Időnként felbukkannak könyvek, amiket nem tudunk letenni. Nem elég, hogy egymás után többször elolvassuk, nézegetjük, beszélgetünk róla, idézgetjük, kézműveskedünk valamit a könyvből, újra és újra előkerül, hogy megint elolvassuk, egymás után ötször.

Feltett szándékom, hogy a gyerekeimből könyvmolyokat neveljek, ehhez pedig nagyon jó, ha vannak olyan "alapkönyvek", amik majd évekkel később is előkerülnek, újra átélve nemcsak a történet izgalmát, de a meghitt perceket, amikor összebújva olvastunk. Már csak ezért is nagyon nagy becsben tartjuk az ilyen kincseket. Ha el kellene mennünk egy lakatlan szigetre, ezekbe csomagolnám A minden fizikai és egynémely lelki szükségletet kiszolgáló multitoolját és a gyufásskatulyát. 

P tavaly, a névnapjára kapta a Kolibri Kiadónál megjelent könyvet. Sokáig töprengtem rajta, mert nem volt éppen olcsó darab (jó, annyira drága sem, főleg a belcsínyhez mérten,de akkor ezt még nem tudtam), ráadásul pont semmilyen akcióban sem szerepelt, de annyira tetszett a borító, amin szerepelt egy kalóz is (bármi jöhet, ami kalózos, sőt rögtön kettőt kérünk szépen belőle!), hogy végül mégis bizalmat szavaztam neki! És milyen jól tettem. Mert utána napokig ezt olvastuk. Az ötödik olvasás után bevallom már kicsit untam, nem így P! Fáradhatatlanul lapozgatta és bárkit, de tényleg bárkit, aki több betűt ismer mint ő megkörnyékezett, hogy olvassák neki. Annyira nem tudtunk elszakadni a történettől, hogy utána rajzoltunk térképet, gyurmából megcsináltuk a szereplőket, a körtével együtt. Csináltunk éjfekete tengerben lebegő tüneményeket, szerepjátékokat játszottunk. Kicsit izgultam, nehogy nekem kelljen Karc alpolgármestert alakítanom, de végül Micimackó nyerte meg magának. 

A történetben Micó (egy macska) és Sebastian (egy elefánt) külső körülmények hatására (ez Karc alpolgármester) kalandos utazásra indul megkeresni a városka elveszett polgármesterét. Útjuk során leküzdenek a három félelmetes akadályt: egy sárkányt (tengeri típusú), továbbá kalózokat, az éjfekete tengert, hogy végül kikössenek egy nagyon rejtélyes szigeten is.

A könyv szerzője Jakob Martin Strid képregényrajzoló, akinek ez az első magyarul megjelent műve, de remélem, nem az utolsó, mert ez a könyv nemcsak kívülről nagyon hívogató, de belülről is csodaszép. Mozgalmas, gyönyörűen színezett rajzok, amelyeken sok apró, vicces részlet van, és ami számomra igazán nagy öröm volt, a történet nem mellékesként van hozzácsapva (sajnos erre is van példa, de én ott is simán megbocsátottam, mert olyan szépek voltak a rajzok -a Lindberghről van szó), hanem kerek egész, izgalmakkal és boldog végkifejlettel. A fordítás Petrikovics Edit munkája.

Kicsik-nagyok kedvence, nálunk még biztosan sokszor előkerül. 

Ráadásnak pedig -ha már sárkányok- még elárulom, hogy közepes fokú szobai körforgó-fétisem van, simán bármikor elgyengülök ha egy ilyen kis pörgő-forgó izét látok. Ezért, ha már szerencsére sárkány is szerepel a könyvben készítettem P-nek (megünneplendő, hogy 3 kerek hétig egyhuzamban bírtunk óvodába járni) egy klassz sárkánymobilt. A sákrányokhoz a "szabásmintát' innen töltöttem le. Szemeket is szerettem volna rá rajzolni piros metálfilccel, de végül a tulaj nem engedte.

Annyi változtatást eszközöltem az eredeti pdf-hez képest, hogy a letöltött sárkányt nyomtatás után felnagyíttattam kb. 70%-kal, így könnyen ki tudtam vágni (mivel nincs a bejegyzésben írt vágogépem) és némelyik sárkánynak kifelé rajzoltam a meg a farkát, hogy változatosabbak legyenek. A kivágott sablont fotókartonra átmásoltam, a kész részeket ragasztottam, és már kész is volt!

Ha tetszett a bejegyzés, ne felejtsd el like-olni a Hintafa Facebook oldalát. Akkor bizosan nem maradsz le a további kalandjainkról sem.