Nemrég indította útjára a Napraforgó kiadó Porzsolt Ami: Ubukubu Zűrkalandjai -sorozat első részét. Különlegességét az adja, hogy diszlexiások számára kifejlesztett betűtípussal íródott.

 Bár a mi családunk -legjobb tudomásom szerint- nem érintett a témában, arra gondoltam, hogy lehetnek páran a blog olvasói között, akiknek segíthet a kockafiú kalandja.

A Kockabolygóról származó Ubukubu kényszerleszállást hajt végre a Földön, ahol gyorsan összebarátkozik Memóval. A kisfiú megígéri, hogy segít a kockasrácnak összerakni az űrhajóját, ám egy műszaki hiba miatt hamarosan az űrben találják magukat, ahol a különböző bolygók között utazva és újabb segítőkkel kiegészülve próbálják meg Űrszörnyű gonosz tervét megakadályozni. Utóbbi nem egy valóságos szörny, inkább rémes viselkedése miatt ragadt rá ez a név. Ugyanis rettentően becsvágyó lány, szeretne mindenben a legjobb lenni, viszont ezt úgy éri el, hogy ellopja mások különleges képességeit. 

Memótól a memóriáját Ubukubutól a tájékozódási képességét és így tovább. Persze a történet végére, Űrszörny is belátja, nem a lopás, hanem a gyakorlás az igazi út. 

Egy igazi mozgalmas mesekönyvről van szó, ahol olvasás során 35 próbát kell teljesítenünk. Ezek többnyire a vizuális észlelést, formák felismerését, a memóriát, a megfigyelőkészséget tornáztatják meg. Természetesen a feladatok megoldása nem kötelező, de úgy láttam, hogy P érdeklődését igencsak felkeltették, vagyis nem kizárólag a célcsoport számára érdekesek és hasznosak.

 
Ami a szöveget illeti helyenként túlságosan intenzív és a dramaturgiát a feladatok alá rendeli. Szinte minden sarkon új kaland várt ránk, amit P például igen izgalmasnak ítélt. Persze a feladatok szempontjából ez talán szükséges, hiszen új izgalmak lendülettel szolgálhatnak az olvasáshoz. Főleg a betűfelismerési, vagy egyéb olvasási nehézségekkel küzdők számára.  És itt jegyzem meg gyorsan, hogy a szöveg nagyon gondozottnak tűnik, szerencsére sehol egy sajtóhiba, elütés.

Formailag viszont a sűrűn teleírt oldalak kevésbé tűnnek praktikusnak. A betűméretet és a sorok közötti távolságot az ajánlásban szereplő 5-7 éves korosztály számára túl kicsinek gondolom. Nyilván kevés 5-6 éves fogja magának olvasni, nekik inkább a szülők mesélik majd el, viszont az a tapasztalatom, hogy egy kezdő olvasónak sokkal szellőssebb és nagyobb betűméretek a célszerűek. Különösen akkor, ha az olvasás és a betűk kihívást jelentenek. Szellősebb szövegezéssel a sikerélmény (aztaaa, még egy oldalt elolvastam!) is megnőne.

Nagyon pozitív, a szereplőktől többször is elhangzó üzenet, hogy mindannyiuknak más az erősségük, ezért tudnak a kalandok során hatékonyan segíteni egymásnak. Nyilván a gyerekek számára nem lehet könnyű még egy jól működő osztályközösségben feldolgozni, hogy az olvasás/betűfelismerés a többiekhez képest nehézségekbe ütközik. 

Az illusztrációk szintén elég erőteljesek, ami vélhetőleg az olvasástól vonakodók ingerküszöbét kívánja megcélozni. Egyetlen bánatom, hogy nem tudtam “kipróbálni” éles helyzetben, de hátha nektek sikerül és elmesélitek a tapasztalaitokat.