Egyszer megrázott az áram. Nem életveszélyesen, de annyira mindenképpen, hogy még két évtized múlva is emlékszem, ahogy nézek magam elé és csak egy szót tudok kinyögni. Uhhhhhhh. Azt viszont így, elnyújtva. Sarah Crossan Egy c. könyve után is ezt éreztem. Letaglózott. 

A sokszínű ifjúsági irodalomban jól elválnak a szórakoztató, disztópikus, fantasy, utazós-szerelmes stb. (vagy ezek keveréke) a jól körülhatárolt problémák kapcsán utat mutató könyvek és azon történetek halmaza, amik új ajtókat, más perspektívákat mutatnak meg az életből. Utóbbiakat színesiti az Egy is. Grace és Tippi derékban összenőtt, kamaszkorú ikrek, akik a történet kezdetéig magántanulók voltak. De a család megváltozott anyagi helyzete miatt kénytelenek elkezdeni iskolába járni és ezzel egy rakás előre nem látott eseménysorozat indul el. Minden megtörténik velük, ami egy átlagos, kamasszal. Kezdve az iskolai beilleszkedési nehézségektől, a családi problémákon át, az első szerelemig és azon túl. Csakhogy a leghétköznapibb események sem átlagosak, ha róluk van szó. Illetve számukra igen, hiszen ebbe a helyzetbe nőttek bele, így tökéletesen működnek. Főznek, tanulnak, cipőt kötnek, házit írnak, vitatkoznak. De ha a jól ismert komfortzónából kikerülnek ott már nem olyan egyszerű az élet. Bárki előveheti a telefonját és pillanatok múlva már az Instagramon teremhet a fotójuk. Akár tetszik nekik, akár nem. Elvesztve ezzel az önrendelkezés ekkor kialakulóban lévő jelenségét. A könyv első lapjain én is éreztem azt a torokszorító sajnálatot, talán szánalmat is, ami a lányok nagyon speciális  helyzetéből ered. Hogy mást ne mondjak a számunkra természetes intimi pillanatok teljes hiányát. Persze a könyv nem véletlenül nyert külföldön olyan sok díjat, apránként éljük meg a szépségeket, örömöket és az apró csodákat (a kényelmetlenségekkel együtt, de ezek az ikrek számára a hétköznapok természetes velejárói. Az írónő arra is hangsúlyt fektetett, hogy néhány pillanatra a család többi tagjának szemüvegén keresztül is bemutassa a az életüket. Mert egy ilyen testvérpár húgának lenni nem mindennapi kihívás. 

A kamaszkor egyébként is letaglózó kínjai számukra megsokszorozódnak. Amennyire mások számára eltérnek az átlagostól, ők bizonyos helyzetekben annyira vágynak a hétköznapi életre. Persze tisztában vannak a határaikkal, a felnőtté válás, függetlenedés helyett ők továbbra is egy furcsa függő viszonyban élnek. De mi van például akkor, ha az egyikük szerelmes lesz? Vagy csak arra vágyik, hogy 'ő' legyen a folytonos 'mi' helyett. Gondolhatunk akár egészen apró hétköznapi dolgokra is, mint az, ha úgy döntünk nem megyünk be egy hamburgerezőbe (kivéve ha van egy másik, aki viszont mindenáron szeretne). Kívülállók számára az ikrek létezése egy tömény tragédia, a lányok azonban mindezt nem úgy élik meg, mint a létező legmélyebb nyomort, hiszen számukra az a természetes, ha sosincsenek egyedül mindig van mellettük valaki, akinek megfoghatják a kezét, vagy álmatlan éjszakákon a vállukra hajthaják a fejüket. Csak aztán történik valami, amire a világ minden rutinja sem készít fel. 

Sarah Crossan nagyon látványos és tökéletesen működő módszereket választott, hogy az ikrek különleges helyzetét  közvetítse az olvasók számára. Történetüket Grace meséli el, akivel ha szemtől-szembe beszélnénk a baloldali iker lenne, így a szöveg a könyv bal oldalán szerepel. Ezzel is érzékeltetve a fizikai korlátok aprócska szeletét, amivel a lányok naponta szembenéznek.  A fejezetek rövid, sokszor egyszavas címei fontos képeket, epizódokat villantanak fel az életükből. Tippit és a család összes többi tagját Grace szemén keresztül látjuk. A szöveg szabadversben íródott, mintha az írónő is tudta volna, hogy ezekről a sokszor húsbavágó dolgokról csak úgy érdemes beszélni, mintha az életük egy különleges dal lenne. Szokatlan dallamával, ritmusával apránként gyűrűzik be a pórusaink közé. A fordító Szabó T. Anna gyönyörűen, érzékenyen ültette át a szöveget magyar nyelvre. Minden szó, vessző, soreltolás-lélegzet a helyén van. A lányok minden lépésével, életük epizódjaival együtt hullámzanak, gördülnek, lengedeznek a mondatok. Így az olvasó is együtt ring a történettel, ami egy eleve nehezen balanszírozható helyezettel foglalkozik egy olyan élethelyzetben (kamaszkor), ami a sorozatos egyensúlyvesztésekről szól. 

És persze a szeretetről, beilleszkedésről, elfogadásról, másságról, örömökről, barátságokról, új életről. Volt, hogy ütött és fájt, de az utóíz amit maga után hagyott megérte.