Valami mindig van. Tavaly a HP-láz, most a nyárral ránk törő képernyő-láz vetette vissza P olvasásait. Míg előző évben türelemmel és finom célzásokkal próbálkoztam más könyvek felé is terelni, idén úgy döntöttem, hogy a szívének kedves focit hívom segítségül. És milyen igazam lett, mert az Erdei focibajnokságot legalább négyszer kiolvasta.

És ötödszörre is szívesen hallgatja, míg T-nek olvasom fel. Ilyen komoly erényekkel, meg egy békés délutáni focizással indul Nagy László Krisztián története. A nyuszik békés játékát hamar megzavarják a kötekedő rókák. Szó, szót követ, majd hamar kihívásra kerül a sor és egy szempillantás alatt az egész erdő focilázban ég: vajon melyik csapat fogja a bajnoki címet végül megnyerni? Lehet esélyük az apró nyusziknak olyan erős és fizikailag jól megtermett ellenfelekkel szemben, mint a farkasok és a rókák? Nos, a végére kiderül.

Nagyon kevés -legalábbis P ízléséhez mérten- olyan focis történet van, ami regényes formában, hosszabban foglalkozik kedvenc hobbijával. Pate focikönyvén és a GÓL!-sorozaton kívül nem nagyon talált megfelelőt. Persze Puskás Öcsi életét feldolgozó mesék és Rúgom a bőrt is megvolt, de a két utóbbi címet inkább a kisebbeknek ajánlja.

Ezért is röppent gyermekemnél a nyár legkedvesebb olvasmányai közé. A szerző nagyon jól megfogja a focikedvelő olvasók/mesehallgatók figyelmét. Pedig akkor sem lettem volna meglepve, hogy ha a 10,5 éves gyerekem (magát önálló döntésekre alkalmas majdnem-felnőttként tartja számon) a mesés karaktereket  gyerekesnek ítéli. Ezzel szemben még az újraolvasásokat is szemmel látható izgalomban töltötte. 

A történetet a nyuszik, a bajnokság egyik legparányibb termetű csapata szempontjából látjuk. A kezdetektől indulunk, amikor a játékosválogató után edzőt kell maguknak találniuk, hogy segítségével egy csapattá váljanak. Nagyon tetszett ez a történetépítés. Hiszen a gyerekek is ezt élik meg saját edzéseiken, vagy erről álmodoznak, hőseiket elnézve. Nagy Krisztián pedig mindent megtesz azért, hogy álmodozásaiknak képet és színt adjon.

A fociért hozzám hasonlóan félszívvel rajongók (a többiek elnézését kérem, de legalább kulturáltan tudok étkezni), elképzelhető, hogy a meccsek leírását vontatottnak találják majd. A könyv háromnegyedéig a legtöbb fejezet játékleírása túl hosszú volt, nehéz volt a képzeletemben követni, hiszen azt sem tudtam, hogy egy-egy kifejezés mit jelent, ez pedig bennem megakasztotta a mesét. Az elődöntőre a történet ritmusa is új erőre kapott és olyan tempót diktált, amit én is, mint alibiző is élveztem. 

Szenzitív pontra tapintott Nagy, amikor a humort jobbára csak olyan szójátékokban mérte, mint a Bundásliga, Sírnifox, Robin Hód, Nézi Jenő, Góbi Tilda, Borzelóna, vagy a nyúlpesti postás… Az első húsz, a valóságot erdei mesekörnyezetbe öltöztető megoldás még vicces volt, de utána kicsit megfáradt a mosolyunk.

Értékeltem a történet kerekségét és az ívet, amit bejártak a szereplők. A focibajnokság tanulságokkal is szolgált, nagyon jól megörökítette, hogy milyen verbális megfélemlítéseknek, vagy tettleges bántásoknak vannak kitéve a gyengébbek (vagy akiket annak vélnek). Hogyan próbálják meg elbátortalanítani, a lelkesedésüket, önmagukba vetett hitüket megtiporva elbukják a meccseket és ami sokkal fontosabb: hogyan szerzik vissza a nyuszikák az önbizalmukat és kapják össze magukat akár egy vesztesnek vélt helyzetben is. Az elmúlt években nem nagyon találkoztam olyan könyvvel, ami ekkora gyerekek számára fogalmazza meg a kitartást és a csapatmunka örömeit és a sportban rejlő többi örömöt. Nagy jól egyensúlyoz azon a vékony mezsgyén, ami a trófeáig vezet. 

Nem csoda, hogy az ajánlás ilyen széles korcsoportot céloz meg. Egyfelől nagyon erős mesés elemek a kisebbeknek (6 évesek) kedveznek, másrészt viszont a megélt események és az üzenet a nagyobb (10 éves) olvasókkal is rezonál. Egri Mónika szép rajzai nagyon ügyesen megtalálják a kapcsolatot a kicsikkel és a nagyobbakkal is. Képei sokat segítenek, hogy megértsük egy-egy szituáció hangulatát, de arra is alkalmasak, hogy kedvességükkel elsimítsák a játék izgalmából keletkező feszültségeket. 

Bár arról nincs hír, hogy a hétköznapokban marketing ügynökség kreatív vezetőjeként dolgozó szerzőnek az Erdei focibajnokság egyszeri kalandozása volt a gyerekirodalomba, én nagyon örültem, hogy született egy könyvfocirajongóknak.