Végre! Amilyen jó dolgunk van nekünk mostanában könyvek terén (is), nem is tudom hogyan örüljünk annak, hogy a Pagonynál tegnap újra megjelent a cseh szerzőpáros Milos Macourek és Adolf Born Mach és Sebesztova az iskolában c. könyve, csak most Matyi és Sári  néven. Őszintén szólva nekem semmi bajom nem volt az eredeti nevekkel sem, így legalább jól megbeszéltük P-vel, hogy máshol bizony máshogyan vannak a dolgok, nevek terén is. 

 A történetről dióhéjban: a két barát hozzájut egy letépett telefonkagylóhoz, ami egészen különleges dolgokat tud, amiből aztán sok izgalmas kaland, kalamajka keveredik, hét fejezeten keresztül. 

Igazából nem is csak maguk a (sokszor abszurdan vicces) kalandok adják a könyv vonzerejét, hanem a nyelvi világ, ami egyszerre ötletes, lendületes, és ömlik, kb. úgy, ahogyan egy kisgyerekből tud folyni a szó, mindenféle pont, vessző és lélegzetvétel nélkül. Csak győzzön a felnőtt lépést tartani, és raktározni az információkat. Ezért pedig nyilván hatalmas köszönet a jár fordítónak, aki talán Kovács Péter lehetett (a mi példányunkból hiányzik egy oldal a könyv elejéről, pont ezzel a fontos információval, úgyhogy ez ügyben nem tudok hitelt érdemlően nyilatkozni). A sodró szöveg ellenére nálunk nem okozott gondot az olvasás, minden perce élvezetes volt a hallgatóság és a felolvasó számára is.

Hogy a felnőttek számára kissé testközelibb példát hozzak, a tipikus cseh humor manifesztálódik, és itt bátran lehet Svejkre gondolni. De talán helyénvalóbb a Sörgyári capricciot említeni, mert a könyvben a gyerekek egy percet sem bénáznak, intézkednek, tesznek-vesznek, értekeznek mi pedig mulathatunk. 

Még emlékszem, amikor a gimnázium vége felé a héven zötykölődve olvastam a Sörgyári capricciot. Miután nagy küszködések árán sikerült elnyomnom a hangos röhögést, ehelyett inkább halkan,de könnyezve derültem. Aztán amikor a végállomáson leszálltam és várt rám a szerelem. Én pedig elmorzsoltam néhány könnycseppet. Szegény, nyilván annak tudta be a könnyeimet, hogy a viszontlátás öröme taglózott le ilyen mértékben. Talán ma, a reggelinél helyreigazítom ezt az immáron évtizedes félreértést.

Végül, és távolról sem utolsó sorban nem lehet szó nélkül elmenni a könyv illusztrációi mellett sem. Mert nemcsak a szövege remek, de az illusztrációi is fantasztikusan szépek, olyan igényesek, ahogy azt egy festő keze munkájától elvárhatjuk. Jól kiegészítik a szöveget, így nézegetni, lapozgatni is ugyanolyan nagy öröm volt, mint felolvasni és hallgatni. 

Népszerűségéről még annyit, hogy Csehországban film is készült a könyvből. Tudom, ne legyek telhetetlen, de nem lenne klassz, ha nálunk is levetítené mondjuk a Tv?

Mi még használtan szereztük be a Könyvmolyképző által 2005-ben kiadott példányt, de -ahogy ígérték- mostmár lehet újra olvasni, és rötyögni. 

Ha tetszett a bejegyzés, ne felejtsd el like-olni a Hintafa Facebook oldalát. Akkor bizosan nem maradsz le a további kalandjainkról sem.