A Német-játékdíj (Spiel des Jahres) idei jelöltjei/díjazottjai kapcsán tervezett körutazás második részében (első itt) a gyerekjáték kategóriában induló Reiner Knizia Mmm! társasjátéka a főszereplő.

Gyereknek társast venni kicsit mindig ingoványos talaj. Egyfelől azért, mert ami tegnap még hatalmas kedvenc volt, könnyen előfordul, hogy az éjszaka leple alatt kiesik a pixisből. Másrészt -önző módon- fontos, hogy egy játék ne menjen totálisan a felnőtt agyára, és legalább egy icipicit szeressen vele játszani, főleg ha napjában hatszor előkerül. A Mmm! esetében pusztán a kíváncsiság hajtott (szerettem volna tudni, hogy mit tudnak az idei gyerekjáték kategória jelöltjeit) minden elvárás nélkül kezdtünk játszani. (Mindig így kellene csinálni.)

Az elsősorban az 5+ korosztálynak szóló, kooperatív gyüjtögetős játékában Egér Karesznak, a háziegérnek kell segítenünk a Kovács-család konyhapultjáról megszereni és elszállítani az ott sorakozó ételeket még azelőtt, hogy Kovácsék ádáz fekete macskája eljutna Karesz lakhelyére, a kamrába.

A szabálykönyv (egyelőre csak angol és német nyelvű van a dobozban) nagyon gyerekbarát, jól átgondolt, alapos, tele kedves (de nem bárgyú) mondatokkal. A játék szabályai egyszerűek, akár pár mondatban is összefoglalhatóak, ami ennél a korosztálynál nagy előny. Főleg, ha olyan gyerekkel játszunk, akinek még kevés tapasztalata van. Kevés dologra kell odafigyelni, így igazán kezdő játékos is hamar cselekvően tud részt vállalni. Arra is gondolt a szerző, hogy a játék kimenetelétől függetlenül pár mondatos értékelést írjon, hogy a gyerekek is el tudják helyezni a teljesítményüket. Még ha veszítettek is, ne kudarcként éljék meg, és ne keseredjenek el, inkább próbálkozzanak újra. Ez egy fontos mondat, ami szabályleírásokban ritkán hangzik el. Mindent elkövet, hogy a játék ne csak kihívás legyen, hanem örömteli élmény is.

A tábla, a kockák, a macska figurája és a Karesz-korongok is masszívak, szépek, színesek, vidámak. Jó őket kézbe venni és játszani velük. A tábla jobb oldala a konyhapultot ábrázolja, ahol az öt fajta élelmiszerből (baguette, hal, uborka, sajt, répa) sorakoznak a különböző méretű (2,3 vagy 4 négyzetből álló) ételek. A bal oldalon a macska halad egyenesen Karesz tanyája felé. 

A játék három lépésben zajlik

1. dobás, majd kocka vagy kockák lehelyezése

2. opcionálisan két újradobás, utána kocka, vagy kockák lehelyezése

3. az ételek begyűjtése.

Dobás után megnézzük, hogy melyik ételfajtát mutatja a kocka. Ekkor összebeszélünk játékostársainkkal, hogy hova melyik étel fogjuk begyűjteni. Azért lényeges átgondolni a kockák lehelyezését, mert ha a begyűjtés végeztével nem tudunk egy ételt sem végigrakni (mind a 2,3,4 négyzetét koronggal letakarni), akkor lép egyet a macska. Ez a játék elején még nem olyan nehéz, főleg a két újradobással, azonban idővel beszűkülnek a lehetőségeink. Ekkor már gyakran előfordul, hogy az újradobásokkal együtt sem sikerül a várva várt répát, vagy halat kidobni. Természetesen Egér Karesz élete nem ilyen egyszerű. Bár összesen háromszor dobhatunk újra, mindegyik dobásnál legalább egy kockát le kell tudnunk rakni a konyhapultra, különben megint a macskán a sor. 

Az első dobás eredménye: uborka-sajt-sajt. Mivel végig tudtam rakni egérkorongokkal a két négyzetből álló sajtot, a macska nem mozdul.

Tehát a macska két esetben léphet:

a) ha a dobások/újradobások során nem tudunk kockát lehelyezni, és 

b) amennyiben a kockák lehelyezésekor nincs egyetlen olyan élelmiszerfajta sem, amelyet befejeztünk (vagyis az összes négyzetét befedtük korongokkal).

A második körben is szerencsésen gurítottam. Az első dobás eredménye egy bagett és egy sajt. Az újradobásnál pedig sikerült még egy bagettet szereznem, így befejeztem mind a két részét. A macska továbbra is a helyén rostokol.

 Nagyon tetszik, hogy a tervező nemcsak a kétoldalas táblával gondolt a gyakorlottabb játékosokra, hanem a lerakásoknál is beépített egy szabályvariánst, amivel picit megnezíti a dobások/lerakások ügyét, ezzel az idősebbeknek is élvezetesebbé válik a játék. 

 Érdekes volt, ahogy a gyerek lassan ráébredt, hogy milyen arányban és ritmusban érdemes a dobást/kockalerakást intézni. Az első játékok során P sebes tempóban, minden terv nélkül pakolta a kockákat, hamar eljuttatva a macskát a győzelemig. A sikeretlenség felett érzett csalódása az elkövetkezőkben nagyobb óvatosságra, átgondoltságra ösztönözte. Azt is megbeszéltük, ő pedig homlokráncolva vette tudomásul, hogy ebben a játékban az esélyeknek, és a kockázatnak is szerepe van, így a tervezésnél figyelembe kell vennie a hamar beszűkölő lehetőségeket is. Amikor erre ráérzett, gyorsan átvette az irányítást és tervezést.

Sajnos ebben a körben nem sikerült egyetlen ételt sem befejezni, a macska lép egyet előre. 

Mivel kooperatívan szerezzük meg az ételeket, ez azzal az áldásos "mellékhatással" is jár, hogy nincs sértődés, nincs veszekedés. Nem azzal megy el a játékidő fele, hogy a sértett önérzetet kezeljük. Nem mintha nem érteném meg, hogy fáj, amikor veszít, de egy idő után elég kellemetlen, ha az egész játék arról szól, hogy a sértődéseket kezeljük. Ehelyett viszont bőven van alkalom átadni a gyeplőt a gyereknek, hogy ez alkalommal jöjjön rá ő, a játék működésére, a siker útjára. 

Összességében a Mmm! nagyon kellemesen meglepett. Knizia jól eltalálta a korosztály igényeit: kevés szabály, érdekes, mégis izgalmas kihívás. Gondolkodtat miközben a kockáztatás/esélylatolgatást gyakoroljuk, bónuszként nincs rivalizálás, hiszen a játékkal küzdenek, nem egymással. A szabálymódosításokkal/nehezítésekkel nemcsak az öt, hanem akár kilenc évesek számára is érdekes kihívás. Játékélmény szempontjából is tartalmas, így akár a különböző korcsoportú, eltérő tapasztalattal és tudással rendelkező gyerekek is tudnak együttműködni.  Nálunk P aktívan próbálta elmagyarázni a lelkes öccsének, hogyan érdemes lehelyezni a kockákat, de T még túl fiatal ahhoz, hogy bármit is megértsen a bátyja kockázatelemzéséből.

 Kicsit szomorkodva láttam, hogy mégsem a Mmm! nyert (ennél jobb nevet nem lehetett volna kitalálni?), de vigasztal, hogy a döntőbe jutott játékok között általában mind nagyon jók, a különbség köztük hangyányi, és ezzel vélhetőleg sokan tisztában vannak. Hamarosan játszunk a gyerekkategória másik döntősével a nyertes Stone Age juniorral. 

Ár: cca. 5.970,-- Ft

Korosztály: 5+ 

Külcsín/belbecs: szép, izgalmas, és gondolkodtató

Ha tetszett a bejegyzés, ne felejtsd el like-olni a Hintafa Facebook oldalát. Akkor bizosan nem maradsz le a további kalandjainkról sem.