Na, melyik állat leli a legnagyobb örömét az olvasásban? Hát persze, hogy a Kaméleon. 

Az úgy volt, hogy igyekeztem nagyon alaposan körbetúrni az elérhető forrásokat az olvasóvá nevelés témakörében. Mitől szereti meg a gyerek az olvasást? Mik a legjobb módszerek, egyáltalán kell-e bármi módszer, vagy elég hagyni, hogy magától kialakuljon stb.? Az egyik ilyen kutatóexpedícióm eredményeként fedeztem fel a Kaméleon Olvasóklubot. Aztán mindjárt az elején jól elnéztem a dolgot, mert azt hittem, hogy csak második osztálytól kezdődően hírdetik meg. De aztán a kedves és segítőkész adminisztrátornak köszönhetően a tavalyi évben klubtagok lettünk. A mai posztban összefoglalom, hogy miért játszunk velük idén is.

1. A Kaméleon igényes. Az egész évben postán kiküldött 4 feladatlap nemcsak küllemében, grafikájában volt hívogató, de nagyon odafigyeltek a nyelvi igényességre, helyességre. A feladatlap elején a rövid, de érdekes szemelvényhez tartozó, egyszerű megfogalmazású feladatok érdekesek voltak, egyáltalán nem voltak sem nehezek, sem pedig elcsépeltek. Az első feladatlaphoz kaptunk egy gyönyörű színes mappát, a másodikhoz pedig egy klassz kitűzőt is. 
2. A Kaméleon nemcsak gyerekbarát, de szülőbarát is. Minden feladatlaphoz kaptunk felbélyegzett válaszborítékot, ezzel is megkíméltek a sorbanállástól. 
3. A Kaméleon nem verseny, öröm. Ez nem egy tanulmányi verseny. A lényeg nem azon van, hogy minden feladatlap tökéletes és hibátlan legyen. Pusztán annyi a fontos, hogy minden feladatlapot elolvasson és kitöltsön a játékos. (Az első osztályokban nyilván szülő olvas, gyerek diktálja a megoldást.) Az év végi jutalomkönyveket (mert az is van) sem a jó megoldásokért kapják a gyerekek, hanem a kitöltött feladatlapok után.
4. A Kaméleon laza, nem görcsöl. Oké, ez nagyjából az előző pont ismétlése lesz, viszont olyan fontos, hogy muszáj még egyszer elmondani. Az év végi jutalomkönyv nem a kitűnő teljesítmény függvénye. Csakis az számít, hogy minden feladatlap kitöltésre és visszaküldésre került. Ezzel is hangsúlyozva, hogy az erőfeszítés a fontos, a befektetett munka, nem pedig a summa cum laude. Mert tévedés ne essék, olvasni megtanulni nem is olyan könnyű. (Pláne olyan tempóban, ahogy azt az iskolák nagyobbik részében követelik, de ebbe ne menjünk most bele.)
5. A Kaméleon érdekes. A feladatlapokban szereplő szemelvények közül egy sem volt, amit P ne szeretett volna a feladatlap után (újra)elolvasni. Nem is csoda, hiszen általában friss megjelenésű könyvekből (is) válogatnak a készítők, az adott korosztály érdeklődésének megfelelően. Második osztálytól kezdődően a feladatlapok kiegészülnek népmesékkel is. 
6. A Kaméleon figyelmes. P ritkán kap levelet, ezért mindig kitörő örömmel várta, hogy visszaküldjék a kijavított feladatlapot, mert a javítónak mindig volt egy-egy kedves megjegyzése, vagy mosolygós arcú rajza az elvégzett munkájához.
7. A Kaméleon okosan jutalmaz. Alaposan meglepődtem, amikor az utolsó feladatlaphoz mellékelve (még a jutalomkönyv előtt) kaptunk egy csomag virágmagot, jutalomként az egész éves munkáért. Hát nem kedves? Ráadásul szimbólumnak sem utolsó. Megbeszéltük P-vel, hogy a virág ahogy nő, fejlődik, majd ontja virágait úgy javul a gyerekek olvasási készsége, tehát érdemes figyelmesen ápolni, mert a gondos kertésznek (is) órási örömöt fog okozni a végeredmény.
8. A Kaméleon mértéktartó. A házi feladat mellett sem okozott soha gondot a feladatok megoldása. A kérdések sem nehezek, sem időigényesek nem voltak. A készítők még arra is odafigyeltek, hogy az utolsó, év végi hajrában ne terheljék le a gyerekeket, így ez a feladatlap még az előzőeknél is könnyebb szokott lenni. 
9. A Kaméleon számára nincsenek határok. Mert a Kaméleon Olvasóklubbal azok is játszhatnak, akik külföldön élnek és szeretnék ha a gyermekeik az anyanyelvükön is jól olvasnának. 
10. A Kaméleon támogatja a könyvtárat. Minden évben a legtöbb gyereket indító 50 iskola megnyerhetik az adott iskolai év összes, a játékban szereplő könyvét. (Ezért már érdemes reggel felkelnie az iskolai könyvtárosnak is.)
11. A Kaméleon átlátja a lényeget. Ezért barátom a Kaméleon. Mert olvasni nem azért kell, mert muszáj. Meg a szaktanári dícséret és a szöveges példa miatt. (Oké, persze ezekért is, de mondhatnám azt is, hogy azért mert jó lenne ha a gyerekeink szövegértése nem átlag alatti lenne.) Hanem azért mert olvasni öröm. De ez sajnos sokszor az iskolai keretek között nem derül ki. Illetve nem ott derül ki. Mert az olvasás igenis egy izgalmas utazás múltba, jövőbe egy elképzelt világba, egy kockázatok nélküli kaland, a szabadság, olykor a megoldás és igen, időnként gyógyír és mentőöv. 

 +1: a weboldaluk egy nagyon jól átlátható, sok információval tarkított felület. Ahol nemcsak az előző évi olvasmányok listáját lehet végigböngészni, de belenézhetünk minta feladatlapokba is. (Zsákbamacskák kíméljenek alapon.)

Nem a pontszám a lényeg, hanem a mosolygós arcocska és a magas minőségű grafikák. 

Miután így számba vettem a Kaméleon összes jó tulajdonságát, mostmár mindenki láthatja, hogy egy nagyon jóravaló, hasznos, kedves és barátságos jószág. Ha barátkoznátok vele október 7-ig még jelentkezhettek.

 Ilyen szép növény sarjadt ki a magokból. P pedig az eltelt időben kiolvasott több, mint egy tucat könyvet.

*Azért ezt emeltem ki elsőként, mert volt szerencsénk más ilyen jellegű játékban részt venni, ahol nekünk kellett kinyomtatni a feladatlapot, ami nemcsak hemzsegett az elütésektől, de ráadásul a grafikája is a netről összevadászott képekből állt. Így az egész olyan igénytelen szedett-vedett tákolmány volt. És igen, ezért pénzt adtunk ki.

Ha tetszett a bejegyzés, ne felejtsd el like-olni a Hintafa Facebook oldalát. Akkor bizosan nem maradsz le a további kalandjainkról sem.