Játszva minden könnyebb

Hintafa

Hintafa

Szofi és Misu, a két új haver

2016. július 31. - palinta77

A sok nagyobbaknak szóló mese után, most jöjjön mindjárt két, kisebbeknek való jóság a közelmúlt friss megjelenései közül.

Harcos Bálint: Szofi bújócskázik

img_5870.jpg

Legyen a lányoké az elsőbbség. Harcos Bálint Szofi bújócskázik ugyan a Szofi-sorozat harmadik kötete, de nekünk az első kalandunk volt. Nagyon sok, szép sőt még annál is szebb illusztrációkkal tarkított könyvünk van, vagy fordult meg a kezeink között, épp ezért kicsit méltatlannak érzem velük szemben, ha azt mondom, hogy most először jutott eszembe a művészi mesekönyv szóösszetétel. Persze, ezt inkább a lassú fogaskerekeimnek tulajdonítom, mint a többi  könyv hiányosságainak (mást ne mondjak itt van mindjárt a Matyi és Sári-sorozatot illusztráló Adolf Born munkája). Mégis, amikor átlapoztam Szofi bújócskázós könyvét azonnal ez a két szó ugrott be.  img_5869.jpg

Gyönyörű, az álom- és a fantáziavilág határán mozgó milliőbe csöppenünk, ahogy Szofi anya biciklijén gubbasztva maga mögött hagyja a várost és elmennek az erdőbe. Cristina Quiles meseszép, légies képekkel kíséri végig a kirándulásukat, aminek szelíd, vidám hangvételű, huncutkodós-bújócskázós kalandjai a valóság és időnként a képzelet határait súrolják. A finom lírai történetszövés és a képi világ elválaszthatlanul összeolvadnak. Az egész történet annyira bájos és egyszerű, hogy a legkisebbek is megértik, a nagyobbak pedig örömmel hallgatják újra és újra. T-t például annyira megfogta, hogy napok óta bújócskázunk, és minden étkezésnél piknikre kell készülnünk. Engem is magával  ragadott az a meghitt hangulat, ami a meséből árad, és igazán szép, ahogy a szöveg és az illusztrációk ilyen tökéletesen passzolnak egymáshoz.

 

Rotraut Suzanne Berner: Misu mindendre kíváncsi

img_5878.jpg

Misu, a kisnyuszi visszatért, és újra nagyon kíváncsi. Ugyan az első kötetből (eddig) kimaradtunk, a másodikat állandóan magunkkal hurcoljuk, és már vagy tucatszor el kellett olvasnunk T-nek. Ez pedig nagy öröm, mert -azt hiszem említettem már- T válogatós olvasó (hallgatóság), nem könnyű átlépni az ingerküszöbét.

img_5875.jpg

A kisnyúl történetei -akárcsak az írónő évszakos böngészői- elsősorban a legkisebbeknek szólnak. Nem csak azért, mert valóban nyúlfarknyiak (a leghosszabb is csak két oldal). Olyan problémákról, félelmekről, mindennapi apró-cseprő esetekről mesél, ami ezt a korosztály foglalkoztatja, érzelmileg megérinti, velük is megtörtént, láttak már ilyesmit, vagy álmodoznak róla. Ügyesen és tömören foglalja össze a rövid fejezetekben az eseményeket. Nem veszik el a felesleges részletekben, mondanivalója könnyen érthető. Ugyanakkor nem fél a kellemetlenségeket, szomorúságokat sem megmutatni. (Böngészőiben is szerepelnek kerekesszékes emberek, az éjszakával foglalkozó részben pedig bűnözőt lefülelő rendőr. Nálunk mindkettő sokáig volt beszédtéma.) Az illusztrációk kedvesek, aranyosak és igazán jó kísérői a meséknek. Meleg színei, barátságos figurái jópofák, a nyulak pedig amúgyis olyan szerethető banda. Németországban a könyvsorozat olyannyira népszerű, hogy már 12 kötete jelent meg, vannak Misu tematikájú játékok, sőt még szívdobogtatóan édes kesztyűbáb is. (Úgy tűnik nagy  hagyománya van annak, hogy egy népszerű könyvekhez játékok is készüljenek, lásd a Kis szellem, Torzonborz, A kis boszorka.) Idén, munkája elismeréseként Berner kapta meg az Ibby, nagyon rangos Hans Christian Andersen -díját illusztrátori minőségében.

img_5873.jpg

Misu kalandjai elsősorban a 2-5 korosztálynak szólnak, mégis szülőként is tanulságosnak találtam. Van, hogy egy makacs, nekifeszülős ellenállás mögött gyakran feloldatlan félelem lapul (Misu nem iszik, mert fél, hogy kiesik a vonat wc-jének lyukán), vagy a nyugodt pillanat utáni vágy (Misu elbújik anya és a rá váró feladatok elől), esetleg csak azt szeretné, ha valaki meghallgatná (Misu faképnél hagyja apát, és inkább mackónak meséli el a kirándulás eseményeit). Önreflexió gyakorlásához is tökéletesek ezek az olvasások, mert van, hogy utólag jövök rá, hogy jobban is kezelhettem volna egy helyzetet (és Bettelheim okos szavai is csak eső után jutnak eszembe, amikor már rég kifutott a tej). Néha hiányzik a konstruktív problémamegoldás, az alternatíva kieszelése, és van, hogy hirtelen lendületből, csak egy szimpla "nem"-re futja, ami melegágya a további cirkusznak. 

Szerettem, hogy Berner nem foglal egyértelműen állást a szülői értékek mellett, hanem huncutul kikacsint a gyerekekre. (Semmi durva, de például Misu az éretlen gyümölcs okozta hasfájás után azt a következtetést vonja le, hogy a következő pikniken inkább csokit esznek majd, hiszen az mindig érett.) És igaza is van.

Bónusz: az utóbbi napokban mindkét(!!!) gyerek rákapott arra, hogy azzal az összebújós, lámpaoltás utáni mesével kell őket altatnom, ahogy Misu anyukája. Kedves Misu anyukája, lehetek a barátnőd? Állati jó kalácsot tudok ám sütni.

 

Ha tetszett a bejegyzés, ne felejtsd el like-olni a Hintafa Facebook oldalát. Akkor bizosan nem maradsz le a további kalandjainkról sem.  

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://hintafa.blog.hu/api/trackback/id/tr438902236

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása