Szeretem az évszakváltást, mert mindig egy rakás új könyvet hoz magával. Roald Dahl magyarul most először megjelenő Fantasztikus Róka ura is a lassan beköszönő ősszel érkezett meg. És micsoda sikert aratott!

Persze mit várhattam, hiszen Roald Dahl. Az ő történeteire még a 4 éves is ráhangolódik, pedig nyilván csak egy részét érti még. Vagy ki tudja? Én meg nem tudok betelni az elragadtatott varázslattal, ami Dahl könyveinek (fel)olvasása közben ránk talál. Érzi kicsi és nagy, bár megfogalmazni nem tudják, mégis napok múlva is emlegetik a szereplőket, vagy azért ásnak a kertben itt-ott gödröket, mert megmentettek ebédről pár falatot “Lóka úlnak és a családjának”.  

Egy szó, mint száz, Roald Dahl és a fordító, Pék Zoltán jóvoltából újra  feltöltöttük a szívkamráinkat azzal a meghitt csodával, amiből kedvenc csokoládé-történészünk minden meséjébe elrejt egy keveset.  

Róka úr a dombon él Róka asszonnyal és négy kölykükkel. Velük szemben, a völgyben három gazda Buci, Bugris és Bán tanyázik. Mindhárman rettenetes, sőt elviselhetetlenül rémes emberek. Falánkak, kapzsik, iszákosak, koszosak. Viszont vannak tyúkjaik, libáik, almaboruk bőséggel. A családfenntartó Róka úr rendszeresen tőlük szerzi a betevőt. Ezzel a gazdák is tisztában vannak és egy szép napon úgy döntenek, hogy megszűntetik a Róka család jólétét oly módon, hogy lepuffantják a családfenntartót. Csakhogy Róka úr ravaszabb annál, hogy három hitvány gazda túljárjon az eszén, így csak a farkától fosztják meg. Sok ideje a veszteség felett keseregni nem marad, mert először ásókkal próbálják meg a vackát feltárni, majd jönnek a munkagépek. Kezdetét veszi a küzdelem a rókák és a három mindenre elszánt gazda között, melynek során a gazdák gyakorlatilag elbontják a dombot, több állatot otthontalanná téve.

Imádtam felolvasni. Ez mondjuk nem nagy újdonság, hiszen Dahl minden könyvével így voltam. A történet és a nyelvezet gördülékeny és magával ragadó az első mondattól kezdve, pedig (főleg a többi könyvéhez képest) egy egészen rövid elbeszélésről van szó. És mégis. Annyira élő és élénk a szöveg, hogy tapintani lehetett a visszafojtott csöndben hallgatóim felgyorsult pulzusát, ahogy átadják magukat a menekülés izgalmának. 

Róka úr pedig kétségtelenül fantasztikus, a maga vagány, kissé szemtelen,  magabiztos módján. A domb állatainak túlélése rajta múlik, de minden érdeme mellett nekem a többi állat karaktere is nagyon tetszett. Borz úr például, aki nagyon tisztelettudó módon elkezd aggódni a lopások miatt. Vagy a jólnevelt róka-csemeték, akik még arra is gondolnak, hogy a nyulaknak néhány répát elemeljenek, nehogy éhen maradjanak szegény tapsik. Megkapó, hogy milyen békések barátságosak és figyelmesek egymással az állatok. Bezzeg az emberek, akik a lakóhelyüknél sokkal nagyobb mélységekbe süllyedtek.

Csoda, hogy mindenki a négylábúak pártjára áll? Pedig Dahl csak pár oldalt veszteget az emberek méltatására, hogy kiderüljön ők a rosszfiúk. (Kellően koszosak és undik, mi mások lehetnének??) Azonnal érezzük, hogy gyalázat, amit a gazdák elterveztek. Szinte már megszállottan ülnek a dombon és egyre növekvő izgatottsággal várják, hogy végre gyilkoljanak. 

Talán Dahl nem veszi zokon ha azt mondom, hogy sok közös vonása van az írónak és a főszereplőnek. Róka úr epikus küzdelme azonnal elrabolta a szívemet. A figyelmes férj és családapa, aki a legszorongatóbb pillanatokban sem adja fel, hanem megtalálja a kiutat nemcsak a saját fajtája számára, hanem a sorstársaiknak is. Ahogy Dahl is tette élete nehéz pillanataiban. Akár a kisfia autóbaleset következtében elszenvedett súlyos agysérülése során, amikor segített kifejleszteni egy speciális shunt-öt, vagy a felesége stroke-ja idején. Egyetlen helyzetben bizonyult tehetetlennek. Lánya, Olivia a kanyaró szövődményeibe belehalt. Talán ezért döntött úgy, hogy kedvenc könyvét a Fantasztikus Róka urat és a Barátságos óriást is  neki ajánlja. 

Mindig szomorú pillanat, amikor egy szeretett történetnek vége szakad,  esetünkben ez most igen korán, a 90. oldal után elkövetkezett, pedig még olyan szívesen olvastam volna a rókáékról és barátaikról. A rendező Wes Anderson is így lehetett vele aki sajátos látványvilágában álmodta tovább a róka család kalandjait. Ha olvastátok a könyvet, a filmet se hagyjátok ki! De szigorúan ebben a sorrendben!

És ha még elbírtok egy fantasztikus hírt, hamarosan érkezik egy újabb Roadl Dahl megjelenés.