Tele vagyunk csupa jószándékú bűnözővel. Illetve csak a könyvespolcunk. És mennyire hiányoznának, ha nem lennének! Torzonborz után megérkezett a norvég meseíró Thorbjörn Egner három rablója.

Immáron a Scolar Kiadó is részese a hullámnak, melynek köszönhetően európai országok klasszikus meséi jelennek meg magyarul. Ez esetben újra, hiszen a Három rabló már a Móra kiadásában megjelent, igaz jó régen. A fordítás Büki Zsófia munkája, aki G. Beke Margit 1965-ös munkáját frissítette fel.

Torzonborz után kicsit úgy éreztem, nem tud majd egy újabb bűnözői csoport labdába rúgni, de már a könyv átlapozását követően sejtettem, hogy tévedtem. Alig vártam az estét, hogy végre belekezdhessünk, annál is inkább, mert az alcím vidám meseregényt ígér. Nem is kellett csalódnunk, azonnal belopták magukat a szívünkbe.

A történet Kardamómban játszódik, egy takaros, idilli kisvárosban, ahol mindenki kedves, jóakaratú és megértő a másikkal és ettől egészen jól mennek a dolgaik. Autója senkinek nincs, a villamoson viszont ingyen lehet utazni. Igaz csak két megállója van, de az utazás mellé cukrosperec is jár. Mindeközben a szereplők rendszeresen dalra fakadnak, a dalok kottája pedig - láss csodát! - a könyv hátuljában található! Sajnos a zenei hallás nem tartozik számos tehetségem közé, de ezt próbálom pótolni a szorgalommal. Előkaptam a furulyát, és nem voltam rest, megpróbálkoztam egy-két dallal, hogy együtt énekelhessük. Hát, annyi biztos, hogy a nemlétező vonalkultúrámat könnyebb volt fejleszteni. 

A fentiek után elég töményen sziruposnak hangzik az egész, nagyjából úgy, mintha négy réteg marcipánnal vonnánk be egy merőkanálnyi baracklekvárt. Valójában inkább napsütéses érzés árad a történetből, egy adag egészséges optimiuzmussal, olyan úgyismindenjólesz-fajta érzés. Ettől pedig árad belőle a vidám könnyedség, mint gyerekkoromban, amikor vége lett az iskolának, sütött a nap, kaptam fagyit, elmentünk a játszótérre és még a kedvenc szoknyám is rajtam volt. (Igen, volt idő, amikor ennyi elég volt a boldosághoz. Ma már annak is örülök, ha nem kell három adag ruhát kimosnom egy nap.) 

Persze azért Kardamóm városkájában sem fenékig tejfel az élet, hiszen a három rablófivér - Kaszper, Jeszper, és Jónatán - készleteik kifogyásakor beszerzőkörútra indul, és ilyenkor bizony kipakolják a hentes, a pék és a boltos üzletét. No nem nagyon, csak éppen szükségleteiknek megfelelően, mert még egy rablótól is az a szép, ha mértéktartó! A kalamajka tehát velük kezdődik, mert nem elég, hogy nekik maguknak nincs mit enniük, még a házikedvenc oroszlán is éhes. Így nekivágnak, hogy  feltankoljanak a szükséges dolgokkal. Legjobban azzal dühítik fel a békés városlakókat, hogy elrabolják Zsófi kisasszonyt, aki ugyan rendkívül szigorú, de remek gazdasszony. Ezért őt szemelték ki a feladatra, hogy rendbeszedje a rablótanyát, mert főzni/mosni/takarítani persze egyik rabló sem szeret.

A számításuk nem nagyon jön be, mert a kisasszony nemhogy megrémülve nincsen, de még élvezi is a helyzetet, és kezdetét veszi a rabló-mosdatás. Úgyhogy másnap estére gyorsan visszalopják a kisasszonyt, mert  a rablóknál szigorral nem lehet semmire sem menni. Nemúgy ha szép szóval, dícsérettel bátorítják őket, mint a rendőrbiztos Basztián és felesége! Így aztán nemcsak úgy döntenek, hogy mégiscsak jó érzés tisztának lenni, de belátják, hogy ha felhagynak a rabló múlttal, akkor ők is részesei lehetnek a városi villamosozásnak, és egyáltalán az általános kardamómi boldogságnak.  

Úgyhogy szépen új életet kezdenek, de azt nem mondom meg, hogyan és miként, muszáj elolvasni. Na jó, a végére egy kis támpont:

Szerettem, ahogy olvasás után P kíváncsian ismételgette sutyorogva magának az érdekes, idegen hangzású neveket. Még másnap is kántálta játék közben, úgyhogy gyorsan meg is néztük, hogy hol van Norvégia, bár a történet egy elképzelt helyen játszódik. 

Az illusztrációk ugyanolyan vidámak és kedvesek, mint a történet. Meghitt képek, vidám alakok,  életteli színekkel. Mindegyikből egy darabka jókedv árad. Kell egy ilyen kis mosolyforrás. 

Mivel a könyv illusztrációit, csakúgy mint a dalok zenéjét a történet írója készítette, nem tudtam ellenállni, és gyorsan rákerestem, mit lehet tudni róla. Sok információt nem találtam, de Norvégiában számos meséje jelent meg, sokból zenés mesejátékot, bábelőadást is készítettek. Sőt, nálunk film is készült a könyvből, A három jószívű rabló címmel, és ha jól tudom rádiójáték is.  A legizgalmasabb meglepetés pedig mégiscsak az volt, amikor a Kaláka Hol a nadrágom? c. lemezéről jól ismert dallal találkoztunk a könyvben. Úgyhogy reggelente lehetett énekelni a rablók dalát, amikor veszettül kerestük az elkószált ruhadarabokat. 

Ráadásul most gyereknapi akció is van a kiadónál, úgyhogy 50%-kal olcsóbban lehet hozzájutni. 

Ha tetszett a bejegyzés, ne felejtsd el like-olni a Hintafa Facebook oldalát. Akkor bizosan nem maradsz le a további kalandjainkról sem.