A szomjas troll után piszkált a gondolat, hogy milyen jó lenne egy hasonló rímes felvonulás a magyar néphit szereplőiről. Az igényre hamarosan megszületett egy diafilm, amit pár hete követett Varró Dániel legújabb kötete: Csütörtök, a kisördög. 

Szerencsére a meséihez még mindig elsősorban a saját hétköznapi élethelyzeteiből merít, amik nem nagyon különböznek az olvasóétól. Kis-, vagy nagycsalád, néha minden gyerek képes ördögien rosszcsont módjára viselkedni.

Az első történetben, az Ördöngös molnárban is egy hétköznapi csínyből kerekedik a galiba. Mert Csütörtök, nem számolva azzal, hogy mialatt ő az óvodában tüsténkedik, otthon elszabadulnak a rágcsálók, a kanapén elfogyasztott reggeli maradékai felett. Anyubanya kétségbeesett, gondján természetesen egyedül középső fiacskája tud segíteni.

Amellett, hogy Varró-könyv jó választás szokott lenni, Csütörtök tökéletes olvasmány a kisebbeknek, akik még nem nőttek bele a Szomjas troll világába. Viszonylag rövid, de a mozgalmas és izgalmas történetek szórakoztatóak egy kisebb óvodásnak is. Amiről -talán- kevesebb szó esik, hogy nyelvileg is megalapozott döntés ez a könyv. Mert nem bár kisebbeknek szól nem lebutított, a megértés alapjáig csonkított a nyelvezete. És hogyan fejlődhetne a szókincsük máshogy, mint csupa fülcsiklandozó, zenélő (T hívja így) szóval? 

Csütörtökben ugyanolyan természetességgel jelennek meg a hűtőmágnesek (amiket nyilván Anyubanya [vas]orrára is fel lehet tapasztani), mint a magyar néphit hagyományosan gyermekeket ijesztő figurái. Nekem még ígérték a nagyszüleim, hogy ha a kútba megpróbálok belesni, elvisz a mókár. Ezek Varró Dani meséjében óvodássá szelídülnek és igaz, hogy huncutok, de nem jobban, mint bármely korabeli gyerek. 

A második részben Ördögpapa olvasna esti mesét, csakhogy egy jómadár felfalta a Holdat! Természetesen Csütörtök az, aki kiköszörüli a csorbát és bár a hétszünyű monyók és a zsákos ember, meg a prikulics is hamarabb elalszik, mint az ördögfiókák, azért a végére valahogy mégis mindannyiukat elnyomja az álom. 

Nagyon elégedetten dőltem hátra, amikor egyetlen nekifutásra muszáj voltam elolvasni mindkét mesét. A kellemesen dallamos szöveg, a könnyen érthető, a gyereket is játékra inspiráló rímek újabb történetek felfedezésére invitáltak. Hiszen ha bedobom egy óvodásnak (vagy iskolásnak) a prikulicsot, a mókárt, melyiküket ne tenne fel még legalább tíz(+) kérdést? A gyerekek mitikus gondolkodásmódját, képzeletüket is megmozgatják ezek az alakok, hiszen ebben a korban láthatatlan és gyakran félelmetes lények lengik be világukat. Csütörtök kalandjaiból most azt is megtudtuk, hogy ezek a figurák megszelídíthetőek.

Agócs Írisz színekben és formákban mozgalmas rajzai nagyon jól rímelnek a szöveg tempójára. Nemcsak jól komponált a képi világ -nagyon tetszett, ahogy a gyors egymásutánban bekövetkező eseményeket elkülöníti- mindemellett esztétikus és megmosolyogtató. (Bizony a gyerekeim is azonnal kiszúrták a molnár bácsi hónaljszőrzetét.) És ha fentebb a nyelvi fejlesztésről beszéltünk, a vizuális, esztétikai fejlesztésről se feledkezzünk meg, hiszen szép tárgyakat, harmonikus képeket legalább olyan fontos a gyerekek elé tárni.