A Lázadó lányok hulláma a macskákat is elérte -szerencsére. Kimberly Hamilton harminc macskakiválóságot gyűjtött össze, akik a maguk jogán  lehetnek Menő macskák. 

Háztartásunkban tombol a rajongásig vitt cica-imádat. Amennyire én látom egyetlen lehetséges kimenetele képzelhető el ennek a helyzetnek, de addig is számtalan módon megtámogattuk olvasmányainkkal ezt a szenvedélyt.

Mostanában ezzel a bűbájos ismeretterjesztő könyvvel, ami átrepített kontinenseken, a múltból a jelenbe. (A fordítás Mirtse Áron munkája.) Nemcsak a sokféle új tudásunk miatt éreztük gazdagabbnak magunkat. Bámulatos állatsereglet mutatkozott be, akiknek a barátságára okkal vágyhat bárki, hiszen mérhetetlen örömet és gazdagságot hoztak gazdáik életébe.

A borító külső jegyein kívül a Lázadó lányok világát idézi a szerkesztés és az többféle illusztrátor keze alól kikerült képek is. A kötetbe kerülésnek nemi korlátai ezúttal nem voltak, elég volt az is ha megfelelően különleges egy életrajz. Vannak köztük hollywoodi celebek, balettsztárok, könyvtári jószágok, múzsák és igazi túlélők. Az ő történeteik mellett érdekes tényekről (honnan tudod, hogy egy cica szeret? van-e a macskáknak hatodik érzékük?) olvashatunk. Különleges anatómiájukról, a történelmi előmenetelükről, macskamánia gyökereiről a Távol-Keleten.

És mennyi páratlan macskasorssal találkoztunk! Mivel egy-egy oldalt szenteltek minden szereplőnek, így könnyen beoszthattuk és a döcögő őszi reggeleken a cicákkal indított napba valahogy több vidámság, könnyedség fért. 

Nem csak vigaszt és barátságot jelentenek, a macskák olykor kiemelkedő tetteikkel átlépik az ésszerűség, a racionalitás határait. Mint Faith aki a londoni Blitz idején tartotta a lelket az emberekben. Vagy Pitoutchi, aki lóvá tette a német katonákat, hogy gazdája megmenekülhessen. Csalogányról is bizonyára kevesen hallottak. Ő az istállómacska, aki Kincsem, a ló legjobb barátja volt, vagy Fidge, aki gazdája kezdődő betegségét jelezte mancs-rátétellel és valószínűleg ezzel az életet mentette meg. 

Egyetlen macska volt, akinek történetét -bármennyire is bámulatos-, nem olvastam fel hangosan. Ő Oscar a lélekkísérő. Nehezen értem, hogy miért gondolta a szerző, hogy jó ötlet ezt a különleges tevékenységgel megáldott jószágot szerepeltetni. A halált körülvevő félelmek egy gyerek számára nehezen felfoghatók és alig megmagyarázhatók. Még úgy is, hogy a történet tanúsága szerint Oscar jelenléte, dorombolása, megnyugtatja az érintettet, egy gyerek számára inkább felkavaró és morbid. 

Szerethető és a műfajában elég kreatív megoldás volt meglovagolni a rebellis hullámot, hogy az izgalmas életet élő és kétségkívül kíváló tulajdonságokkal rendelkező cicákról minél többet megtudjunk. Hamilton arra is ügyelt, hogy kiegészítse mindezt a felelősségteljes állattartásra vonatkozó tanácsokkal. Ámultunk ezen a sokféle, de a maga módján mind különleges, tiszteletre méltó teljesítményen és a szerethető szőrgombócok kalandjain, némelyikük mintha mind a kilenc életét felhasználta. 

Több van a macskákban a bolyhos örömöknél. Tudjuk, hogy sokszorosan meghálálják az állatok a törődést, ez a könyv pedig hasonlóképpen megérdemli a lelkesedésünket.