T is nagyon szereti a zenét, szívesen játszik a ritmusokkal, és hangot adó játékokkal. Elsősorban neki kerestem efféle eszközt, de amit a boltban találtam nem tetszett. Úgyhogy nekiláttunk itthon elkészíteni. Ebből született meg a saját, házi készítésű esőbotunk, amiből muszáj gyerekenként egyet-egyet csinálni, mert olyan jó, hogy senki ki nem akarja adni a kezéből. Osztozkodás ide vagy oda, teljesen megértem. Van ennek a játéknak valami hipnotikus jellege, ahogy peregnek le benne az "esőszemek", teljesen elandalít.  

A prototípushoz kartonhengert A-tól kunyeráltam, aki megszállottam ragaszkodik a csomagolóanyagaihoz, de végül -mert rendes, és mert úgysem hagytam más választást- beadta a derekát. Az első darab után, pedig kénytelenek voltunk egy másikat is gyártani, hogy mindenki esőzhessen. A legnagyobb nehézség az volt, hogy kiderítsem mi ennek a karton papírhengernek a neve,  végül megszánt a postáskisasszony és elárulta a nagy titkot. Okmányhenger!! Mintha egy új dimenzió tárult volna fel előttünk!

Mindent tud, amit egy jó otthon elkészített  játéknak kell: nagyon kevés anyagköltséggel, könnyen és belátható idő alatt lehet elkészíteni, ezért aztán egy óvodással is bátran nekivághatunk. Egyetemes törvény, hogy kalapálni fiúk és lányok is szeretnek, úgyhogy ideális bárkinek, de a szülői felügyelet kötelező.

Ezek kellenek hozzá:

- okmányhenger (mi két méretben vettünk: Ø 54 x 74 mm és Ø 54x 52 mm)

- szögek

- kalapács

- rizs, gyöngybab, nagyobb szemű bab

A díszítéshez:

- színes papír és ragasztó

Elkészíteni pedig így kell:

A szögeket beverjük az okmányhengerbe. Ehhez érdemes az okmányhenger végzáróit levenni, illetve ha hagyjuk  (és miért ne hagynánk?), hogy a gyerek csinálja fogjuk meg a másik végét, nehogy ugráljon.

Mi próbáltuk úgy is, hogy spirálvonalban (ehhez ceruzával előrajzoltam a hengeren a mintát) követték egymást a szögek, és úgy is, hogy egymástól kis távolságban arányosan elosztva. A hanghatás között semmi különbséget nem tapasztaltam, de nyilván az utóbbi módszer jóval könnyebb. Egyedül arra kell figyelni, hogy a szögek ne legyenek egymás mellett se túl sűrűn, se túl ritkán. Az előbbi esetben  elakadnak a babszeremek és nem pereg az eső, utóbbiban pedig alig csepereg. A szögek méretéről még annyit, hogy ne legyenek túl rövidek. Legjobb, ha átérik a henger háromnegyedét. (Lásd a képeket.) Mi, az 54 mm átmérőjű hengerhez 3,5 cm-es szögeket használtunk.

A kalapálás elkészültével érdemes a henger egyik végét ragasztószalaggal leragasztani, hogy használat közben nehogy kipotyogjon a töltelék. Eztán következhet a próba. Itt már P és T is egyik lábukról a másikra ugra-bugráltak izgalmukban, hogy végre legyen saját esőjük. Óvatosan beletöltünk a hengerbe nagyjából három marék rizst/gyöngybabot, és egy marék nagyszemű babot. Majd a henger másik végére is felrakjuk a kupakot, és (a kezünket a nem leragasztott kupakon tartva) megfordítjuk a hengert ellenőrzésként, elég sűrű szemekben esik-e az eső. Ha nem, kezdődhet a kísérletezés. A nagyobb szemű bab nyilván hangosabban fog koppanni, a rizs pedig a sűrűbben hulló apró szemű eső hangjait fogja utánozni. Nekünk legjobban a gyöngybab-nagyobb szemű bab párosítás jött be, de csináltunk olyat is, amiben csak a nagy bab, vagy csak gyöngybab volt.

Amint megvan az ideális mennyiségű töltelék, jöhet a ragasztás és a díszítés. Mi ehhez stiftes ragasztót és A4-es papírokból előre levágott csíkokat használtunk. Ezeket P egyedül is fel tudta ragasztani, csak meg kellett mutatnom, hogyan kenje be a hengert óvatosan ragasztóval. Persze a díszítés opcionális, mindenkinek a saját igényére van bízva. Lehet matricákkal, dekorgumival, szalagokkal díszíteni, vagy bármi mással, ami kéznél van és tetszik. Egyedül a festést nem ajánlom, nekünk a tempera simán lepergett a felületről. 

Már kész is, lehet esőt csinálni. 

Ha a hétvégén esni fog, akkor bocs. Miattunk van. De nem fog esni, megnéztem. 

Ha tetszett a bejegyzés, ne felejtsd el like-olni a Hintafa Facebook oldalát. Akkor bizosan nem maradsz le a további kalandjainkról sem.

Forrás: ez