Most, hogy úgy fest átestem a bevezető megírásának kínjain, végre belevághatok. Izgulok ám, mert ilyesmit még sosem csináltam, ráadásul elég minimális bennem a vágy, hogy ‘benne legyek az internetben’. Persze ez a vonat, lássuk be, már régen elment. 

Szóval az első poszt. Egy új kedvenc -Jézuskától kaptuk- és szeretjük, nagyon. A Dragons kártyajátékról van szó, ami nálunk a Piatnik kiadásában jelent meg. 

Én általában nem szeretek olyan játékokat adni egy gyereknek, ami még nem való neki. Egész egyszerűen elveszi a kedvüket, ha túl magas lécet kell megugrani. Tudom, sok gyerek fejlettebb a koránál, de sokszor kell olyan stratégiai, taktikai érzék, döntéshozás egy játékhoz, ami még nem minden korosztálynak a sajátja. A játék pedig elsősorban öröm kell legyen, minden félnek éreznie kell, hogy van esélye a nyerésre. Persze a dobozon szereplő korosztályi útmutatás nem mindig állja meg a helyét, de azért az esetek 98%-ban igen. A kártya 8+ korosztálynak szól (T még csak 6), nem véletlenül. Kell ehhez már némi taktikai/startégiai érzék is.  Az ok, amiért mégis játszunk vele, (egy ideig még nyílt kártyákkal, de ha van társaságunk, akkor összedugjuk a fejünket és együtt kidolgozzunk a stratégiánkat) a sárkányok: piros, sárga, fekete, zöld, ezüst. Sárkányőrületben (is) úszunk, ezek pedig tényleg vitán felül gyönyörűek.

Vissza a játékhoz: már a doboza is nagyon igényes, keményfedeles, ugyanolyan gyönyörűen illusztrálva mint a kártyák. Belül van a 72  kártya, és a nem túl hosszú, remekül leírt játékszabály. Mi még mind a mai napig használjuk játék közben, mert Anya nem alszik olyan sokat, hogy emlékezzen az összes akciókártya funkciójára, de ez a játékélményt nem befolyásolja.

A játék célja: célkártyánk színének megfelelően egy hét részes, azonos színű, egymáshoz kapcsolódó láncolatot (sárkánybirodalmat) kialakítani. Egyszerű, ugye? És itt már mindeki érzi, hogy befordul a sarkon, egy DE. Mert vannak az akciókártyák, amik egy pillanat alatt megváltoztatják a helyzetet. És ez adja az izgalomfaktort.

A játék elején mindenki húz egy célkártyát.

Ezek könnyen megkülönöböztethetőek a többi játékkártyától, a hátukon aranyszínű sárkányérem van, elől pedig az öt különböző színű (kék, sárga, piros, zöld, fekete) sárkányt kör alakú keretben ábrázolják. 

Célkártyánk birtokában tehát már tudjuk, hogy milyen színű sárkányláncot kell majd az asztalon megépítenünk. Ennek nem kell lineárisnak lennie, bármilyen alakzatot kialakíthatunk, abban az esetben, ha a színek a szabályoknak megfelelően kapcsolódnak egymáshoz. Ezután minden játékos kap 3 darab kártyát, ezután elhelyezzük az asztalon az induló kártyánkat, az ezüstsárkányt. A képen a baloldali. (Bocs, a nyilvánvalóért.)

Indulhat a játék!

Aki nem akarja elolvasni a szabályt, csak az áradozást, az tekerjen lejjebb MOST!

Amikor rákerül a sor, minden játékosnak két lépést kell tennie:

1. húz egy kártyát a pakliból (amíg van a húzó-pakliban kártya, ha elfogyott, akkor ez a lépés értelemszerűen elmarad), majd

2. kijátszik egy sárkánykártyát, vagy egy akciókártyát.

A kártyák kijátszásakor a következő szabályokat kell betartani: 

- a kártya hosszabb oldalának  teljes egészében illeszkednie kell a már asztalon lévő másik kártya hosszabbik oldalához, így (a képen a fekete sárkányok alkotják a láncot):

vagy, a kártya rövidebbik oldalának teljes egészében illeszkednie kell az asztalon lévő kártya rövidebbik oldalához, így (a sárga színű sárkányok illeszkednek, fejjel lefelé):  

Helytelen lehelyezés :

Helyes lehelyezés:

- a lerakott kártyán lévő egyik színnek közvetlenül illeszkednie kell az asztalon lévő kártya egyik színéhez. 

Először a semleges színű ezüstsárkányt tesszük az asztalra, majd az első játékos húz egyet a pakliból, és kijátssza az egyik sárkánykártyáját. Ideális esetben -ha van a kezében olyan- azt a színt, amiből össze kell gyűjtenie egy 7 db-ból álló láncolatot. A játék elején az ezüstsárkány semleges színű, bármilyen kártya lehelyezhető mellé. Ez azonban a akciókártyák kijátszásával megváltozhat.

Bónusz: van 1 db szivárvány kártya is (képet lásd fent az ezüstsárkány mellett), ez a joker, bármilyen színt betölthet, és mellé is bármilyen szín illeszthető. 

Másik bónusz: ha több szín lleszkedik, akkor azért a húzó-pakliból jutalomkártyát lehet kapni! Az illeszkedő színek számától függően +1,+2, vagy +3 darabot.

A sokat emlegetett célkártyák: két dolgot tudnak. Az egyik, hogy megváltoztatják az ezüstsárkány színét, az akciókártya színére, ami azért jó, mert ellenfelünk láncolatának hosszát ezzel megrövidíthetjük. Tegyük fel, hogy Anya kék láncot próbál kiépíteni, már van is egy öt, egymáshoz kapcsolódó kék színű láncolatom (illetve 6 részből álló, az ezüstsárkányt is beleszámítva): 

Ekkor P (aki fekete láncot szeretne létrehozni), hogy előnyhöz jusson, és azért is, hogy kibabráljon Anyával, letesz egy -optimális esetben- fekete színű akciókártyát az ezüstsárkány tetejére, ezzel növelve a saját láncának hosszúságát. 

Az akciókártyák másik funkciója: a rajta lévő cselekvést lehet vérehajtani. Pl. áthelyezhetek az asztalon lévő sárkányok közül egyet máshova, vagy kicserélhetem a célkártyámat a másik játékoséval, de akár a teljes kezemben lévő paklimat is lecserélhetem egy másik játékostársunkéval. Amennyiben az akciókártya ezen részét kívánjuk használni, úgy azt az ezüstsárkány alá kell elhelyeznünk.

A játék akkor ér véget, ha van, egy a célkártyánknak megfelelő színből álló 7 db-os, egymással érintkező láncolatunk. A kártyáknak nem kell egymással érintkezniük, elég ha a megfelelő színek kapcsolódnak, tehát lehet elágazásokat is építeni, ha összefüggően vannak elhelyezve. 

Nagyjából ezek voltak a szabályok, a többi részletet lásd a dobozban. 

Most pedig az áradozás: talán a leírásból nem tűnik ki, de a szabályok egyszerűek, P simán érti őket, de ennek ellenére néha -főleg ha nem nyílt kártyákkal játsszák, mint mi- alaposan át kell gondoldni, hogy mit lépjünk (tegyünk), ugyanakkor egyáltalán nem vontatott, klasszul lehet benne érvényesíteni a taktikai vonalat (aki most ismerkedik a taktikai játékokkal, annak ez remek kezdet lehet), ugyanakkor izgalmas is, mert egy akciókártyával simán meg lehet fordítani a játék menetét, tehát akár a győzelemhez közel álló játékos is hoppon maradhat. Olyan játék, amit felnőtt-gyerek is élvezettel játszik, akár kisebb társaságban is jól játszható. Ráadásnak pedig: gyönyörű a kivitelezése, nemcsak magunk a képek, de a kártya minősége, a keményfedeles doboza is dísze bármelyik polcnak (még a szabályleírás is igényes, papírra készült). Összességében: ahogy ez az élet más területén is időről-időre megmutatkozik, nem a méret számít, hiszen a kártyák a megszokott franciakártyánál is kisebbek, újra bebizonyosodik, hogy kicsi a bors, de annál erősebb! Akit pedig még a fentiek sem győztek meg hogy beszerezze: a játék 2013-ban Mensa-díjat nyert. 

Játékidő: 20 perc

Ár/érték arány: simán megérte a befektetett összeget.  Cca. 2000,-Ft

Dizájn: nagyon igényes. Időnként csak nézegetjük a képeket, annyira szépek. 

Korosztály: 8+ biztosan (de 6+ is szóba jöhet) 2-5 játékos számára.

Ps.: Új fordulat következett be. Tegnap óta már nem nyílt kártyákkal játszunk! Napi 5 játszmát... Kicsit várom a nyuszit, remélem hoz valami új izgalmat. 

Ha tetszett a bejegyzés, ne felejtsd el like-olni a Hintafa Facebook oldalát. Akkor bizosan nem maradsz le a további kalandjainkról sem.