A zoknik problémás és ellentmondásos jószágok. Az egyik felük nagyon szeretheti a kalandot, mert mindig eltűnik. De addig legalább a másik állja a sarat és a rá zúduló szemrehányó pillantásokat, amiért már megint egyedül mutatkozik a mosás után. Érdekes és sok kérdést felvet a zoknik természete, olyannyira, hogy Pungor András írt egy kedves történetet is Zoziról a kalandvágyó zokniról, aki végül mindig visszajön.

Tomi az óvodás kisfiú a budapesti Nyáry Pál utcában lakik. Bizalmasa, barátja, titkainak örzője Zozi, a csíkos zokni, aki Tomi szerint nemcsak bátor és hős lovagnak képzeli magát, hanem NAGYnak is. Persze Zozi elég gyakran eltűnik, nem csak saját kalandvágyának köszönhetően. Viszont Tomi addig sosem nyugszik, míg rá nem talán. Így ismerkedik meg a kukák mellé bevackolódott idős emberrel, akit először varázslónak néz hosszú botja és számtalan műanyag zacskója miatt. Vele mennek át Szofihoz, a szomszédban vendégeskedő kislányhoz és neki mesél a nemrég elhunyt nagypapával folytatott bújócskázásairól. 

Pungor András nagyon kellemes atmoszférát teremt, T pedig osztatlan figyelmével ajándékozta meg. A Nyáry Pál utcai ház lakóinak kedves zsibongása, időnként kaotikusnak tűnő szervezkedéseik egyszerre idézik a gyermekkor gondtalan biztonságát, miközben a kalandok szerethetőek és az elbeszélő stílusa humoros. A történet olvasása közben akaratlanul is egyik kedvencem ugrott be, a Málnaszörp és szalmaszál (alias Égigérő fű). Felnőtt eszemmel már tudom, mennyire példátlan, ha a lakóközösség képes egyetlen szemvillanás alatt bajba jutott felebarátján segíteni. Sokszor nem is a lakásban élve az élet fontos pillanatait, hanem a gangon, az udvaron, az események kavargó közepében.

Egyszóval dacára Zozi minden kalandozásának árad a történetekből a remény: talán létezhetnek még ilyen házak valahol, nemcsak egy könyv lapjain. Megkapó, ahogy a szeretett nagypapa elvesztését kedvesen, gyermeki képzelettel dolgozza fel Tomi, ahogy egyszerre sovárog a bújócskázások után, de belül mégis érzi azt, amit apránként beenged majd a tudatába, hogy a papa már csak az emlékeiben fog tovább élni.

Az illusztrációk színvilágát nem teljesen éreztem sajátoménak, ettől függetlenül nagyon jól esett felolvasni a könyvet. 

Zozi pedig tényleg mindig hazatalál. 

Ha tetszett a bejegyzés, ne felejtsd el like-olni a Hintafa Facebook oldalát. Akkor bizosan nem maradsz le a további kalandjainkról sem.