensúlyozzák az ellenséges törekvéseket. 

Talán egyszerűnek, és kevéssé újszerűnek tűnik a kártyaépítős városmenedzsment, de pont ebben látom a nagyszerűségét. Rettenetesen könnyű megtanítani, rövid idő alatt lezajlik egy játék, mindehhez kevés, mégis érdekes tényezőre kell odafigyelni, így a stratégiai ballépéseket könnyű kijavítani a következő játék során. P-n látom leginkább a rövid játékok előnyét. Már nem sértődik meg, ha veszít (vagy nem annyira). Inkább a következő játékra koncentrál és próbál új utakat keresni a győzelemhez.

Tipp!

Talán a leírásból is kitűnik, hogy egy idő után az állandó leosztású piactérnek köszönhetően kialakulhat egy rutin, amivel a győzelemre törünk. Ezen sokat segít ha bevezetjük az első kiegészítőnél a húzópakliból történő 10 eltérő kártya leosztása módszert. 

Nagy általánosságban elmondhatom, hogy az építkezős tematikára mindig vevő vagyok. Annyira emberi tulajdonság a vágy, hogy létrehozzunk valami újat, nem is tudok belőle kiszeretni. Kezdőknek és kevés idővel gazdálkodóknak ideális játék. Persze volt alkalom, amikor kifejezetten bosszantott, hogy hamar vége szakadt a játéknak, amikor a nagyszabású terveimhez még hozzá sem tudtam igazán kezdeni. Pár alkalom után beláttam, a rövid játékidőtől még érdekesebb, hiszen gyakorlat teszi az építőt. Jól kombinált kártyákkal viszonylag gyorsan eljuthatunk a célig, így nem bánhatunk az idővel sem nagyvonalúan. 

A felépített Fő látványosságok.

img_1059.jpg

Amikor P-vel játszunk próbálom kérdésekkel terelgetni a siker felé. Azt hiszem mostmár zavarná is, ha nem ő maga jöhetne rá egy-egy játék "titkára". A legutóbbi játéknál az is eszébe jutott, hogy fel kellene jegyeznünk a kockadobásainkat. Hátha abból is következtetni lehetne, melyek azok az épületeket, amiknek a számát legtöbbször gurítjuk, mert aki azokból bevásárol sokkal nagyobb jövedelemre tehet szert. Szabályosan elképedtem, amikor meghallottam a felvetést. (Ez most azt is jelent, hogy elővehetem az Obádovicsot és utánanézhetek a valószínűségszámításnak???) Közben persze állati boldog is voltam, hogy ennyire bele tudja magát élni a játékhelyzetbe és ilyen aktívan gondolkodik róla. 

Hogy jön mindehhez az angol?

A tapasztalatom azt mutatja, hogy egy idegennyelvet úgy lehet a leghatékonyabban tanulni, ha gyakorlatilag körbevesz minket. Napota halljuk, olvassuk, megszólalunk rajta, természetes közegünkké válik. Ez alól a játék sem kivétel. A fiúk számára persze nem idegen az angol. Kicsi koruk óta hallgatjuk a Wee Sing dalokat, gyakori vendégek voltak a Play Along és Zippy műsorai és a mai napig olvasok rövid angol meséket. Nyilván kevesebbet, mint kellene. A legdicsőségesebb időszak az volt, amikor P időnként angolul szólalt meg. Aztán valahogy elfáradtam (baromi strapás bír lenni) és elmaradtak a közös angolozások, ami miatt rosszul érzem magam, de az önmarcangolás ezen már semmit sem segít. Úgyhogy most pár hete elkezdtünk újra angol meséket olvasni, annyi változással, hogy a szavakat aktívan tanuljuk, a mondatokat pedig fordítjuk és hozzá feladatokat is kap. 

A Machi Koroval is ez a tervem.  A kártyákon lévő szövegeket fogjuk feldolgozni és beépíteni a szókincsbe. Persze a feliratok nem túl változatosak, de ez nem hátrány, hiszen az ismétléssel csak még jobban bevésődik. A szokás pedig nagy úr. 

 

Ár: cca. 8.590,-- Ft

Korosztály: 8+ 

Külcsín/belbecs: egyszerű, de nagyszerű

Ha tetszett a bejegyzés, ne felejtsd el like-olni a Hintafa Facebook oldalát. Akkor bizosan nem maradsz le a további kalandjainkról 

Amennyiben felhasználnád a bejegyzésben szereplő képeket, kérlek előtte mindenképpen vedd fel velem a kapcsolatot! Köszi!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://hintafa.blog.hu/api/trackback/id/tr6411806205

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

sargatraktor 2016.10.29. 12:44:14

Megint egy klassz leírás. Régóta szemezek ezzel a játékkal a japán tervező és művészek miatt. Most előrébb került a várólistámon.
Sokszor játszható az alapjáték vagy egy idő után indokoltak lesznek a kiegészítők? (Láttam, több is van belőle.)
Szoktál társasjátékokhoz kiegészítőket venni, vagy inkább alapjátékból legyen több fajta a polcon?

palinta77 · hintafa.blog.hu 2016.11.01. 19:52:52

@sargatraktor: Szia! Köszönöm szépen! Általában nem szoktam kiegészítőket venni, de ennél a játéknál elég sokat dob az alapjátékon, úgyhogy fontolgatom a beszerzést. (Köszi a felvetést is, mert így eszembe jutott, hogy nem írtam a bejegyzésbe a kiegészítők ügyét.) Kétféle kiegészítő létezik az egyik a 'Harbour' a másik a 'Millionaire's row'. Nekem az előbbi szimpatikus, mert nemcsak új Fő Látványosságokat és épületeket lehet építeni, hanem a megvásárolható épületek sincsenek előre leosztva. Helyette a közös "piactér" a megkevert pakliból felhúzott 10 különféle épületkártyából áll. Amint egy kártyát megvesz valaki, azonnal húzni kell helyette, tehát elég változatos a megvehető kártyák kínálata. Ezzel a módszerrel természetesen az alapjáték is "feldobható". Ezzel pedig visszakanyarodhatok a sokszor játszhatóság kérdéséhez. Egy idő után nyilván mindenkinek lesz egyfajta bevált stratégiája, amitől esetleg ellaposodhat a játék, de a pakliból felhúzott épületkártyák (az előre kiosztás helyett) komoly változatosságot jelentenek. :)