Még 284 nap, mire újra vakáció lesz. Egyetlen reménysugár P számára, hogy idén lesz történelem óra. Ezt a felfokozott vonzódást a is a könyveknek köszönhetjük. Amit A világ legszebb mondái elkezdett, azt folytatta az ismerkedés Zeusz bandájával, most pedig mindezt felfrissítette Frank Schwieger: Caesar és bandája. A csapat rómait szorosan követte a 25 Árpád-kori szelfi, ami végképp bebizonyította, hogy a töri vicces ÉS érdekes. 

Ezzel a két könyvsorozattal kívánok nagyon lelkes és kalandokban bővelkedő tanévet mindenkinek!

Minden tanév indulásánál igyekszem felvértezni magunkat magunkat jókedvvel, D-vitaminnal, csillámporral, könyvekkel. Jöhet bármi, ami megkönnyíti az átmenetet. (Egyébiránt gyermekem ma az összes tankönyve nélkül ment el az iskolába. Úgy látom hamar visszazökkenünk a tanév rutinjába.)

Évekkel ezelőtt P a szorzótáblába volt beleszerelmesedve, akkor is a mostanihoz hasonló módszerrel sikerült fűteni a kíváncsiságát, ezért most is ezt a bevált receptet követtem. 

Miután Schwieger sikeresen újratöltötte a görög mitológiát, nekiállt, hogy kicsit csiszoljon az ókori Róma megítélésén is. És míg az első résszel kicsit elégedetlen voltam (P már akkor is mindenestől le volt nyűgözve), mert a jópofizó görög istenekkel, ehhez képest a rómaiak jöttek, láttak és meggyőztek. Arról is, hogy érdemes várnunk a harmadik, vikingekről szóló részt. 

Caesar és bandája nem csak hősök, vagy istenségek pantheonja, inkább az ókori Róma lakóinak életéről, történelme egy-egy jelentős pillanatáról tudósít. Romulus, Scaevola, Kleopátra, beköszön egy bátor lány Pompeiiből, végül egy gladiátor. Látjuk Rómát az alapításánál, gall ostrom idején, rómaiakat tanulni, kocsiversenyen szórakozni, tűzvész elől menekülni (amit állítólag Néro okozott).

A kötet felépítése megegyezik az első részével, minden szereplő egy rövid bemutatkozással kezdi, vicces rajzokkal és megnyerően fecsegő stílusban ismerteti életrajzát. A fő csapásvonal az őszinteség. Lehet dicsekedni, de nem hallgatják el a kínos pillanatokat sem.

Schwieger minden fejezet után röviden és továbbra is rajzosan kiegészíti, megmagyarázza az olvasottakat. Így tanulunk a római erényekről, a viseletről, háziállataikról, gyermekjátékokról a fogathajtó versenyekről, a gladiátorokról. Olyan elvontabbnak tűnő témára, mint a keresztények és rómaiak viszonya is kitér.

Kimondatlan reményeimet is beváltotta Caesar és bandája. Pontosan ez a laza, de még nem szétesően nyegle hangnem az, ami frissen tartja és közelebb tudja hozni évszázadok távlatából a múltat. Érdekessé és aktuálissá téve a történelmet. (A fordítás Rácz Kata munkája.)

És ha távlat, meg múlt, akkor mi lenne ha átruccannánk a Kárpát-medencébe, 25 szelfi erejéig? Árpád és cimborái vidám fotójával indítunk, akik a Vereckei-hágón érzik magukat nyeregben. Az utolsó kép pedig III. András korában, egy lelkes országgyűlési pillanatot kap el János, kalocsai érsek. 

Jelentős történelmi pillanatokat örökítenek meg az önarcképek szerzői: Berthóthy Ágnes és Rátkai Kornél. Igazán akkor lesz érdekes mindez, ha megmerítkezünk a képekre érkező megjegyzésekben. Van, hogy elképzelt személyek húzzák egymást, de ahol lehetett, ott valóságos szereplők spanoskodnak. Vágod? 

Természetesen a szelfikhez a megfelelő beszédstílus nélkülözhetetlen, valószínűleg ezzel nyeri meg végleg a szerző a kiskamasz olvasótábort a történelem ügyének. Amikor csak lehet, tolják szlenget, pötyögtetik emojikat. Ettől kicsit  komikusak, de karnyújtásnyi közelbe kerülnek a töri TZ-k főszereplői.

Jól kifundált játék ez a történelemmel. A képekkel és erős színekkel telített világunkban, a jópofa illusztrációknak köszönhetően minden alkalommal belépünk egy szituációba, aminek háttere, a beszélők motivációi, többé-kevésbé kiderül a mondandójukból. A tankönyvekben feketével kiemelt sorok helyett textúrát, sokféle színt, karaktert kapnak szereplőink. Nem kétséges, hogy érezzük a honfoglaló kipurcanását a sok kajtatás után, vagy Anasztáz testvér megkönnyebbülését, amikor elkészült a Halotti beszéd fordításával.

A képekre érkező megjegyzések után a szerző rövid (két oldalnál sosem hosszabb) ismertetője következik, amiben a beszélgetés részleteiről fellebben a fátyol. Lőrincz úgy próbálta megoldani -többnyire sikerrel-, hogy a színfalak mögé pillantva olvasmányosak, érthetőek legyenek az összefoglalók. Hogy összeálljon a kép, itt már kell egy kicsit figyelmesebben érdemes haladni, de megéri. 

Kíváncsi voltam, hogy P-ben mennyire hagytak maradtak meg ezek az összefüggések. Az első olvasásoknál még úgy láttam, hogy az az érdeklődő zűrzavar uralkodik, de idővel az újraolvasásoknak köszönhetően le fog tisztulni. Annyi bizonyos, hogy azokon a napokon is magával cipeli a töri könyvét olvasgatni, amikor nincs órájuk.

Lelkesen gyűjtöm azokat a könyveket, amik tudnak és mernek érdekes eszközöket igénybe véve olyan mesékkel/történetekkel előállni, amik lesöprik az olvasót a lábáról (az első belelapozást egy puha fotel előtt javallott véghez vinni), érdeklődését azonnal a megfelelő csatornába terelik. Az a tanév mindig jól kezdődik, amikor sikerül ilyen könyvekre szert tenni.