Talán stílusosabb lett volna eperszezonban olvasni a könyvet, de valósággal képtelenség nem beleszeretni Szamócka bájos borítójába. Ugyanakkor kicsit aggódtam is, hogy mennyire fogják lányosnak ítélni fiúk. Eleinte éltek némi panasszal, amiért lányos kinézetű könyvet akarok nekik olvasni, de Stefanie Dahle olyan ügyesen indította Szamócka első kötetét, hogy erről gyorsan megfeledkeztek és végül meg sem álltunk a második kötet végéig. Bónusz: megint rábukkantunk egy könyvre, ami a két gyerek közötti korkülönbséget áthidalja.
A kis szamócatündér egy teáskanna házban lakik (és ennél még lesz cukibb is), a népes Tündérkert egy szegletében. A tucatnyi mesében számtalan kedves és kedvetlen állattal és tündérkével találkozik, akiknek a segítségére siet. Időnként egy habegér sütivel (montam, hogy lesz még cuki) máskor a postás szerepét magára öltve békíti ki Centi sünit legjobb barátjával, a rókával. Mert Szamócka a szamóca-termesztésben elért sikerein kívül roppant figyelmes és szeretetreméltó kis tündérke. Nem is csoda, hogy a Tündérkert minden lakója szereti és a barátja.
Ne tévesszen meg senkit a piros ruhás, dundi, csillámszárnyú tündérke, mert Szamócka a vagányság és kedves cukiság ideális keverékét testesíti meg. Még úgy is, hogy a borítón néhány részlet csillámbevonatot kapott. (Bár én már egy ideje úgy vagyok vele, hogy időnként egy kis csillámtól minden jobb.) Ez a kedves, megértő és jószándékú epertündér visszavonhatatlanul a kedvencünk lett. Hamar bevett rutin lett, hogy a tervezett egy helyett (a jó dolgokat be kell osztani) két-három fejezetet is elolvastunk egyszerre. És bevallom, nekem is végtelenül jól estek ezek a bájos, meghitt mesék. Dahle képi világa színeit és formáit tekintve kedves, barátságosak és könnyen szerethető (a fotók mennyisége is arról árulkodik, hogy igencsak bajban voltam a válogatásnál). A rajzok első ránézésre sugalltak némi negédességet, de hamar kiderült, hogy ez a Tündérkert nem szirupos, vattával kitömött világ. Itt éppen annyira állandó lakos a humor, mint a kedves, megértő szeretet, vagy a huncut pajkosság.
Így lehet a hatványozottan rövidlátó vakond Molliból sikeres Tündérkirálynő-helyettes, akinek balul elsült uralkodását olyan elnézéssel korrigálják a többiek. Aztán vannak olyan kalandok, mint a békáké, akiket Centi a sündoktor sünnyállal gondol újra formába hozni. Ha arról van szó, Szamócka gyűjt egérkakit (növelendő a talaj-termékenységét), vagy szellemnek öltözik, esetleg csigacsúszdát eszkábál.
A sorozat két részében egymással nem összefüggő mesefüzérekből ismerjük meg a kertben élő állatok és tündérek kalandjait télen-nyáron. A fejezetek nem túl hosszúak, mindössze 3-4 oldalasak, így a kisebbek (4+) is simán végigülnek egy (vagy több) fejezetet. A nagyobbaknak pedig a megnövelt betűméret és a kellemes szöveg miatt önálló olvasmányként is megállja a helyét. Stephanie Dahle könyve minden elváráson felül osztatlan sikert aratott (köszönet Szászi Zsuzsannának a fordításért) kicsinél-nagynál a megmosolyogtató és szívet melengetően szelíd Tündérkerti történeteivel.