Nagyon jól esik olyan írók könyveit olvasni/felolvasni, ahol a szerző maga is érzelmileg elköteleződött, és mindent beleadott az írásba. Olyan, mintha elemi erővel szakadna ki belőlük a szöveg, csak hömpölyög és engem is magával ragad. Szívből szerettem A Szemüveges Szirént.*

Dunajcsik Mátyás első ifjúsági regénye kívül-belül, elejétől a végéig, fejjel lefelé, vagy bárhogy nézve -gyönyörű. A szöveg megkomponáltsága, ritmusa, a leírások, a történet, az illusztrációk, minden apróság tökéletesen a helyén van. Magával ragadó és lebilincselő. Körbelengi Izland és a világítótornyok izgalmas, és ismeretlen világa, a szelek, a tenger rejtelmes milliője. 

A történetben sokszor előkerül a jazz. A szöveg szépségét talán én is ezen keresztül tudom legjobban meghatározni. Ahogy egy jó jazz szám is, a Szemüveges Szirén is apránként jut be a pórusokba, és kezd el cirkulálni a rendszerben. Ha pedig bejutott, nem is távozik onnan, újabb és újabb árnyalatait mutatja meg. Az egyszerűről hamarosan kiderül, hogy gazdag palettával dolgozik, aminek a rétegei lassacskán fedik fel magukat. Velem maradt a hangulata, érzések, gondolatok. Pedig nem tülekednek a gigászi kalandok, sem a pörgős fordulatok. Mégis olyan szép és kerek az egész. Időnként visszafogott, máskor mulatságos, elgondolkodtató, vagy megható. Az egész olyan valóságos és fajsúlyos, amilyennek az ember csak a nagyon igazi, fontos érzelmeit, élményeit érzékeli. Ráadásul mindez érhetően megfogalmazva a 10+ korosztálynak. Ennél menőbbet keveset tudok elképzelni. (Ja, és az örök kedvencem: van benne könyvjelzőőőőőő!!!)

Atlanta, édesanyja halála után apukájával elköltözik Szelesszirtre, Izland egyik világítótornyába. A történet a születésnapján indul, amikor megkapja a felfedező nagypapa, Szinbád távcsövét. Ahogy a tengert fürkészi, a távolban felfedez egy nagyon réginek tetsző hajót egy fekete halom mellett. Természetesen azonnal utánanéz a furcsa jelenségnek és kiderül, hogy a Fekete követ látta, mellette pedig valószínűleg egy kísértethajót, amiről csupa rémisztő legenda kering. El is határozza, hogy soha, de soha nem megy el oda. Miért is tenné, hiszen a legutolsó ember aki ott járt, elmegyógyintézeti ápolásra szorult.

Egy nap a kósza, de annál vadabb szél egy apró sirályfiókát sodor a világítótoronyhoz. Nemsokkal azután, hogy Atlanta védelmébe veszi a tehetetlen kis jószágot megérkezik a kétségbeesett sirályanyuka is, de nem tud leszállni. A kislány látja a sirály szemében a fájdalmat, ismeri a mardosó magányt, amit a szeretett lény elvesztése okoz, így elhatározza, hogy elindul és a fiókát visszaviszi a családjához. Pechére sajnos a Fekete kövön laknak. Eleinte minden jól megy, de hamar kiderül, elnézte a naptárt és kirándulása pont telihold éjszakájára esik. Legnagyobb rémületére a kísértethajó is feltűnik. Ám az ő gondjára egy sirályfiókát bíztak, akit nem hagyhat cserben, hiszen attól, hogy valaki nem beszél a fájdalmáról még komolyan szenvedhet. Ebből az érzésből bátorságot merítve  fellép a kísértethajó fedélzetére, és felfedez egy elképesztő, több évszázados titkot, a hajó kapitányáról, céljairól és persze a sirályokról.

Ezzel a félelmetes kísértetsztori nem várt fordulatot vesz. A végére pedig a szereplők élete átrendeződik, és a feloldhatatlannak tetsző magány átfordul meghittségbe, és új szívet melengető távlatok nyílnak. 

Az illusztrációkat készítő Gilicze Gergő** pontosan ráérzett a szöveg hangulatára. A képeken elrejtett kódlobogók  feltüntetése nemcsak a hangulaton és a hitelességen dob nagyot, hanem olyan ritka érdekesség, amiket imádok bogarászni. A lila-fekete-sárga-fehér színekben pompázó illusztrációk tökéletesen illeszkednek a szöveghez. Az időnként mélabús felnőttek világába betör Atlanta pulóverének, kabátjának gyönyörű, energikus napsárgája, ahogy a remény, a kitartó szelíd szeretet elszántan átszivárog a szomorúságon és új energiával tölt fel a környezetét. 

*Minden további alliteráció a véletlen műve, én ott sem voltam. 

** Nemrég belefutottam az illusztrátor vizsgamunkájába a Rumcsempész nevet viselő gyönyörű társasjátékba. Ezen a linken megcsodálhatjátok a gyönyörű térképet (tapétának is elfogadnám, csak nézhessem egész nap), az utolsó részletig szépen kidolgozott hajókat, kockákat és a játékelemeket tartó zsákocskákat. Remélem még sok munkájával fogok találkozni.

Ha tetszett a bejegyzés, ne felejtsd el like-olni a Hintafa Facebook oldalát. Akkor bizosan nem maradsz le a további kalandjainkról sem.