Úgy kellett nekünk a Pesti mese, mint egy falat kenyér, akarom mondani gyerekkorunk csavart kiflije. 

Pásztohy Panka legújabb könyve igazi léleksimogató olvasmány. Túlzás nélkül: a Pesti mese a szerző eddig legjobb könyve, mind a történet, mind az illusztrációk vonatkozásában. 

Az ötéves kisunoka egy hétvégi látogatásra érkezik a pesti nagymamához, kettejük fővárosi kalandozásairól olvasunk a könyv hét fejezetében.  

Már a borítóra pillantva látszik, hogy az eddigi kötetek bájos pasztellszínekben fürdő milliője helyét átvette a Kisegér elegánsan visszafogott színvilága, sőt, a Pesti mesében mindezt a szerző-illusztrátor továbbvitte és a történetmesélés szolgálatába állította. A többnyire monokróm színeket itt-ott váltja fel -fontos részletek kiemelését célozva - egy-egy piros, vagy napsárga színfolt. Reflektálva egyrészt a emlékezet szelektív, idővel eltompuló voltára, másrészt kortalanságot biztosítva a történetnek, ami ugyanúgy játszódhat napjainkban, mint 30 évvel ezelőtt, vagy több évtized múlva. 

Megható gyermekkori élményeket idézhet fel a család felnőtt tagjainak emlékezetéből, a legkisebbeket pedig arra sarkallja, hogy saját nagymamás élményeket szerezzenek. Ebben az értelemben pedig igazi többgenerációs, családi történet a Pesti mese. 

Bár az elején azt írtam, hogy hétvégi kalandozásoknak vagyunk tanúi, azonban ezeknek az eseményeknek a mindennapiságuk volt az egyik meghatározó varázsuk. Többször említettem már, hogy mennyire szeretem, amikor nagyívű kalandok helyett a hétköznapok apró, urambocsá’ céltalannak tűnő, de gyermekszemmel varázslatos eseményei kerülnek előtérbe. Ebben persze nem kevés szerepe van a mindennapjaink időnként rettentően idegesítő lüktetésének és az ebből táplálkozó vágynak a lassításra.  

Példásan igazodik ehhez a kellemes, meghitt légkörhöz a szöveg ritmusa is. Nem is nagyon akaródzott félbeszakítanunk az olvasást, és végig ebben a gügyögésmentes övezetben (köszikösziköszi!) csordogál ez az igazi örökzöld történet. 

Megható az unoka kedves rácsodálkozása a nagymama világára, azok a kitörölhetetlen pillanatok, amit a titkos fiókok átkutatása jelent, olyan varázslatok, amit -remélhetőleg- sokan átéltük már. 

Gondos odafigyelés hatja át ezt a mesekönyvet, a cím tipográfiájától kezdve a könyv gerincén megbújó pici szívig minden erről árulkodik. A precízen megrajzolt pesti épületrajzok és épületbelsők, a kanyarodó villamos izgalmas perspektívája mellett borzasztóan örültem azoknak a meghitt pillanatokat ábrázoló képeknek, amik a villamosjegy-gyűjteményt, vagy a titkos fiókot mutatják be. 

 Óda ez a könyv a gyerekkorról, nagymamaságról és a hétköznapok szépségeiről.